Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A NAGYMAMAEMBER

Edelényi János: Príma primavera / 40. Magyar Filmszemle
2009. jan. 31.
Igazi kelet-közép-dél-európai amerikai film. Középen helyezkedik el egy magyar művészfilm és egy amerikai kommersz között. Vagy fordítva. Közepes, magyar film. Sajnos nem „príma primavera”. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Vesela Kazakova és Lukáts Andor
Vesela Kazakova és Lukáts Andor

A főszereplő, Gábor örökölt családi nyelvén a címbeli szószerkezet jelentése: nagyon jó (a vászonra Príma primavera alakban íródott ki a cím, a filmszemle katalógusában és másutt az alkalmi szólás magyar kiejtését a Príma primavéra forma tükrözi). A középkorúnak mondott (ötvenkilenc éves) főhős „szellemileg problémás ember” (az Ecserin csillárt áruló, anglonémet beszélgetésbe keveredő Grósz Lili néni szavai szerint – ha jól értettük –: eine Mesüge). A finoman rajzoló, zongorázó, érzékeny nagyfiút idős anyukája óvja és uralja. „Gáborka” ragyogó memóriával rendelkezik, de a halált, időmúlást mintegy kiiktató emlékezete ifjúságának álomvilágába alámerülve élteti őt: bölcs apja oldalán, illetve nagymamája egykori jugoszláviai, kiskikindai házában, vendéglőjében. Egyszerre emlékező- és felejtőművész.

A mama bankrablás során életét veszti. Fia, aki a veszéllyel mit sem törődve igyekezett ellenszegülni a rablóknak, s letépte az egyik (a holland) tettes maszkját, hirtelen a rablók ukrán–magyar sofőr-kurvája mellett találja magát. Az alkalmi páros – nyomában az önvédelemből kettős gyilkosságra kész szőke holland adonisszal, valamint egy lestrapált magyar rendőrnővel és az Interpollal – a kiskikindai menedék felé viszi útját (kamiont és sínmotorost stoppolva, meg gyalog, csöves kukoricát sütögetve, sebes patakban fürödve).

Jelenet a filmből
Jelenet a filmből

A nagymama házának helyén csak rom meredezik, mégis mintha a senki szigetén, inkognitóban kezdhetnének kettejüket egyre szorosabb érzelmi kötelékkel egybefonó új életet (egyikük hamis, másikuk még 1955-ben lejárt útlevéllel). A szabadság, felelősség és szeretet a tegnap még apukája hatszázhetvenötször felkeresett sírjához is alig eltaláló, gyógyszerekre szoruló Gáborból hirtelen ügyes, gyakorlatias, férfias öregcserkészt farag. Persze, a törékeny illúziók nem tartanak sokáig a szerb–magyar faluban, jön, akinek és aminek jönnie kell, de a rendőrnő első dolga, hogy az őrizetbe vétel előtt Jolánnak megsúgja a viszonylag enyhe büntetés titkát. Az eleve „a rosszra született” intézeti lány megjavulhat, az évtizedek óta beteg férfi meggyógyulhat egymás által.

A négy író jegyezte forgatókönyv több pontja is problematikus (elcsúszásaival, didaktikusságával, szerkezeti gyengéivel), a zsidó szál pedig nem szerves része a históriának. A történet azonban szépen, tempósan előadható: fontosabb a lélektan, mint a bűnügy.

Vesela Kozakova
Vesela Kazakova

Edelényi János rendező a kínálkozó humort nagyon mélyen elrejtette a jellemekbe és szituációkba (még az Ecseritől kezdve hurcolt, a rég halott nagymamának ajándékba szánt üveggyöngyös csillár is inkább érzelmességet csengettyűzik, mintsem iróniát). Zavaróan tip-top az egész. Jöhet árok-bokor, hegy-víz, Jolán piros körméről le nem pattogzana a lakk, tűsarkúja jól bírja erdőn-mezőn a strapát. A pitiáner nőfogdosó, pökhendi újgazdag kikindai Dobos úr (Csuja Imre el is játszhatta volna, ám csak a hangját kölcsönzi neki) étterme egy pillanat alatt benépesül a fess új felszolgálónő és muzsikusnak sem utolsó „testvére” révén (s kiderül: Gábor mint volt családi tulajdont még vissza is igényelhetné az éttermet). Glück Feri bácsi pedig – filmjeink egyik legmarkánsabb fizimiskája, a tiszteletbeli magyar Djoko Rossich jóvoltából – hidat ver múlt és jelen, jelen és jövő, vallások és nemzetek közé.

Máthé Tibor képei az arckövetésben a legsikerültebbek: amikor Vesela Kazakova (Jolán) megszépülő elrajzolt vonásait fürkészi, a Gábor szerepére remekül kiválasztott Lukáts Andor benső drámájának mimikai nyomait rögzíti. Lukáts olyan, mint a kifeszített húr. Ha ő látható a képen, pendül, peng, pattan a jelenet. Máskor inkább időzik, telik a képsor.

Lukáts Andor (Forrás: magyarfilmszemle.hu)
Lukáts Andor (Forrás: magyarfilmszemle.hu)

A tájfelvételek egyikére gördülő kék-lila visszfénygömbök jelzik, hogy ez a rendre elfojtani próbált betyár- és betegromantika filmje. Ugyanakkor valóságfilm (európai és magyar maffia stb.), rétegezett szociofilm (délvidéki szegénység szerb, magyar és kevert etnikai változatban; ukrán árvaság-példázat), kalandfilm (a kriminalisztikai ágon és a tüzes-vizes nagyjelenettel), szórakoztató film (például egy méhészkedő vasutasnő beiktatásával), emlékező film (a végefőcímben a rendező édesapjának – és korán eltávozott kollégájának, Fehér Györgynek – ajánlja alkotását). Ez így együtt jóval több, epikusabb, mint amit a leginkább líraiságával ható film beteljesíthet.

Kapcsolódó cikkünk: 40. Magyar Filmszemle

Vö. Mikes Éva: Esély az újrakezdőknek
Vajda Éva: Egyszerű mese 
Stőhr Lóránt: Útileckék

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek