Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

DELIKÁT

Jógyerekek képeskönyve / Örkény Színház, POSZT 2009
2009. márc. 1.
És megint bedugja hosszú nyakát a gólya, még hosszabb csőrében megint pólya csüng. Épp ideje, az előző gyermek megint csúnya véget ért. Anyusunk és Apusunk lankadatlan derűvel néz az újabb megpróbáltatás elé. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Gálffi László
Gálffi László

Premierközönség ritkán lelkes – ezúttal azonban nemcsak hosszú taps, de hangos bravózás fogadta a színészeket a Jógyerekek képeskönyve című előadás végén az Örkény Színházban. Jól szórakoztunk, ez tán a legfontosabb, de az sem mellékes, hogy a tapsra már sikerült mindenkit fölismerni a játszók közül – ennek is örültünk, nyilván.

Rémvarietét látunk – ez lett a Tiger Lillies „sokkoperájából”, ami viszont Julian Crouch és Phelim McDermott művéből készült, akik viszont a múlt előtti századból való bizarr mesekönyvből dolgoztak, Dr. Heinrich Hoffmann Struwwelpeteréből. A rémvarietét Parti Nagy Lajos írta; a gyerekek kalandjait és dalait összekötő közjátékok és maguk a jelenetek is alaposan feldúsultak, a nyelv pedig megalapozza a bizarr atmoszférát. A Darvas Ferenc vezette zenekar a színpad előtt-alatt foglal helyet – ez is jelzi finoman a műfaji átcsúszást a Tiger Lillies-produkcióból (és Martyn Jacques reszelős hangjából) az epizódokra épített színdarab felé.

Ascher Tamás rendezése pedig kedvtelve, morbid élvezettel részletezi és cukor helyett chilivel fűszerezi a nyolc rosszgyerek történetét, melyek egytől-egyik azt hivatottak illusztrálni, hogy a gyermek már a pólyában is kis „kardfogú liliom”, és a szülők a civilizációval karöltve nyesegetik a bőven termő vadhajtásokat róla.

Izsák Lili díszlete rózsaszín papundekli gyerekszobát formáz; a közepén jókora kanapé, a szülők helye, maga a szvít hóm. A színészek Nagy Fruzsina ötletes és karakteres jelmezeit viselik (a legjobb tán Pogány Judit babasapkája, az elől kikunkorodó hajtinccsel, à la negyvenes évek), és az ő maszkjait-festéseit – a felismerhetetlenségig szellemesen. A nők kisfiúkat, a férfiak kislányokat játszanak; nem paródia, hanem bőrbebújás esete forog fenn, akárcsak az Anyusunkat játszó Széles László esetében, aki a robusztus termetbe robusztus lelket varázsol, és nem kicsit szenved Csuja Imre csupa „életemmel” tarkított sprőd közönyétől.

A játékot a doktor-narrátor Roboz vezényli; nekünk beszél és helyettünk beszél, de olykor bele is nyúl a történetbe – Gálffi László kéjjel hozza a Cipolla-szerű alakot, fürdik a gonoszságban, vezényel és falatozik a színpad szélére telepített kis emelvényén, és ettől rémesen vicces. Máthé Zsolt pedig a másik oldalon törpézik, komoly bohóc-arccal adja a készséges segédet – tehetséges ökörködés és figyelemre méltó alakítás.

Polgár Csaba
Debreczeny Csaba

Hat kisfiú és két kislány bűnhődik keményen a rosszaságért: Bíró Kriszta Petikéje óriási bozonttal a fején és méteres körmökkel a kezén áll ellen a nevelés nem-hagyományos formáinak – szerető szülei már a bölcsőben letépték a homlokát meg az orrát, miközben azon veszekedtek, kire is hasonlít. A szegény kis Auguszta Debreczeny Csaba alakításában viharsebesen fogy cérnaszállá, és ötödnapra „belehol” abba, hogy nem eszi meg a levest. Az „ábrándozofób” Jannika (Für Anikó) a tóban leli a halálát, mert persze nem tud úszni. Milyen szerencse, hogy Anyusunk ismét várandós…

A gonosz Fricikét (Kerekes Éva) kutya marja halálra – „na kérem, lehet újat csinálni”, így Dr. Roboz -, a piromán Hennike (Polgár Csaba) „megspórolta szüleinek a hamvasztás költségét”. Konrádka (Pogány Judit) a gyereknevelésbe hal bele: az ujjszopós gyereknek lenyírják az ujjait. Fülöpke (Takács Nóra Diána) a megterített asztalnál leli szomorú végét holmi eszcájgtól, Robika (Hámori Gabriella) pedig azt hiszi, tud repülni.

Pogány Judit. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Pogány Judit. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Min nevetünk? Például azon, ahogy a „tömegjelenetekben” tikkel-fintorog a gyereksereg. Vagy ahogy a színészek a dalok és kórusok alatt sem esnek ki egyetlen pillanatra sem a saját rosszgyerek-figurából. Vagy azon, hogy Pogány Juditnak hosszú piros szalagok lógnak vércsík gyanánt az ujjai helyén. Azon is, ahogy Gálffi rendíthetetlen derűvel kommentálja a tömeges pusztulást. A díszlet ötletes működésén. A szülők gazdag, komoly-vicces kálváriáján. Két elem ez mindösszesen: a mit meg a hogyan. Ebbe fér bele minden: a darab, a zene, a látvány, a rendező, a színészek – és semmi nem hibádzik, senki nem hibázik.

Néha láttam, milyen remekül szórakozik az előttem lévő sorban ülő angol producer, aki nyilván a hűség ellenőrzése okából látogatott el a premierre. Szerintem maga sem hitte, hogy ez – az.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a POSZT 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Tarján Tamás: Fotó Hábor
Mátrai Diána Eszter: Önfeledten szórakozva az ömlő véren
Koltai Tamás: Az élet végén a hal áll 
Tompa Andrea: Vérfagyasztók társadalma 
Pap Gábor: Súlyos súlytalanság 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek