ÁLOMBABÁK AZ ÉGEN

9. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál

Az idei KAFF Panoráma-szekciója hírneves animátorok életművei és különféle országok filmtermése mellett külön figyelmet szentelt az Oscar-díjas műveknek, valamint az erotikus témájú alkotásoknak is. NAGY V. GERGŐ ÖSSZEFOGLALÓJA, 2. RÉSZ.

Matthew Walker: John és Karen

Noha a Kecskeméti Animációs Filmfesztivált elsősorban magyar és európai filmversenyként szokás számon tartani, a biennálé nagy súlyt fektet az animációs film más területeinek bemutatására is. Míg a játékfilmmustrák legtöbbjében az efféle programok csupán hátteréül szolgálnak a versenyfilmek nagy érdeklődéssel kísért küzdelmének, addig az animációs film népszerűsítésének és megismertetésének feladatát szívén viselő KAFF esetében a program túlnyomó részét a Panoráma-szekció vetítései teszik ki.

Nem csupán a partnerfesztiválok – mint a kínai Cicdaf, a francia Annecy vagy a londoni Liaf – díjnyertes munkái kerülnek itt műsorra, de különböző európai nemzetek és iskolák frissebb alkotásait szemléző válogatások, gyermekanimációs műhelyek összeállításai, valamint jelentős animációs művészek munkáit bemutató blokkok is. Idén két speciális sorozatot is kínált a fesztivál: az Amerikai Filmakadémia kitüntetettjeinek szentelt program közel harminc Oscar-díjas kisfilmet gyűjtött össze az 1959 és 2009 közötti időszakból, míg az Erotika-válogatás a frivol témájú animációs filmek közül tucatnyi művet láthattunk.

Dennis Tupicoff:Láncfűrész

A KAFF most a holland származású, de kanadai munkáiról híres Co Hoedermant és az ausztrál Dennis Tupicoffot látta vendégül, s mindkettejük munkásságát egy-egy vetítéssel mutatta be. Míg Hoederman briliáns anyagkezelésről tanúskodó homok- és bábanimációi gyöngéd humanizmusukkal bájoltak el (a játékos Tchou-tchou-tól a komplexebb Marianne színházáig megkapó gyermeki érzékenység jellemezte mindahányukat), addig Tupicoff filmjei legkivált radikális szemléletük és tabloid témáik okán követeltek figyelmet.

A merész felnőttfilmeket jegyző Tupicoffot megszállottan foglalkoztatja az élettelent megelevenítő animáció és a halált ábrázoló filmkép kapcsolata: munkáiban gyakran vegyíti a rajzgrafikát dokumentumfilmes eljárásokkal, miközben legtöbbnyire a halál témájának ered a nyomába. Az A darra kutyák a rendező gyerekkorában eltűnt vagy elhurcolt kutyákról szól, a már címében is nyugtalanító Láncfűrész egy fülledt texasi szerelmi tragédia okait kutatja, míg Az anyja hangja egy fia meggyilkolásáról beszámoló anya valós interjúját animálja és ismétli, rendkívüli hatást keltve. A koradélután vetített Tupicoff-blokk sűrű atmoszférájú, fullasztó művei a fesztivál leginkább felkavaró élményét jelentették.

Keita Nishinomiya: Kis ház

Derűsebb hangulat uralkodott a művészeti egyetemek vetítésein, bár a tokiói Tama Egyetem vizsgafilmjei között is akadt néhány nyomasztóbb darab. A honi iskolákéhoz képest kiugróan magas színvonalú válogatás tetszetősen minimalista filmeket prezentált. Shin Hosokawa szépséges és letisztult gyurmaanimációt készített a démonűzés legendájáról (A démon), Akino Kondo statikus képekből egyedi formavilágú zenés klipet állított össze (Densha Kamo Shirenai), míg sok más hallgató egyszerű metamorfózisok sorára építette fel a filmjét, legyen szó egymásba alakuló zenészekről (Zenekar), épületekről (Kis ház) vagy éppen a legegyszerűbb rajzokról, mint a bizarr, gügye, de felejthetetlen Boldog kísértetek, Takashi Kurihara munkája esetében. A legerősebb világot azonban – talán a szekció összes filmje közül – Kunio Kato építette föl Az alma incidens című apokaliptikus hangulatú kisfilmjében: a három percnél is rövidebb alkotás égből érkezett óriásalmákról és az általuk kiváltott emberi reakciókról tudósít, miközben kellemetlen zajzenével fokozza fel a baljós képek keltette hatást.

