Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

VIZSGAIDŐSZAK

John Whiting: Ördögök; Egressy Zoltán: Portugál / Kaposvári Egyetem, POSZT 2009
2009. jún. 8.
Két kaposvári vizsgaelőadást mutattak be két egymást követő napon a POSZT off-programsorozatának keretében, az egyiket mindjárt két szereposztásban is. Sem az Ördögök, sem a Portugál színrevitele nem volt tanulság nélkül való. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.

Egressy Zoltán: Portugál. Porogi Ádám, Lábodi Ádám és Bokros Brigitta
Egressy Zoltán: Portugál. Porogi Ádám, Lábodi Ádám és Bokros Brigitta

Mindkét darab kiválóan alkalmas arra célra, hogy vizsgaelőadás váljék belőle. John Whiting színműve számos szereplőt mozgat, és emellett sok apró, lekerekített jelenetből áll, Egressy Zoltán munkája pedig magas labdák sorozatát adja föl a színészeknek. Szintén közös jellemző, hogy művészi tekintetben mindkét darabban van valami keresettség, valamiféle egyirányúság.

A Portugál a falusi roncsvilág karikatúráját rajzolja meg, és ennek folytán a tragikomédiában megjelenő konfliktusok is karikatúraként jelennek meg, típusok közt lezajló típuskonfliktusokként. A szereplők viszonyai meglehetősen rögzítettek, nincsenek bennük többértelmű, elbizonytalanító elemek, ilyenformán minden flottul halad a végkifejlet felé (ahogy a Portugál második előadását követő közönségtalálkozón kiderült, a színészek tisztában voltak az ebből adódó nehézségekkel).

John Whiting: Ördögök. Budai Zsófia és Rák Zoltán
John Whiting: Ördögök. Budai Zsófia és Rák Zoltán

S valamiképp hasonló a helyzet az Ördögökkel is. Persze, tudjuk, hogy megtörtént eseményeket dolgoz fel, a XVII. századi louduni boszorkánypert, mi több, tudunk Aldous Huxley regényéről, tudunk Ken Russell botrányfilmjéről, és mégis – ez a Szentlélek kontra tesztoszteron ügy mint kiindulási alap eléggé soványnak tűnik. Lehet, hogy a történelem az élet tanítómestere, de egy színművészeti főiskolán legföljebb óraadó lehet.

Portugál. Juhász István és Kárpáti Pál
Portugál. Juhász István és Kárpáti Pál

Hiszen valóban onnan indult és onnan indul minden, hogy Angyali Johannát, az Orsolya-rendi kolostor priorisszáját erotikus látomások gyötrik, ő pedig a nőcsábász papot, Urbain Grandier-t vádolja a megszállottság előidézésével. Később erre a vádra települ rá a nagypolitika a városi önállóság letörésében érdekelt egyház képében. A bukástörténet itt is borítékolható, a szereplők közti viszonyok itt is hamar átlátható képlet szerint képződnek meg, és bizonyos értelemben itt is típusok sorakoznak föl.

E két darab azonban mindezen immanens ellentmondásokkal együtt is hálás vizsgafeladat. A színészek munkáját mindkét esetben jó ritmust diktáló rendezés segíti. A Keszég László rendezte Ördögök első felvonása többnyire apró snittekből áll, s miután e kis jelenetekből összeáll a puzzle, a történet lendületet vesz. A második felvonás jóval dinamikusabb, több, igen hatásos csoportos jelenetet tartalmaz, talán ezek az este legerősebb pillanatai.

Ördögök. Egri Bálint
Ördögök. Egri Bálint

Az előadás a hangsúlyt az erotikus megszállottság motívumára helyezi, és ennek folytán a politikai szál némiképp háttérbe szorul. Mindebben paradox módon Téby Zita rendkívül szuggesztív Johannája is szerepet játszhat, mindenesetre a kaposvári Ördögök a féltékenység és az érzékek önzésének a drámájává lesz, és kevéssé válik nyilvánvalóvá, hogy miért is tart igényt Richelieu bíboros olyan kitartóan a louduni pap fejére.

A recenzens a Balikó Tamás által rendezett Portugál második előadásán („B” szereposztás) volt jelen, ahol szemmel láthatóan mindenki nagyon élvezte a szerepét. Lendületes, minden görcstől mentes előadás született, amely jó arányérzékkel adagolja a poénokat a hálás közönségnek.

Ördögök. Téby Zita és Misurák Tünde. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Ördögök. Téby Zita és Misurák Tünde. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A darab vége felé megjelenő Bittner figurájával, ezzel a beépített dramaturgiai döccenővel nem nagyon tud mit kezdeni az előadás: megjelenik egy addig nem látott figura, akit annak rendje és módja szerint hamar le is mészárolnak – valóban nagy kérdés, hogy tényleg érdemes-e új szereplőt bevonni ehhez a jelenethez? Mint ahogy a darab egyik kulcsmomentumának, a Portugália-monológnak az áthelyezése sem tűnt különösképpen indokoltnak, ám az előadás dicséretére szolgál, hogy mindezekkel együtt az első perctől az utolsóig képes volt ébren tartani a figyelmet, és üresjáratok nélkül abszolválta Egressy Zoltán tragikomédiáját.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a POSZT 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek