Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

NINCS MESE

9. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál
2009. jún. 25.
Az idei Kecskeméti Animációs Filmfesztivál színes programjával és zökkenőmentes szervezésével bizonyította, hogy igenis helye van a rangos európai animációs biennálék között. NAGY V. GERGŐ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.

A majd’ negyedszázados múltra visszatekintő kecskeméti animációs filmmustra, a KAFF idén minden korábbinál sűrűbb programmal készült – a rendezvény járatlan vendégei legkivált a bőség zavarával vívtak megnyerhetetlen csatát. A hazai animációs műhelyek, iskolák és egyéni alkotók műveinek prezentálásával párhuzamosan a hatodszorra megrendezett Nemzetközi Animációs Filmfesztivál keretében öt európai egészestés film versenyzett egymással, s ha ez nem lett volna elég, a fesztivál egy eddigieknél jóval gazdagabb Panoráma-szekcióval is kedveskedett a látogatóknak (ld. hamarosan külön írásunkat – a szerk).

Hermán Árpád: Büdöske
Hermán Árpád: Büdöske

Nem maradtak el a szokásos retrospektív vetítéssorozatok sem: Ternovszky Béla, Gémes József mellett a közelmúltban elhunyt Macskássy Kata és Imre István életművének egy részét tekinthettük át. Az állandó mozizásban megfáradt látogatók más programokon lazíthattak: előadások, könyvbemutatók és kiállítások (mint például a nemrég elhunyt neves háttérfestő, N. Csathó Gizella pompás tárlata) kísérték a fesztivált, este pedig a főtéren többek között a Kormorán és a Kaláka koncertezett. A vendégeknek szervezett kirándulás vagy a gyermekzsivajtól hangos vetítések alkalmával a KAFF inkább tetszett afféle családi rendezvénynek, mint szakmai fesztiválnak, jóllehet ez utóbbi szerepében egyre sikeresebb: az európai animáció mérvadó szemléje, a Cartoon d’Or a partnerfesztiváljai közé választotta, s így 2009-től kezdve a KAFF Nagydíját elnyerő munka nyomban bekerül a Cartoon d’Or versenyszekciójába is.

Az idei KAFF roppant gazdag filmkínálata egyszerre tálalt igazi ínyencségeket és alantasabb műveket: míg a retrospektív programokban egyenletesen magas volt a színvonal, a nemzetközi- illetve versenyszekciók esetében a változó minőség volt a jellemző. A hazai mezőny némiképp vegyesnek tetszett. Nem akadt a legutóbbi fődíjashoz (az idén már a zsűriben székelő Ducki Tomek Életvonal című munkájához) vagy a 2005-ös Nyóckerhez hasonlóan kiugró alkotás. Ehelyett sikerületlenebb próbálkozások és mívesen megmunkált, gondolatgazdag munkák egyaránt előfordultak.

Bertóti Attila: Ariadné fonala
Bertóti Attila: Ariadné fonala

Az idei mezőnyben a legüdvösebb a fiatalok markáns jelenléte: a hetvenes-nyolcvanas években született alkotók nem csupán jelentős számban képviseltették magukat a rövidfilmek, a reklámok vagy a tévésorozatok versenyében, de a legfontosabb díjakat is ők vitték el. A Fesztivál Nagydíját, valamint a filmkritikusok elismerését a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen 2003-ban végzett Glaser Katalin FIN című alkotása kapta. Nem érdemtelenül: az egyetlen hosszú snittből álló, lassú tempójú darab legfőképpen ambíciói – hiszen körsvenkje már-már világértelmezéssel szolgál –, átgondolt koncepciója és az arányokkal való szellemes bánásmódja révén emelkedett vetélytársai fölé.

Szerényebb feladatot vállalt az 1985-ös születésű Bertóti Attila Ariadné fonala című filmjével, ám a kitűzött célt maradéktalanul teljesítette. A Rövidfilm Kategóriadíját elnyerő mű a Minotaurusz nyomába eredő Thészeusz mitológiai történetét beszéli el és fordítja ki: miközben a labirintusban bolyongó főhős a szörnnyel való végzetes találkozásról képzeleg, kedvetlen ellensége Ariadné fonalára talál, és követni kezdi – a hangulat könnyedén váltogat a félelmetes és a nevettető között.

Bogdán Zoltán: Edward
Bogdán Zoltán: Edward

Vaskosabb, ízesebb humorral él a vizsgafilmek között legjobbnak bizonyuló Büdöske. Herman Árpád minimalista abszurdja sikerrel és ízléssel társítja a képi és verbális gegeket. A szekció további becsesebb darabjai inkább az innovatív képi világ vagy a dramaturgiai kiérleltség terén csillogtatták meg erényeiket: előbbire példa a legjobb elsőfilm díját bezsebelő Just Like című klip, míg utóbbira a MOME idén végzett hallgatóinak közös filmje, a nagymama és a lépcsők küzdelmének drámáját megejtően taglaló A lépcsőház című báb-animáció. Játékossága és eredetisége révén tűnt ki a reklámfilmek szekciójában diadalmaskodó Nyitrai Márton-munka, a felpezsdült teknősöket felléptető Kristályvíz, valamint a televíziós sorozatok kategóriadíjával kitüntetett Log Jam epizód, Alexei Alexeev műve is. Utóbbi egy medve, egy nyúl és egy farkas alkotta zenekarról szól, melynek erdei próbáját megzavarja a vadász feltűnése. Jóllehet a film a neves Annecy fesztiválon is sikert aratott, egyedi humorát itthon némi értetlenség fogadta, legalábbis a nézőközönség körében. Nem így Bogdán Zoltán Edward című munkáját, mely a fesztivál legnagyobb tapsviharával – valamint a Gyermekzsűri Díjával – büszkélkedhet: a Walesi bárdok balladáját számítógépes animációval megjelenítő munka alighanem a leglátványosabb magyar produkciója volt az idei KAFF-nak.

Czakó Ferenc: Arc
Czakó Ferenc: Arc

A hazai animáció nagy öregjei közül alig néhány jelentkezett az idei seregszemlén – Szoboszlay Péter a Fejlakók című tévésorozat egyik epizódjával versenyzett, míg Gyulai Líviusztól a megszokott stílusában készült Az őrangyal című rövidfilmjét láthattuk. A középgeneráció neves művészei közül azonban többen feltűntek egy-egy alkotással. Cakó Ferenc Arc című munkája (melyet csak a diákzsűri honorált) és M. Tóth Géza Ergo című filmje impozáns látványvilággal és súlyos gondolati tartalmakkal tűnt ki a magyar mezőnyből. Az Arc – Cakó korábbi munkáit megidéző – individualista politikai allegóriát beszél el hatásos eszközökkel, a már sok fesztivált megjárt Ergo pedig a magány és szabadság filozófiai témáit teríti – kétségkívül erős atmoszférát teremtve, ám talán némileg elnyújtott hosszban és szerkezetben. M. Tóth műve végül a legjobb zenének járó díjat nyerte el, ahogy kortársai is nagyobbrészt a munkafolyamat részterületeire összpontosító különdíjak egyikével térhettek haza.

Így Szilágyi Varga Zoltán igényes kiállítású, ám roppant szimpla buddhista története, a Koan – A túlsó part Orosz István Útvesztőkjével együtt a legszínvonalasabb képi formanyelvért, míg A világlátott egérke (mely szintén Szilágyi Varga Zoltán, valamint Nagy Lajos munkája) a legjobb animációs munkáért járó díjat kapta meg. A legjobb kísérleti film Ulrich Gábor Lebegése lett, mely Podmaniczky Szilárd Szép magyar szótár című szövegének apró történeteit absztrakt képekkel illusztrálja.

Tóth Pál: Kicsi rigó
Tóth Pál: Kicsi rigó

A legjobb forgatókönyvért járó díj Tóth Pál Kicsi rigó című művének jutott. Utóbbi talán a magyar versenyprogram legszebb alkotása volt, fájdalmas és elégikus film egy rajzoló és egy rigó barátságáról, visszafogott hangfekvésben, puritán eszközökkel elővezetve. Ugyan a Kicsi rigóban talán nincs meg Tóth némely korábbi munkájának (mint például az Egy újabb nap) gondolati mélysége, ahogyan minden bizonnyal nem lesz akkora siker sem, mint az önfeledt humorú Szentjánosbogarak nemi élete, ám intenzív személyessége és szikár kompozíciója miatt már most az életmű egyik különleges darabjának tetszik. (A filmről hamarosan önálló cikket közlünk – a szerk.)

A nemzetközi versenyszekció idén is változatos filmeket vonultatott föl – naiv környezetvédő mesétől (Mia és a Migoo) éjfekete horror-szkeccsig (Nem fél/ek/ a sötétben) terjedt a skála, sőt azon is túl: Pedro Rivero például úgy konferálta fel legújabb munkáját, mint amelynek legjobb közönsége az anyab.szók („motherfuckers”) lennének. Noha a döglött víziló bőrébe öltözött hiéna politikai karrierjét elmesélő Állati krízis felforgató erejét tekintve korántsem ért föl a rendező ajánlásához, sajátos humora és hibbant mellékkarakterei révén jó pár szórakoztató pillanattal szolgált.

Tomm Moore: Kells titka. (A képek forrása: KAFF)
Tomm Moore: Kells titka. (A képek forrása: KAFF)

Szintén módfelett morbid történetet vitt a vászonra Borislav Sajtinac. A montmarte-i gyilkosban egy kudarcokban megfáradt, anyja terrorjától szenvedő festő lesz sorozatgyilkossá, hogy nem sokkal rá mesterével, magával a halállal találkozzon össze. Sajtinac munkája innovatív formavilágú és roppant szellemes darab, ami ráadásul zavarba ejtő tanulságokat rejt – joggal nyerte el a legjobb egészestés film, valamint a Diákzsűri Díját. Miképpen Kecskemét Város díja is méltó helyre került. Tomm Moore Kells titka című filmje elbűvölő kaland-mese egy árva kisfiúról, aki egy középkori ír kolostorváros falai között ismerkedik az élet és a hit titkaival – miközben a távolban a vikingek pusztító serege gyülekezik. A varázslatos világot teremtő mozi hőse az egyedüli menekülést jelentő Szent Könyv megírásához meg kell szegje a kolostor szigorú szabályait. A Kells titka a kreativitáshoz való bátorságról szól, ami manapság, szerencsénkre, korántsem hiánycikk az animációs filmkészítés vesződséges világában.

Kapcsolódó cikkünk:
Nagy V. Gergő: Álombabák az égen / 9. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, 2. rész

Vö. Tóth Ágnes Veronika: Mesék, rémálmok, antiutópiák 
Vodál Vera: KAFF: a legkisebb és legegységesebb szakosztáy 
Buglya Zsófia: Kettő az egyben

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek