 Laura Greenwood |
Mert van olyan, hogy az élet írja a legjobb sztorikat, de azok filmen többnyire rosszul mutatnak. Leggyakrabban kiindulópontként szolgálnak, akkor meg vigyázni kell a folytatással, mert az szeret rácáfolni a kiindulópontra… Szóval legjobb kitalálni az egészet, elejétől a végéig – és még akkor sincs garancia semmire.
Daniel Young elsőfilmes rendező régóta dédelgetett álmát forgatta le a Pinprick című filmben – Herendi Gábor producer segítségével. Az álom forrása pedig egy régi újságcikk volt, amely arról szólt, hogy egy pasi egy szekrényben dekkol. A film címe nem sznob-angol – magyar címe is van neki: Lányszoba, persze nem a pinprick fordítása -, hanem azért angol, mert angolul beszél, szerintem nemzetközi piacra (is) készült, és még angol anyanyelvű szereplői is vannak; ráadásul a fikció szerint nyilván valami angol nyelvű országban játszódik.
Válófélben lévő anya és kiskamasz (vagyis nehezen elviselhető és még nehezebben kezelhető) lánya élnek együtt szemre meglehetős jólétben egy házban, ahová – ki tudja, hogyan – bevackolta magát egy rejtélyes férfi, mégpedig pontosan a lány szobájának a szekrényébe. Itt éldegél egy darabig, mígnem kerülőúton, trükkösen megismerkedik az anyával, és attól kezdve – nagyjából a film felétől – „legitim módon” él ugyanott; már nem a szekrényben, hanem az egész lakásban, az anya ágyát is beleértve.
 Rachael Blake és Nagy Ervin |
Ennyit sem mesélnék el, ha a filmen végighúzódó krimi-szál kicsit erősebb lenne. De mivel a történet a krimi-thrillerből gyorsan átfordul lélektani-érzelmi válságsorozatba, nincs árulás; filmes klisék peregnek a szokott tempóban – elég jó tempóban, amúgy: anya-lánya állóháború, előbb közvetlenül egymás ellen, majd a férfit ütközőnek használva; válófélben lévő férj olykori felbukkanása, mindig az obligát érzelmi viharokkal körítve; új pasi ellenszenves eluralkodása a két nő életében, miközben róla nem tudunk semmit… Aztán egy-két csavar ide meg oda, néhány meglepő – és még a film közegén belül is nehezen hihető – jelenség és fordulat, és a krimi szintjén meg van oldva a történet (nagyjából). A többi meg amúgy is megoldhatatlan.
A forgatókönyvet is a rendező írta; a szöveg kevés és nem vészes, de a fordulatok sokak és vészesek. A figurák kontúrjukat vesztik; kivált a Nagy Ervin játszotta szekrénylakó csábító karaktere hullik szanaszét a nagy rejtélyesség közepette. Hol szellemes rezonőr, hol ügyetlen szélhámos, majd tétova ál-családfő; a kiváló színész pillanatnyi helyzetmegoldásra van kárhoztatva. Jók a nők: Rachael Blake az önmagáért és lányáért egyformán aggódó anya szerepében hitelesen szédül bele a „semmiből felbukkant” távoli ismerős karjába (és feledteti azt a képtelenséget, hogy nem vette észre korábban, hogy egy idegen él a lakásban) – a leleplezés és pálfordulás ugyancsak hiteles lenne, csak túlságosan szaggatott és pontszerű. Az angol Laura Greenwood a kiskamasz lány szerepében lehet bármilyen csapongó, a figurába belefér. Rátóti Zoltán játssza az eleinte szimpla és áttetsző kiebrudalt férjet-apát, aztán neki is muszáj rejtélyessé válni, és a szolid orvos-családapa valami egészen más figurává lesz…
 Rachael Blake és Laura Greenwood |
Jó viszont az operatőr, Szecsanov Martin. A túlnyomórészt házon belül játszódó történet képein a részletek, kis szögletek dominálnak; sok a közeli, ezért aztán jól látjuk, hogy az angol anyanyelvű nők lakása magyar könyvekkel van teli… De a képeknek hangulata van, és sokkal erősebb atmoszférát teremtenek, mint a szétágazó, sablonos-sematikus helyzetekkel terhelt történet. Young ígéretesebbnek tűnik a rendezés, a színészek mozgatása terepén, mint a forgatókönyvírásban – erre legközelebb érdemes lenne profit igénybe venni.
És akkor majd el lehet dönteni, hogy egy érzelmi krízishelyzetről forgassunk filmet, vagy egy alaposan, logikusan és célra tartóan kitalált krimiszerű történetből. Hogy a család mint olyan jövőjéért aggódunk és ezt akarjuk közölni a nézőkkel – vagy lenyűgözni őket a cselekmény érdekfeszítő bonyolításával. Mert most mindez együtt van megpróbálva – és nem sikerült.
Kapcsolódó cikkünk: 40. Magyar Fimszemle
Vö. Bujdosó Bori: Intim női thriller
Zöldi Gergely: Olyan, mintha
Dávid Ádám: A Pinprick-kód
Hungler Tímea: A lány, a boszorkány és a ruhásszekrény
Székely Dávid Attila: Mumus a szekrényben
Mesterházy Lili: Alsógatyás idegen az idegenek földjén