Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TALÁLKOZÁS EGY FIATALEMBERREL

Philippe Jaroussky dalestje / Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009
2009. márc. 29.
Kevésbé ismert, valamint jószerével ismeretlen francia zeneszerzők dalaiból állította össze műsorát a Pesten első ízben vendégszereplő kontratenor világsztár, Philippe Jaroussky. Csupa-csupa fölfedezés. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Philippe Jaroussky
Philippe Jaroussky

Kár lenne tagadni: a dalkultúra, a daléneklés mindmáig a magyar zenei- és koncertélet kevésbé kultivált, s egyszersmind kevésbé hálás válfajának számít. Ez az állapot, amelynek ágas-bogas magyarázatát alkalmasint némi művészetszociológiai és művelődéstörténeti vizsgálódás segítségével lelhetnénk fel, gyakorlatilag periférikusnak mutatja – a német Lied kivételével – az európai zene teljes daltermését, s ilyesformán a némettől oly markánsan elkülönböző francia dalirodalmat is. Így hát akár már előre is hálásak lehettünk, amiért Philippe Jaroussky Francia melódiák felcímű koncertjén éppenséggel e gazdag és valójában még a vájt fülűek számára is ismeretlen kínálatból válogatta össze programját. Zeneakadémiai fellépése ennek következtében egyszerre kecsegtetett a divatos és – túlzás nélkül – körülrajongott énekes, valamint egy sajátos, s számunkra az újdonság erejével ható zenei zsáner (mégoly felületes) megismerésével.

Reynaldo Hahn
Reynaldo Hahn

A koncert, amely jól érzékelhetően kiemelt társasági eseményként is funkcionált, mindkét említett vonatkozásban általános és roppant megelégedésünkre szolgált. Jaroussky személyében nem pusztán egy rendkívüli adottságokkal felruházott virtuóz mutatkozott be a budapesti közönség előtt: rokonszenves, megnyerő pódiumalkata, művészi elkötelezettsége, intelligenciája és öniróniától sem mentes humorérzéke egyaránt jól megérdemeltnek bizonyította nemzetközi népszerűségét. A 31 éves kontratenor dalénekesi modorában nincsen semmi operás, semmi tenorra valló és semmi a menthetetlenül komikus hatást keltő férfiprimadonnából. Van ellenben jó adag felszabadult, az esetleges idegenkedést egykönnyen kioltó szubrett-tempó, ami remekül illik Jaroussky hangjának magakellető kacérságához, mely énekesi produkciójának egyik legszemélyesebb jegye a megkapóan fiatalos szín és az érzékien elhaló, melankolikus záróhangok mellett.

Cécile Chaminade
Cécile Chaminade

A francia fiatalember máris érett művészi jelentékenységét tanúsította az is, hogy mint érzékeny tolmács nemegyszer szinte észrevétlenné tudta tenni vokális produkciójának tüneményes jellegét, s így figyelmünket a frissen megismert dalokra összpontosíthattuk. A kilenc komponista (melyek sorában Jules Massenet és a vallon Guillaume Lekeu csakúgy ott szerepelt, akár Gabriel Fauré vagy Gabriel Dupont) szalonkultúrában fogant dalai közül első hallásra leginkább az Ernest Chausson által jegyzett, 1896-os Órák drámaisága, valamint a caracasi születésű, ám dalaival a belle époque világát idéző Reynaldo Hahn hat szerzeménye vált élményszerűvé. A Hahn Három szüreti nap című balladisztikus dalának zongoraletétjében előlépdelő Dies irae-téma, majd az Amikor rajtakaptak című dal derűs galantériája egyaránt emlékezetes marad, akárcsak az 1944-ben elhunyt zeneszerzőnő, Cécile Chaminade Sombrerója, mely kétszer is felhangzott a koncerten, s melyben Jaroussky “normális” hangját és kiváló színészi képességeit is megcsodálhattuk.

Cécile Chaminade Ősz című, egy igénytelen, nagyjából MÁV-szignálnyi motívumra ügyesen felépített, variációs zongoradarabja a mindvégig megbízható kísérő, Jérome Ducros számára kínált alkalmat tehetségének fényes igazolására.

Négy gáláns ráadásszám zárta a tomboló sikerű koncertet, Philippe Jaroussky könnyed, rajtaütésszerű hódításának estéjét. A francia dalkultúra iránti érdeklődés és vonzalom csírája alighanem sokunkban gyökeret eresztett e két óra során, melynek mindkét felét bízvást jellemezhettük a meghirdetett programot záró Hahn-szerzemény, helyesebben a dalt ihlető Verlaine-vers címével: Fenséges óra.

Kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják. 

Vö. Rákai Zsuzsanna: Fantasztikus francia 
Varga Péter: Francia mákony 
Molnár Szabolcs: Francia melódiák 
Fáy Miklós: Két gyors koncert 
Bóka Gábor: Fülöp királyfi

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek