Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

NEVET, NEM NEVET

Sarah Ruhl: Tiszta vicc / Sanyi és Aranka Színház, Vidor Fesztivál 2010
2009. jan. 9.
Az egyik nő szeret takarítani, a másik nem, a harmadiknak nem is kell, a negyediknek meg egészen más fontos. Humor és/vagy férfi nélkül azonban úgy tűnik, semmi nem megy. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Csákányi Eszter
Csákányi Eszter

A brazil származású, Amerikába épp csak megérkezett Matilde (Szandtner Anna) a tökéletes viccet keresi, s erre már családjában is volt hajlam. Szürkeségében különleges, nem szárnyaló, inkább lebegő fantáziával megáldott. Folyamatosan a poénon töpreng, viccét csiszolja ahelyett, hogy bejárónőként a portörléssel foglalkozna. Alkalmazója, Lane (Kováts Adél) orvos. Szertartásosan merev, a világot zárt, ok-okozati struktúrában felépítő nő, bár ennek ellenére csak tüneti kezelésben gondolkodik. Kifelé él, másoknak akar megfelelni, félelmeinek ez a forrása. Ellentéte az ő árnyékában élő testvére, Virginia (Csákányi Eszter), aki örömmel porszívózik, töröl port, mos fel, és csinál mindent, akár Lane-nél is, ami a takarítónő munkaköri leírásában benne foglaltatik – de titokban, mert hogy nézne az ki, ha kiderülne, ő mossa a családi szennyest. Ám számára ez a kényszeresség maga az önmegvalósítás. Az argentin Ana (Margitai Ági) felhőtlen életet akar, ám ez bölcs felelősség: a rákkal így dacol. A nőkről szól a darab, így természetesen dukál nekik egy férfi, Lane férje, a szintén orvos Charles (Varga Zoltán), aki új, nejénél idősebb szerelméért, Anáért még a világ alaszkai végére is elmegy a gyógyító csodafáért. A zarándoklat azonban fölösleges, Matilde tökéletes vicce is képes végleg a halálba oldani a fájdalmat.

Jelenetkép
Jelenetkép

A halványan abszurdba hajló, picit szürreális, szemsarokból könnycseppet kimorzsolós, csöndesen romantikus-szomorúságos komédiát Sarah Ruhl 2004-ben írta. (A szerző 34 éves, a Brown University-n és az oxfordi Pembroke College-ban végzett. New Yorkban él, a darab 2004-ben elnyerte a Susan Smith Blackburn-díjat, egy évvel később a Pulitzer-díjra jelöltek listájára is felkerült.) Ruhl biztosan szeret főzni, mert remekül eltalált a szeretetadag, különösen megteszi hatását a csöppnyi irónia – épp úgy, ahogy a jó húslevesbe is kell egy pici cukor. Nem bűvészkedik, nem csinál show-t, hanem elemelve a hétköznapit jó emberismerőként ad elő egy, a háztartási munka mibenlétéről és a gyógyító viccről szóló négyszereplős fabulát.

Margitai Ági, Kováts Adél és Csákányi Eszter
Margitai Ági, Kováts Adél és Csákányi Eszter

Amilyen empatikusan írt Sarah Ruhl, olyan finoman játszanak a színészek. Szandtner Anna Matildéja egyszerre szemlél és ábrándozik, gyerekesen naiv és nagy titkokat tudó. Csákányi Eszter életes, tettvágytól duzzadó, koboldszerűen fricskázó, a lenézett-utált házimunkát alkotásnak felfogó praktikus nő. (Nála van a legleleményesebb kellék, a ridikül méretűvé átszabott kék IKEA rafiatáska.) Kováts Adél Lane szerepének minden stációját törékeny eleganciával mutatja: tüchtig, rendíthetetlen nyugalmú doktornő, megcsalt asszony, aki képes a megcsalattatáson felülemelkedni, megbocsátani, és különbékéjét a világgal megkötni. Szürke „kisfeketéjének” inverze a Margitai Ágira, aki egyébként sugárzó és gyönyörű, adott tejeskávészín kötött pulóver, ami lezserségében szexi, Ana karakteréhez tökéletesen passzoló. Varga Zoltán nem fél a középkorú, a szívfáért messze utazó szerelmes lovagot finoman parodizálva adni.

Csákányi Eszter és Szandtner Anna. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Csákányi Eszter és Szandtner Anna. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Lukáts Andor, aki krétakörös felolvasószínháznak ugyanitt 2007 tavaszán rendezte meg a darabot – abban Csákányi Ana szerepét kapta –, nagyon ismeri a női agyat, és nagyon tudja, hogy ez a történet csak akkor hat, ha a fent említett hozzávalókból készült darabot egy egészen leheletnyit az abszurd irányába tolja. Épp csak annyival, hogy hirtelen furcsa gesztust, például egy fejrántást, csinál a színész, vagy furcsa hangot ad ki, a reális tárgyak mellé pedig odakerül néhány, a játékosságában lehetetlen kellék. Az ismerősségből rafináltan kizökkent, ezáltal még a porban az igazság típusú bon mot-i sem hatnak konyhafilozófus csacsogásnak. És hiába állítja Sarah Ruhl, hogy ha több nő tudna jó viccet mesélni, sokkal jobb lenne a világ, ha másért nem, hát ezért a kizökkentésért igenis kell a férfi.

 

Vö. -ki: Sarah Ruhl: Tiszta vicc

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek