< 4 - 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 >
Összes találat: 809 db, 54 oldalon
Új, különleges látnivalóval gazdagodott a bécsi múzeumok kínálata: 11 év szünet után, 2013 tavasza óta újra látogatható a bécsi Kunsthistorisches Museum Kunstkammer gyűjteménye. BÉKÉS ENIKŐ ÍRÁSA.
Itt a folytatás: a Szépművészeti Múzeum a négy évvel ezelőtti reneszánsz kiállítás után a barokkal folytatja az (össz)itáliai festészet bemutatását. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Maria Alina Asavei kurátor egy olyan afro-amerikai művész egyik munkáját választotta kortárs reflexiók alapjául, akinek a munkássága még az 1960-as és 1970-es évek politikai és művészeti mozgalmainak jegyében fogant. BAK ÁRPÁD ÍRÁSA.
Eredményt hirdettek a Milánói Világkiállítás építészeti látvány-ötlet pályázatán. A nyertes egy óriási vízimalom, amelynek kereke egykedvűen őrli az egészséges magyar jövőt. Határozottan jobban jártunk, mintha egy invenciózus elme a Dantétól kölcsönzött mottót szó szerint értelmezte volna.
A rendhagyó irodalomóra sokak számára még mindig azt jelenti, hogy a tankönyvek unalmas életrajzait és rímképleteit próbálják meg cukorborításban lenyomni a torkunkon.
Már nem csak értelmiségi hobbi, megkésett hippi-romantika - a közösségi kertészkedést ideje komolyan venni. Annál is inkább, mert ők is komolyan veszik magukat: október közepén megtartották az I. Budapesti Közösségi Kertek Napját, a Grundon. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Ha valaki szereti a fotográfiát, akkor megvesz egy Steichent, egy André Kertészt, vagy az „Ebéd a New York-i felhőkarcolón” képet, mondjuk poszterméretben, és boldog. Mást az tesz boldoggá, ha ezeket a klasszikusokat eredeti kópián csodálja. A Mai Manóban ennek a szenvedélynek hódolhatunk.
Az ikertárlat megtekintése ambivalens érzéseket idéz elő: egyrészt ott a jogos büszkeség a magyar művészt illetően, hogy van nekünk és most sokunkhoz szólhat e megcsonkított életmű, másrészt valami unfairség utóíze is a torkunkon akad, hisz Chagall mellé nehéz teher kiáll(íta)ni.
A Műcsarnok legújabb kiállítása a kortárs létezés két leginkább zavarba ejtő szimbólumát állítja a figyelem középpontjába: az Időt és a Várost.
A volt kóser hentes kollekciója – avagy példázat arról, hogy miért ne rendeljünk alá egy kiállítást bugyuta reklámfogásoknak. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.
Az Iparművészeti Múzeum legfelső szintjén szerényen a folyosóra húzódik az a kiállítás, amelyért érdemes megmászni a kényelmes, ám számos lépcsőfokokat: észt könyvkötészeti csodák énekelnek az arra tévedőknek. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
Gerhes Gábor új kiállítása a paranoia-retorikák és az összeesküvés-elméletek mélyére kalauzolja a nézőt, hogy egy olyan új, illetve ősrégi renddel szembesüljön, mely felforgatja a világról alkotott elképzeléseit. NEMES Z. MÁRIÓ KRITIKÁJA.
Pár éve, egy olasz lakberendezési magazint lapozgatva – az elvárhatóval ellentétben - nem a kanapék láttán, hanem a formatervezett csaptelepeknél gyökerezett földbe a lábam. Így az „olasz design” szókapcsolat hallatán még ma sem a Ferrari, hanem a vízcsap jut először az eszembe. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Az építészeti kiállítás hálátlan műfaj. Két dimenzióban beszélni három dimenzióról olyan, mint elmesélni a tökfőzeléket. Pedig az mégsem járja, hogy Makovecz Imrén kívül ne tudjon más hazai építészt nevesíteni a művelt magyar. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
< 4 - 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 >
Összes találat: 809 db, 54 oldalon

Kiemelt ajánlónk

November 28-án az Örkény Színházban az e föld befogad avagy SZÁMODRA HELY című előadást játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu