DALOK A HÍDRÓL

Pesti Broadway a Lánchídon I. / Nyár a Lánchídon

Festőien magas vízállás és változékony időjárás kísérte a Nyár a Lánchídon rendezvénysorozat első hétvégéjét, valahol a locspocs és a szép nyári nap határmezsgyéjén. Locspoccsal és a Szép nyári nappal amúgy a pesti hídfőnél felállított színpadon is találkozhattunk. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.

Június utolsó hétvégéjén kandi turisták és bámész bennszülöttek, mindennemű árusok, valamint neves terézvárosi művészek vették birtokukba a Lánchidat és környékét az immár hagyományos szabadtéri programsorozat keretében.

Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán

Úttesten korzózás, sültkolbász- és kürtőskalács-fogyasztás, s hasonló, büntetlenül ritkán űzhető tevékenységek sora, mondhatni valamiféle derűs területenkívüliség jellemzi a megfigyelések szerint a Nyár a Lánchídon sokadalmas szombatjait és vasárnapjait, s ez a legutóbbi hétvégén sem volt másképp. Már szombati rövid sétánkon meggyőződhettünk erről, vasárnap délután és este azután huzamosabban is elidőztünk a zenével és pecsenyeillattal dúsan átlengett tájékon. Szombaton, belekukkantva a pesti és a budai hídfőnél felállított színpadok műsorába, két élményszerű felismeréssel gazdagodhattunk. A budai oldalon megtapasztalhattuk, hogy az oly sokszor lemosolygott pantomim (Dvorák Gábor előadásában) valójában igen alkalmas a gyermeki figyelem lekötésére, s kellő humorérzékkel párosítva a felnőttek számára sem restellnivaló mulatság. A pesti oldalon, a Budapesti Operettszínház művészeinek Kálmán-Lehár-összeállítását hallgatva pedig azzal a furcsasággal szembesülhettünk, hogy a jeles színház ideológiai és esztétikai érvekkel egyaránt megtámogatott új szövegátírásait a Duna belvárosi szakaszáig távolodva már nemigen forszírozzák a tagok.

Vasárnap aztán tartósan letanyáztunk a pesti hídfőnél, s rögtön Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán koncertjén sikerült is megfelelően oldott hangulatba kerülnünk. Az énekes színész-házaspár beltagjai ugyanis nagyszerű tömegszórakoztatók: daluk, táncuk mindenkor a helyén van, kettősükből ritka báj árad, s közönségidomítóként is pompásan helytállnak. Ez utóbbi minőségükben vasárnap sikerült betanítaniuk és elénekeltetniük az egybesereglettekkel a The Tokens nevű formáció jószerével egyetlen, ám annál híresebb világslágerét, a The Lion Sleeps Tonight című nótát. Értékelendő teljesítmény volt, akárcsak a gyermekkori példaképe előtt tisztelgő Bereczki Michael Jackson-produkciója, az újfent a közönség bevonásával színesített Fame és persze a hivatalosan is legnépszerűbb hazai popsláger, a Holnap hajnalig előadása.

Szép nyári nap

A rokonszenves, s komoly rajongótáborral rendelkező párost a Kolibri Színház ugyancsak zenés érdekű egyvelege, vagyis mesekoncertje követte, kezdve a Locspocs, a kis tengeri szörny keresztmetszetén. Novák János igazgató-rendező-zeneszerző dalait imponáló lelkesedéssel, nagy játszókedvvel szólaltatta meg a pesti bábszínészet izmos középnemzedéke (Múlt István, Tisza Bea, Bodnár Zoltán, Szívós Károly, Török Ágnes), s produkciójuknak hála, még egy kaporszakállú kiszólást is feljegyezhettünk e blokkból: „Azt a leborult szivarvégit!” Nagy-szín-pad, nagy-szín-pad! – skandálta mellettünk egy ironikus alkatú búcsújáró, noha a kolibrisek vokális teljesítménye nem adott okot az érdemi elégületlenségre, ami egyébiránt a soron következő fellépőkről szólván már aligha állítható.

Jóllehet, ezt a koncertet újra csak az Operettszínház profi társulata kínálta: közelgő Neoton-musicaljüket, a Szép nyári napot népszerűsítette és reklamírozta a színpadra lépő hat színész (Náray Erika, Peller Anna, Vágó Zsuzsa, Kerényi Miklós Máté, Szabó Dávid és Szerényi László). Nos, a retrohangulatot már késznek találhattuk, de úgy tetszett, a dallamokat még memorizálni kell, ugyanis meglepően sok félresiklás és hamis hang akadt a Neoton (vagy teljes nevén: Neoton Família) slágereit idéző összeállításban. Akárcsak az ABBA számaiból előadott egyvelegben, ahol is a nyitányként felhangzó Dancing Queen elővezetése során Náray Erika a melódia, míg Szabó Dávid az életérzés közvetítésére vállalkozott. A fanyalgás mindazonáltal szavatoltan dőre dolog, hiszen az Operettszínház népes számban felvonuló hívei, lelkes rajongói ezúttal is zajos ünnepléssel honorálták a hat előadó teljesítményét, s még hosszú negyedórákkal a koncert befejezése után is viruló leányok egész csapata várt egy-egy autogramra vagy közös fotóra az ifjú csillagokkal. Szóval minden kifogás visszavonva.  

EtnoRom

A vasárnapi program a Thália Színház „Fringe-estjének” képviseletében fellépő EtnoRom zenekar műsorával zárult. Autentikus muzsikálásuk láthatóan komoly vonzerőt gyakorolt a hídon fellelhető idegen ajkú turistákra, ám a Balkántól Andalúziáig ívelő összeállítás, a szerb, török, s még ki tudja, hány dallamkultúrát idéző "roma világzene", s az együttes teljesítménye a hazai közönséget is egyhamar megnyerte. Hallgassanak és szeressenek minket! – fordult a publikumhoz kérésével az EtnoRom egyik tagja, s óhaja úgy tűnt, meghallgatásra talált ezen a félig-meddig borongós nyárestén.