KÉTSZEMÉLYES MESEBIRODALOM, 1. RÉSZ

Csodaceruza

A Csodaceruzához hasonló profilú lapoknak külföldön népes szerkesztősége, irodája, hosszú távon tervezhető büdzséje van; itthon mindössze ketten, Sándor Csilla Mária és Lantos P. István tartják életben a gazdagon illusztrált gyerekirodalmi folyóiratot. TÓTH ÁGNES VERONIKA FOLYÓIRATSZEMLÉJE.

A hetedik éve megjelenő, gyerekirodalmi profilú Csodaceruza hiánypótló lap. A szülőket, pedagógusokat, könyvtárosokat, gyerekirodalommal foglalkozó kutatókat és magukat a meseírókat, illusztrátorokat is megcélzó, évi hat számmal jelentkező színes folyóirat jelenleg egyedüliként vállalja fel, hogy a még mindig mostohán kezelt gyermekirodalom friss, informatív szakmai fóruma legyen. Elsősorban az illusztrátorok találnak támogatóra a Csodaceruzában, hiszen a mindössze 40 oldalas, de kifejezetten igényes – jó minőségű papírra nyomott, szép tördelésű, harmonikus színvilágú – lap közel 50%-ában nem a szöveg, hanem a képek dominálnak.

A Csodaceruza profilját Sándor Csilla Mária főszerkesztő és Lantos P. István művészeti vezető alakítja, (viszonylag népes külsős újságíró-csapatot foglalkoztatva), de feltűnnek hasonló profilú magyar vagy külföldi gyerekirodalmi fórumoktól átvett anyagok is. Ha olykor van egy kis fésületlenség a folyóiratban, az feltehetően a források szűkösségének és az állandó munkatársak hiányának tudható be. (Hogy még mennyi mindennel foglalkoznak a Csodaceruzások, arról a cikk második részében számolok be.) A jelen írás a 2008-as évfolyam alapján igyekszik a folyóirat leghangsúlyosabb törekvéseit kiemelni. A lap oroszlánrészét a könyvkritikák és interjúk teszik ki, emellett összefoglaló, elemző jelleggel gyakran szó esik egy-egy jelentős illusztrátori (Réber László, Molnár Ágnes, Roberto Innocenti) vagy írói (Páskándi Géza) életműről, esetleg aktuális hazai és külföldi illusztrálási vagy gyerekirodalmi jelenségekről.

Az egyetlen stabil rovat Lackfi Jánosé, aki a folyóirat középső lapjain egy-egy kedvenc költőjének (pl. Acsai Roland, Balázs Imre József, Békés Márta) gyerekverseit ajánlja, melyeket mindig más, fiatal grafikus illusztrál: ezeken az oldalakon látszik leginkább a lapgazdák azon törekvése, hogy az illusztrációk autonóm módon mutatkozhassanak meg. Horváth Gyöngyvér tanulmánya, mely a kortárs magyar gyermekkönyv-illusztráció narratív stratégiáit vizsgálja Molnár Jacquelin, Baranyai András, Nagy Diana rajzain keresztül, szintén a fiatal grafikusnemzedék munkájának megismertetését-megszerettetését szolgálja. A Csodaceruza nyilván tudatosan kedvez az illusztrátoroknak, hiszen a hazai gyerekkönyv-kiadásban sokkal később jelennek meg a naprakész irányzatok, mint a szakmai fórumokon, például a Bolognai Könyvvásáron, ahol a magyar grafikusok nagyszerűen helyt álltak.

Az egyes gyerekirodalmi szövegek boncolgatása elsősorban az aktuális könyvkritikákban jelenik meg, de néha egy-egy átfogóbb írás is születik a kortárs finn vagy amerikai gyerekirodalomról. Akadnak könyvújdonságok, melyekről több írást is közöl a lap, így Nádori Lídia Sárkány a lépcsőházban és Kiss Márta A sziklavirág című egzotikus, színpompás mesekönyvét ketten-ketten is elemzik. Írókkal alig készül interjú a folyóiratban, de ha van, az különleges, Pompor Zoltán interjúja a Raana Raas álnéven publikáló, sci-fiszerző református lelkésszel, Görgey Etelkával például unikum. Szerencsés, hogy a gyerekirodalom kategóriába a kamaszokat megcélzó szövegek is beleférnek: Gombos Péter Lois Lowry antiutópiáiról, Nagy Boldizsár Stephanie Meyer vámpíros Twilight-szériájáról, Svindt Veronika Tony Di Terlizzy Spiderwick krónikák című fantasy sorozatáról írt cikkei rugalmasan tágítják a kategóriát. Szó esik ismeretterjesztő kiadványokról is, melyek a gazdaságtörténeti vagy a jogi kérdéseket viszik közelebb a fiatalokhoz: ez utóbbi, a Schenk Borbála által szerkesztett, A jogerő legyen veled! című kötet 2007-ben IBBY-díjat is nyert.

Meglehetős hangsúlyt kap egy érdekes terület, az olvasáskultúra. Egy göteborgi gyerekkönyvtáros, Larsson Mária svéd fiatalok olvasási szokásairól ír, például arról, hogy két nézet verseng Svédországban: „Az egyik szerint mindegy, hogy a gyerekek mit olvasnak, csak olvassanak, a másik szerint a gyerekek olvassanak minőségi irodalmat.” Kiderül, hogy évi 8000 gyerekkönyv jelenik meg svéd szerzők tollából, hogy a könyvlistákon rendre előkelő helyeket szereznek a svéd szerzők, vagy hogy a bevándorló gyerekek nyelvismeretének fejlődéséhez jelentős segítséget adnak az iskolai könyvtárak. Rokonszenves, hogy az olvasási szokásokról az érdekeltek, a gyerekek felől is hírt kapunk. A Harry Potter-láz természetesen nem kerülte el a Csodaceruzát sem, az egyik számban például a budapesti Radnóti Miklós Gyakorló Iskola diákjai írják meg véleményüket kedvenceikről. Nagy Boldizsár Tényleg meleg-e Dumbledore? címmel pedig rendkívül eredetien és szellemesen ír a mesékben és rajzfilmekben felbukkanó queer narratívákról. Cikkéből leginkább az körvonalazódik gunyorosan, hogyan olvas a hatalom, hogyan olvas egy hivatásos cenzor, amikor a gyerekek erkölcseit megóvandó egy-egy mesehős betiltását követeli. 

Nagyon hasznos a gyerekkönyv-kiadók bemutatása: Rigó Béla beszélgetését Janikovszky Jánossal, a Móra új igazgatójával rendkívül fontosnak tartom, hiszen kiderül belőle, hogy milyen változások várhatók a kiadói profilban. Nem árt tudni, hogy a nagy klasszikusok mellett nagyobb súllyal jelennek majd meg a Kínából érkező, szórakoztató csecsemőkönyvek. Élvezetes interjú olvasható Nagy Boldizsár tollából egy egészen friss és bátor műhely, a Vivandra Kiadó tulajdonosával, Ágoston Alexandrával, aki outsiderként szeretett bele a svéd Pernilla Stalfelt műveibe, a Kaki könyvbe és a Halál könyvbe, a megtakarított pénzét lelkesen beforgatta ezek kiadásába, ám a köteteket felháborodás fogadta Magyarországon. Az interjú készítője tanulmányban keresi Stalfelt hazai elutasításának okait, és leginkább a posztmodern kultúrafelfogás, a multikulturális szemléletmód elutasításában találja meg – ez vélhetően pontos állítás, nálunk az önreprezentációhoz nincs ám „akárkinek” alanyi joga, mint Svédországban.  

Minden számban megjelennek az aktuális szakmai rendezvények, bár különböző súllyal: például a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválról csupán rövid összefoglaló szerepel, a Csodaceruzások által szervezett Gyerekirodalmi Fesztivál és Vásárról képriport mesél (de hozzá kapcsolódóan két anyag foglalkozik a fesztivál egyik vendégével, Carll Cneut illusztrátorral), a Zágrábi Illusztrációs Biennálé kapcsán pedig interjút olvashatunk Horváth Gyögyvérrel, a magyar rész kurátorával. Az aktuális szakmai díjak győzteseinek bemutatása is helyet kap a folyóiratban, így olvashatunk például beszélgetést az IBBY-díjas Kovács András Ferenccel és Takács Mari illusztrátorral, akik a Hajnali csillag peremén című verseskötetért kapták az elismerést. Az évfordulóknak, születésnapoknak, nekrológoknak is rendre helyük van a folyóiratban, pedig milyen jó lenne, ha a születésnapi interjúk (mint például a nyolcvan éves Varga Katalinnal) túlsúlyba kerülnének a nekrológokhoz képest! Az emlékezések között találunk a száz éve született Aszlányi Károlyról, a roppant eredeti, tragikusan fiatalon távozott íróról is egy szeretetteljes, méltató írást (biztos van még, aki emlékszik kamaszhőseire, a besárgult Müllerre vagy az elbűvölően arrogáns Xéniára).

A Csodaceruza azért nagyon fontos, mert referenciacsoportot képez a gyerekirodalom összes művelője, kutatója és rajongója számára. Mintha mind azt üzennék: olvasunk, írunk, rajzolunk, vitatkozunk, élünk!

Folytatása következik – a szerk. megj.

Kapcsolódó cikkünk:
Tóth Ágnes Veronika: Kétszemélyes mesebirodalom 1. rész