Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A VILÁGFI FEJET HAJT

Hangverseny Joseph és Michael Haydn műveiből / Purcell Kórus, Orfeo Zenekar, Haydn Év 2009
2009. máj. 18.
Egy felemelő zenei betétekkel gazdagított, középszerű filozófiai traktátust és egy remekművet adott elő Vashegyi György és két együttese. Mindkettő Haydn műve, de a szerzőjük mégsem azonos. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

Nem az első és nem is az utolsó eset a Haydn testvéreké; az érdemdúsabb fivér leárnyékolja a szintén zenész rokont – kevesek hallottak Purcell, Muszorgszkij vagy Gershwin testvéréről. Csak akkor jut nekik is csekélyke fény, lett légyen akármily ragyogó számos művük, ha valamely okból, mondjuk épp egy kerek évforduló okán, a testvérről a szokottnál is több szó esik. Michael Haydn még a szerencsésebbek közé tartozik: részint mert Vashegyi György kezébe kerültek művei, hiszen az Orfeo Zenekar vezetője rendületlenül szorgalmazza előadásukat, évfordulóktól függetlenül is, részint mert a legnépszerűbb szerzők egyikének, Mozartnak és famíliájának nem csupán kortársa, de darab ideig salzburgi jó ismerőse volt. Sőt éppenséggel ő örökölte meg Mozart állását, midőn a nagy pályatárs a hercegérseki szolgálatból botrányos körülmények közepette, közelebbről egy hírhedt fenékberúgás kíséretében távozott.

Vashegyi György
Vashegyi György

A testvérénél hét évvel fiatalabb Michael Haydn is gyermekkórusi énekesként kezdte pályáját, hosszú időt töltött el Nagyváradon, majd a salzburgi hercegérsek szolgálatába állt. Háromszáznál is több egyházi művet, negyvenhat szimfóniát jegyzett, ám műveit sosem katalogizálta. Leopold Mozart egyik leveléből tudjuk, hogy nem vetette meg az italt, s hogy a felesége, az énekesnő Lipp, kiállhatatlan nőszemély volt (lehet e kettő közt némi összefüggés is van). Bátyja hívta Eszterházára, de ő hűséges maradt Salzburghoz. Szerzeményeinek jelentős része a Széchényi Könyvtár Zeneműtárában található, ezért is van szerencsés helyzetben az életművét kutató magyar muzsikus. Egyházi művei közt számos nagyszerű darab is akad, és a rendkívül hasznos munkát végző Vashegyi György már nem egy méltatlanul elfeledett darabra hívta fel a figyelmet. Jutalma nem is maradt el: a tekintélyes Pizzicato magazin Supersonic díját éppen egy Michael Haydn-lemezzel – a nagyböjti időszakra írt művek felvételével – érdemelte ki.

Szabóki Tünde
Szabóki Tünde

A május 14-i koncert első műsorszáma újkori világbemutató volt (újabb bizonyítékát kaptuk annak, hogy a Zeneműtár valóban a magyar könyvtárak ékköve, páratlan leletek kincsestára): Michael Haydn Der Kampf der Buße und Bekehrung című oratóriuma az 1768-as salzburgi bemutató óta nem csendült még fel. Ez a – magyarul A bűnbánat és a megtérés harca címet viselő – mű tulajdonképpen egy elvont filozófiai eszmefuttatás megzenésítése, és mindamellett, hogy számos tétele megérdemli a leporolást, ékes bizonyítéka annak, hogy Salzburg elmaradott porfészek volt – meg sem legyintette Párizs minden régit és avíttat kifúvó szele. Nem beszélhetünk e mű kapcsán sem ellen-felvilágosodásról, sem felvilágosodásról. Bár egyes szereplők neveit (Szabadgondolkodó, Világfi) olvasván azt sejtetnénk, hogy az új szellemirányokra reagáló műről van szó, ez egy keményvonalas katolikus traktátus a jó magaviselet és istennek engedelmeskedő akarat fontosságáról: intelem a helyes életre. A mű jelentős részét recitativók teszik ki, melyekben az öt nyilatkozó, a Hívő, a Világfi, a Szabadgondolkodó, az Igazságosság és a Kegyelem fejti ki (absztrahálja) véleményét a hit kérdéseiről. A három kérdés, amire a mű választ keres: miért is van a rossz, miért van szerencséje a gonoszoknak és miért szenvednek a jámborak. A Szabadgondolkodó és a Világfi sem tagadja az Istent: ők az életüket megváltoztatni még nem tudó, a rosszra hajló, de a jót akaró szellemek. Az Igaz Hit letéteményesei őket igyekeznek meggyőzni, és sikerrel: a mű végén a két elhajló a terített asztalra néz – ezzel is kivívva a makacs és olykor egészen keményvonalas Hívő rosszallását -, s a végső tanulság mégis az esendő, tévelygő lelkek megtérésének lehetőségéről szól.

