Pálmai Anna és Hajduk Károly

A történet hőse derék szemészorvos valahonnét a kies amerikai Délről, ahol villogó jelvényes, cowboykalapos seriffek őrködnek a köz nyugalma felett, s gumibotot lóbáló, kulcscsörgető biztonságiak ügyelnek a kórházak rendjére. Jeff Dawson épp elfoglalni készül hivatalát, amikor a benzinkútnál sorozatgyilkosba botlik, kórházi betegei elmekórtani esetek, s a városka lakói meglehetősen furcsán viselkednek… Vinnainál persze sosem kell mindent komolyan venni: horrorba hajló és melodramatikus epizódok sorjáznak a gunyoros színjátékban, s a közhelyes klisékből építkező cselekményt elrajzolt (pszeudo)figurák színesítik. Gothár Péter cirkuszi porondot mintázó körszínpadot tervezett a játékhoz, s igyekezett maximálisan kiaknázni a darab ironikus-szatirikus vonulatát. A cselekmény töredezettségét, az epizódok fragmentumszerűségét persze nem tudta mindenütt feloldani: ide-oda csúszkál a játék a műfajok határvidékén.

Fekete Ernő és Hajduk Károly

Vinnai András darabja jócskán át van szőve elvarratlan dramaturgiai szálakkal, talányos fordulatokkal; a két gyermek öngyilkossága, a szemész darabvégi önégetési kísérlete éppúgy motiválatlan marad, mint a „magyar motívumok” hálózata. Gothár persze erős kézzel tartja egyben az előadást, s a hatalmas technikai apparátust mozgatva képes a sokféle fogantatású matériából egységes víziót létrehozni. Fekete humor, mélyről fakadó, csúfondáros irónia élteti a produkciót: a Barbárok ezernyi színt felragyogtató robusztus összjátéka után újra és újra rácsodálkozhatunk a Katona József Színház játékosainak perfekt eleganciájára.

Elek Ferenc slamposan nehézkes seriffet formál: szögletesre felnyalt haj, hosszan előrenyúló pajesz, kontúros bajusz – az alvégi kisfőnök rettenthetetlen nagyfiúk rámenős könnyedségét, hízelkedő nagyvonalúságát imitálja, s szurkálódó haverkodásai közepette dehogyis veszi észre, hogy minden mozdulata a mucsai provincializmus megnyilvánulása. Kocsis Gergely flegmán cinikus biztonsági főnöke mindentől és mindenkitől undorodó agresszív őrző-védő. Komótosan caplat, éneklősen-kásásan artikulál, alig leplezett, lefojtott indulatait méla közönybe, bumfordi morózusságba csomagolja. „Beszélgessünk” – ismételgeti a szemészhez fordulva, elnyújtva a szótagokat, pedig csak mélységes megvetését, zsigeri viszolygását nyomatékosítja. Úgy tud gyűlölni, ahogy csak egy felfuvalkodott, kispályás törtető képes utálkozni értelmiségi társaságban. A kórház rámenős igazgatónőjét Pelsőczy Réka játssza, szenvtelenül hűvös ünnepélyességgel, éles fejhangon idegesen fel-felvihogva. Dr. Brownja rigorózus maníroktól agyoncicomázott, kimért perszóna: törleszkedő kedélyessége, ragadozó nyájassága mélyén hatalmi gőg és kielégületlenség munkál.

Rezes Judit

Rezes Judit Sarah-ja az „amerikai álom” kései reinkarnációja: a felszínen rajongó házastárs és mintaanya, közelebbről nézve kőkeménnyé kalapált, sivár sorsú asszony. Ahogy összekapnak férjével, s izzó gyűlölettel tépik-cibálják, sebesen ütlegelik egymást, az mindent elárul házasságuk pokláról. Rezes hajlékonyan játssza a kékharisnya költőt (aki nem is Alföldet, hanem oulföldet képzel a texasi lapályra) s szögletesen a féltékeny, megalázott asszonyt, míg Hajduk Károly egykedvű beletörődéssel adja az új közegbe kerülő félszeg férjet, akinek minden mondata a családjával kezdődik. Jeff doktora hátizsákos, szakadt értelmiséginek tűnik a vidék előkelőségei közt, s csak megszeppenten ámul, mikor a kikapós Glória (Pálmai Anna) szüntelenül rá akar mászni. A szemészeti műszerhez hajoló rózsaszín topánkás szexbomba-bábu (jelmez: Herédi Mónika) vörösre rúzsozott érzéki ajkait, fölmeredő mellbimbait (amelyek „olyan élesek, hogy elvágják a lágyabb sajtokat”) hatalmassá nagyított mozgóképen, fehér lepedőre vetítve látjuk. A groteszk betét akárha Sam Mendes Amerikai szépségének szétironizált, torz férfiábrándját vizionálná a lepukkant miliőben. A motívum később is feltűnik a játékban, a pecázó cimborákat gumibaba-prostik veszik kezelésbe: derekukon sörösdoboz-gránátokkal, hatalmas dudamelleket villantva ölt testet a vidéki szép seriffálom. A derék férj és családapa nem tehet mást, tüzet nyit eszményei bemocskolóira.

Kovács Lehel és Pelsőczy Réka

A vizuálisan is szuggesztív, groteszk módon tárgyiasult jelképek rendszerét, mint már sokszor láthattuk, nem mindig könnyű követni Gothárnál. Az előadás vége felé a drabális Angelicát is adó Lengyel Ferenc fehér tüllszoknyácskában, ormótlan angyalszárnyakat cipelve lép színre, s mikor az öngyilkossá lett Sandrát (Jordán Adél remeklése) próbálják pléhtepsibe gyömöszölni, dereka alól rusztikus szárny és üvegcipő kerül elő. A szimbólumok láncolata tág asszociációs mezőt nyit az értelmezéshez, s kitágítja a játék dimenzióit.

Fullajtár Andrea. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A mozdulatlanná kötözött néma lányt, Vakondot alázattal játszó Fullajtár Andrea a játék egy pontján finom mozdulattal magához öleli a hozzá hajoló orvost. Később Pietà-pózban mintegy megáldja a körötte hajladozókat. A jóság profán inkarnációja egy szétzüllött világban? A groteszk tárgyi világot rituálisan ellenpontozó szakrális jelenés? Mindenesetre sűrített szimbolikájú szellemalak. Kórházi társa, Gromov (Fekete Ernő) ugyancsak talányos figura: titkokat őriz, szenved és élvezkedik, s lassacskán eggyé olvad orvosával (vagy a doktor hasonul hozzá).

Gothár ötletesen mozgatott, elcsúszó plexifalakkal tagolja a színpadra épített játékteret, s zárja kazetták közé vagy teszi szabaddá a szereplőket. A műgonddal megszerkesztett és kivitelezett jelenetek átláthatóak, mégis pontosan lehatároltak. A darabzárlatban a játék hőse, Jeff doktor lelocsolja magát benzinnel, s némán körbejár, öngyújtó csettintésének mozdulatát ismételgetve. Felvöröslik a háttér, majd sötét lesz; ránk bízva a boldog vagy tragikus végkifejletet.

Vö. Zappe László: Csak egyetlen simogatás
Stuber Andrea: Csak rezgés
M.G.P.: Az élet olyan, mint a benzinkút
Koltai Tamás: Májfolt
Csáki Judit: Van tüzed? 
Tarján Tamás: A valahány karátos öngyújtó