Adam Elliot: Harvie Krumpet

Kunio Kato azóta szélesebb közönség előtt is bizonyította tehetségét, hiszen a tavalyi Oscar-gálán ő nyerte el az animációs kisfilmnek járó díjat Kis kockák háza című alkotásáért. A víztől elárasztott város egyik utolsó házában élő, emlékei után kutató özvegy szívszorítóan szép történetét az Oscar-díjas munkákat bemutató vetítéssorozat utolsó darabjaként láthattuk. A rendkívül tanulságos szekcióban olyan remekművekkel találkozhattunk továbbá, mint példáut Gene Deitch katonaság-ellenes szatírája, a Munro, a lenyűgöző látványvilágú Az öreg halász és a tenger, a legendás Wallace és Gromit-epizód, A bolond nadrág vagy éppen Adam Elliot bizarr humorú gyurmafilmje a tourette-szindrómás lengyel bányászfiúról, a Harvie Krumpet. Az akadémiai ízlés egyenletesen magas nívót képviselő kegyeltjei mellett öröm volt látni, hogy a nagyhírű európai filmmustra, a Cartoon D’or fesztivál 2008-as jelöltjei sem maradnak el sokkal minőség tekintetében. Akár az Egy egér meséje képregényes rajzolatú, gegre kihegyezett filmjét, akár a John és Karen pingvinjének és jegesmedvéjének abszurdját, akár A fehér farkas háborzongató gyermekmeséjét veszem, mind egyedi, karcos, minőségi filmalkotások.

Eredetiség tekintetében az Erotika az animációban című filmszekció sem szenvedett hiányt. A két éjjel is levetített válogatás számos példát kínált a szexus témájának animációs közegben való szellemes ábrázolására – noha összességében a témára specializálódott zsánerek hiánya miatt némi csalódottságot is érezhettünk a válogatással kapcsolatban. A főképpen európai, az elmúlt két évtizedből származó munkák között voltak éteri lebegésű, leheletfinom erotikájú, valamint vulgárisabb, közönségesebb darabok is – olykor akár ugyanazon alkotó kezéből.

Michaela Pavlatova: Állatok farsangja (Forrás: KAFF)

Nuno Amorim Testmunka című filmje az előbbiek közé tartozott, egy időskori tükörképével egyesülő asszony önfelfedezésének történetét meséli el libbenő függönyökkel és sejtelmes erotikával. Sokkalta vérbőbb szexualitást ábrázol Michaela Pavlatova karneváli hangulatú Az állatok farsangja című filmje, míg Bob Godfrey három műve valahol a két véglet között helyezkedett el. A képtelen szexuális pózokat taglaló, mérsékelten szellemes az A Káma Szútra újra támad mellett a Bio-nő az örökké hablatyoló feleségétől szenvedő férfiról mesél, aki egy alkalommal bombanőt fedez föl a mosógép habjai között. Míg ebben a filmben még a gúny és az irónia dominál, a hasonló kivitelű és témájú Álombaba című remekműben már a líraiság. A szexre éhes középkorú férfi egy guminővel próbál viszonyra lépni, ám az rendre kicsúszik a kezei közül, hogy a végén teljesen kiszakítsa őt a hétköznapi valóságból. Az álombaba látomásos zárlata nem csupán a szekció, de az egész fesztivál legszebb képeit tartogatta a nézők számára.

Kapcsolódó cikkünk:
Nagy V. Gergő: Nincs mese / 9. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, 1. rész 

Vö. Varsányi Gyula: Arccal vagy arc nélkül?