A mű legfenségesebb, legrémületesebb és legemlékezetesebb része egy recitativo accompagnato, melyben a Hívő az utolsó ítélet szörnyű óráit ecseteli. A Brueghel képeit idéző zene legalább annyira morbid, mint a festő némely képe; az obligát hangszer a végítélethez illően a diszkant harsona, melyet egészen frenetikusan, tényleg az ég recsegését ábrázolva szólaltatott meg Lugosi Róbert. A mű öt szoprán énekesnőre íródott, s a Hívő szólamát gyönyörűen, sőt mi több, hátborzongatóan énekelte Elisabeth Scholl (aki szintén háttérbe szorult testvér – hiszen fivére napjaink egyik legfelkapottabb énekese, Andreas Scholl).

Hamvasi Szilvia
Hamvasi Szilvia

A szopránversenynek is felfogható mű győztese mégsem ő lett, hanem Szabóki Tünde, és csupán egy vonással maradt el tőle Hamvasi Szilvia: mindkettőjük produkcióját jellemezte – az itt végképp elengedhetetlen – pontos szövegformálás. Mindketten – a sajnálatosan kevés megszólaláshoz jutó Zádori Máriához hasonlóan – eljátszották, megelevenítették szerepüket. Váradi Zita csak ez utóbbi tekintetben maradt adósunk. Minden hangtartományban a legbiztosabbnak, s a legszebb hanganyaggal bírónak Szabóki Tünde bizonyult, aki a szünet után, a nagy Haydn nagy művében, a Heiligmessében is bizonyított.

 

Az Orfeo Zenekar a második részben még pontosabban, még nagyobb megjelenítő erővel játszott, és ismét megállapíthattuk, hogy az együttes anyanyelvi szinten beszéli Haydnt, minden frázis a helyén volt. A koncertmester ez alkalommal az egykor John Eliot Gardinerrel és együttesével is együtt dolgozó Simon Standage volt. Gardiner az 1796-os, tehát a nagy egyházi művek sorában a legkorábbi művet, a Heiligmessét is úgy vette fel, mintha ez egy nagy opus, egy hat miséből álló egységes és zárt kompozíció része lenne (a 12 érett kori Haydn-misét két hatos csoportra szokás osztani, Gardiner a második csoport lemezfelvételét készítette el). A fenséges, de – mi tagadás – kissé unalmas Michael Haydn-mű helyett szívesebben meghallgattam volna a Haydn évben Vashegyiékkel a hat mű valamelyikét. A Heiligmesse ugyanis ékesen bizonyította, miért is Joseph neve lett ismertebbé.

 

A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar
A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar

A kórusközpontú, tömör zene (missa brevis-eket idéző sűrítéseivel) előadása robusztus volt, a nagyszerű Purcell Kórus húzta össze és tartotta egyben. A tételek kezdeteiben ugyanakkor Vashegyi György felmutatta a szimfóniákat idéző kontúrokat is: a kórus olyan lett, mint a legformáltabban megszólaló instrumentum. Az egyébként a kézirat szerint Offidai Bernát emlékének ajánlott misében Vashegyi mégsem csupán annak szimfonikus jellegét domborította ki (annak ellenére sem, hogy az első három tételt egy tömbbé kapcsolta össze), hanem a műből sugárzó hitet és nagyszerűséget: vagyis mintha inkább a zene egyházzenei voltára lett volna tekintettel, nem a régi elméletre arról, hogy a szerző e művével a londoni szimfóniákat folytatta.

 

Így vált érthetővé, hogy a Qui tollis nevezetes (kortársakat meghökkentő) gyorsításában miért lett oly fontos a Miserere sóhajtása, miért emelkedett ki a Credo tétel – miért állt meg az idő az alt szólista (Németh Judit) megszólalása előtt. S miért érezhettük úgy, hogy a szimfónia zárlatot idéző Dona nobis pacem nem csupán a mű feszültségét oldotta fel, de egyszersmind a legtisztább válasz is volt a kétkedésre erősen hajlamos Szabadgondolkodóknak és Világfiaknak.

A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a Haydn Év 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

 

Vö. Fáy Miklós: Miska és Jóska

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek