A természet a matematika nyelvén beszél hozzánk, a minket körülvevő világ legalapvetőbb törvényszerűségeit a fizika írja le, a modern világ technológiái egy sor fizikai összefüggés felismerésének köszönhetik létüket. De ha fel is tudjuk idézni az emblematikus einsteini képletet: E=mc² – vajon értjük-e, mit állítunk vele? És mondanak-e bármit a modern kor technológiai innovációit a mindennapi életben használó embereknek a Maxwell-egyenletek vagy a termodinamika törvényei? Agnes Denes márványba vésett fizikai képletgyűjteményt hagy az utókorra, melyet, akár az egyiptomi hieroglifákat a modern kor embere, egy eljövendő generáció próbál majd értelmezni, s általa megérteni az egykor volt XX. századot is.

A Ludwig Múzeumban a retrospektív kiállítás termeiben a természet- és társadalomtudományok számos területéről merítő műalkotások több művészeti ág és technika eszköztárát felvonultatva adnak keresztmetszetet a magyar származású Agnes Denes életművéből. A paradoxonokért rajongó Denes kiállításának paradoxona, hogy „a kiállított művek” többsége valójában nincs és nem is lehet jelen a termekben. Az alkotások részben a koncept fogalomkörébe sorolhatók: tervek, vázlatok, elvi konstrukciók, melyek ekként is jelennek meg a falakon. Más részük egyszeri, időhöz kötött projekt, akció, amit fotósorozat, leírás reprezentál a kiállítás látogatója számára. Megjelennek itt Denes gigantikus méretű táj- és ökoművészeti alkotásai is, szintén precíz tervrajzok, vázlatok, fotók vagy egy-egy makett képében. A „művek hiányát” tekintsük Denes szintén itt olvasható manifesztumának értelmében termékeny paradoxonnak, egy új kiállítási koncepció, új látásmód kifejeződésének.

Agnes Denes: Búzamező-Konfrontáció, 1982, Battery Park törmeléklerakó, Manhattan déli vége, 0,8 hektáros búzatábla vetése és aratása 1982 nyarán

A falak nem jelentéktelen hányadán Agnes Denes ars poeticája olvasható angol eredetiben és magyarul is. E rendkívül izgalmas, gyakran metaforikusan tömör szövegek befogadására nem a legalkalmasabb forma a falragasz, ráadásul az olvasást gyakran megakasztják az elválasztási hibák és a fordítás sutaságai. A kiállításvezető egyívnyi füzetbe Denesnek a termekben olvasható verses manifesztuma sajnos nem került bele, pedig aforisztikus sorai bármely tanulmánynál többet mondanak.

A tárlat sokoldalúan mutatja be Agnes Denes legismertebb, az ökológiai – társadalmi – kulturális meggyőződéseinket újragondolni késztető konceptuális munkáit, köztük az 1982-es Búzamező – Konfrontáció című projektet. Számos megdöbbentő erejű fotó örökíti meg a Manhattan akkor még szemétlerakóként működő Battery Park negyedében kialakított közel egy hektáros aranyló búzamezőt az egykori ikertornyokkal a háttérben. Kultúra és civilizáció, természet és technológia, élelemtermelés és ipar, szegénység és gazdagság kérdéseivel szembesült Amerika és a világ. Ugyancsak nagy teret kap az 1996-ban Finnországban megvalósított Fahegy – Élő időkapszula című matematikai-ökológiai koncept: egy e célra kialakított szabályos alakú mesterséges dombra komplex spirális terv alapján fenyőfákat ültettek el úgy, hogy minden egyes fa egy-egy ember birtokában van, akinek 400 éven át örökölhető tulajdonát képezi. A fák élnek, növekednek, a róluk való gondoskodás az örökösök kötelezettsége marad, akik a fákat nem vághatják ki. Így az erdő egésze több évszázadra előremutató műalkotás.

Agnes Denes: Rizs-Fa-Temetés 1977-1979, Artpark, Lewiston, New York (Forrás: Ludwig Múzeum)

A matematikai konstrukciók, a háromszögek, piramisok és az ökoművészeti, tájépítészeti konstrukciók aligha kerülhettek volna jobb helyre, mint a Ludwig Múzeumnak a Nemzeti Színház kertjére néző termeibe: a falakon elénk táruló tervek, fotók sokaságára Török Péter megvalósult „tájmakettjei”, a fa-oázisokkal tagolt vörös-kősivatag, az emberléptékű nyírt sövény labirintus, s a Denes piramis-kísérleteit az ablakon túl magától értetődően folytató zikkurat felel. Így még jobban sajnáljuk, hogy a kiállítóterembe a Denes-projektek fizikai valójukban nem juthatnak el…

Amerika és Európa legjelentősebb modern művészeti múzeumai után az Agnes Denes életművét bemutató tárlat végre a művész szülőhazájába is megérkezett. A kiállítást múzeumpedagógusok segítségével földolgozó gyerekcsoport lelkes aktivitását látva biztosak lehetünk benne: Agnes Denest és az ökoművészetet értő közönség várja a kiállítóterem falai között. Hogy akcióihoz mit szólna a honi, amerikanizálódó társadalom, s vajon képesek lennénk-e a performance-okat valóban művészi alkotásként értelmezve, lehetővé tenni, hogy az itt dokumentált művek odakint is létre jöjjenek – ebben már nem vagyok annyira biztos.

A kiállítás megtekinthető 2009. január 18-ig.

V.ö. Hock Bea: Középhaladók és év(ezred)ismétlők