Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

NOSZTALGIAVIRÁGOK

Urban Glasshouses / Makett Labor, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009
2009. ápr. 5.
A kirakatban lakó növények társadalomtörténetét kutatja és mutatja fel a Makett Labor projektje: a Pipa utcai kiállítótérben szobanövények vendégeskednek - cserepükbe tűzve kis pálcán gazdájuk fotója. SZILÁGYI ZSUZSA ÍRÁSA.
Urban Glasshouses
Urban Glasshouses

Urban Glasshouses – nagyvárosi üvegházak címmel Balázs Antal és Hatházi László képzőművészek, valamint Sárvári Zita esztéta invitálja a Medence Csoport kiállítóhelyére azokat, akik készek saját kedvenc cserepesükkel részt venni – vagy csak a növényeket, fotókat, diákat és Hatházi egy-egy festményét szemlélve elgondolkodni azon, ami a szervezőket már évek óta foglalkoztatja. Miért használják az emberek előszeretettel üvegháznak az üzletek kirakatait? Mit árulnak el ezek a spontán pálmaházak a természet és az ember, a szobanövény és a gazdája kapcsolatáról?

A témafelvetés a N/osztalgia elnevezésű projekt révén fogalmazódott meg. A 2007-es Németországi Magyar Kulturális Évad során berlini és budapesti művészek és értelmiségiek megkísérelték feltérképezni, milyen formákat ölt a szocialista múlt iránti nosztalgia az egykori NDK területén és a magyar társadalomban. A szocialista hiánygazdaságban időnként a reklám is hiánycikk volt: a céltalanul az utcára meredő hatalmas üvegportálok, kirakatüvegek nem reklámfelületként funkcionáltak, hanem az üzletekben, fodrászszalonokban, könyvtárakban dolgozók kertészszenvedélyének kínáltak terepet trópusi eredetű szobanövények elhelyezésére. A reklámok (olykor mértéktelen) térhódításával lassan kivesző kelet-európai színfoltot örökítette meg a mostani budapesti projektet megelőző berlini kiállítás, melynek anyaga részben a N/osztalgia honlapján is megtekinthető.

urbanglasshouses%204

A Makett Laborban vendégeskedő szobanövények és tulajdonosaik fotói aligha ébresztenek bennünk nosztalgiát az egykorvolt szocializmus sivár kereskedelmi kultúrája, vízköves cserépben árválkodó, megégett levelű kirakatvirágai iránt. Persze voltak, s bizonyára vannak üdítő kivételek, buja zöldek és színpompás virágkavalkád is üdvözölheti a betérőt némely üzletben, s a növényi, természetes zöld színek emberközeli, bizalmat keltő üzenete a reklámszakemberek átértelmezésében ma is uralja a szolgáltató szektor néhány nagyvállalkozásának arculatát – igaz, nem élő növények, hanem az arculat meghatározó elemei, logók, molinók, plakátok képében tárgyiasulva. A Makett Labor mostani próbálkozása azonban, úgy tűnik, már csak nagyon áttételes kapcsolatot tart azzal a korral, ahol a szolgáltatásmarketing még nemlétező fogalom volt.

urbanglasshouses%203Megkapó azonban, ahogyan a Pipa utcai kis galériát befogadó ház lakói és a szervezők barátai fölkarolták a kezdeményezést, és telehordták szobanövényeikkel a kiállítóteret. Hatházi László festményét magától értetődő módon veszik körül a perszonalizált szobanövények. Hatházit festőművészként is foglalkoztatják a növényi és az emberi világ kapcsolatai. Erről így vall életrajzában: „Legújabban az őserdők, pálmaházak képeim témái. A buja, párás növényi vegetáció és a civilizáció találkozása a képeken. Az ember nyomai, pálmaházak, mesterséges dzsungelek, (sok esetben) a civilizációt ilyen formában az ornamensek képviselik a képeken.”

A mindent eluraló reklámáradat ellenprojektjeként is fölfogható a szigetnyi zöld folt a pesti aszfaltdzsungelben. Olyan helyként, ahol a harsányság, az erőszakosság, a személytelenség, az uniformizáltság helyett végre valakik az egyedire, az emberi léptékűre, a személyes kötődések jelentéstöbbletére kíváncsiak. Lehet tüskés kaktusz vagy tekintélyparancsoló méretű, léggyökereivel és hatalmas leveleivel a teret betöltő filodendron, generációk óra öröklődő, mindig megújulni képes anyósnyelv vagy dizájnos cserépedénybe tervezett növénykompozíció, mind gazdája gondos ápolását, keze nyomát hordozza magán.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A rejtélyes oknál fogva angol címen futó projekt, az Urban Glasshouses elgondolkodtat, ugyanakkor nem erőlteti ránk a következtetéseket. Beleolvashatunk a berlini N/osztalgia kiadványába, eltölthetünk egy kis időt a nagyvárosi üvegházban, eltűnődhetünk azon, vajon milyen életformák kapcsolódnak a vendégnövényekhez és gazdáikhoz – ám a kiállítás mindehhez igen kevés támpontot nyújt. Jó volna többet látni Hatházi festményei közül, hogy a pálmaházak sajátságos világát és az emberi civilizációt tematizáló műalkotások újabb impulzusokat adjanak, jó volna tudni, hogy az „urban glasshouse” modern építészeti problematikája, a természeti környezet és a mesterséges lakótér összekapcsolásának kihívásai ösztönözték-e a projekt kigondolóit az angol elnevezés használatára. S végül jó volna néhány támpontot kapni: a nosztalgián túl milyen gondolkodási irányokat vethet föl a kölcsönnövényekből alkalmilag összehordott kiállítás.

A kiállítás 2009. április 4-ig megtekinthető. 

Kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Götz Eszter: Zöld övezet

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek