< 4 - 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 >
Összes találat: 812 db, 55 oldalon
Jóllehet már nem a barikádokon, hanem ecsetvonásaikkal csatáznak látásmódjuk létjogosultságáért, még mindig meg kell küzdeniük a festészet történetének mélyen gyökeredző, férfiközpontú hagyományaival… KÉRCHY ANNA ÍRÁSA.
Eötvös Péter mondta nemrég egy interjúban, hogy Bartók Béla hatott a legjobban a zenei munkásságára: „Nem csupán ő az első, hanem olyan ő a zenében, mint az anyanyelv. Épp, ahogy magyarul beszélek, ennyire erős a bartóki hatás. Ott él bennem.” VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
„Vasárnap Mama telefonált, hogy főzött egy nagy adag rizst és nem érzi jól magát.” Ezt a mondatot egy szépirodalmi műben is olvashattam volna, pedig egy fotókiállításon találtam. SIMON BETTINA ÍRÁSA.
Új, különleges látnivalóval gazdagodott a bécsi múzeumok kínálata: 11 év szünet után, 2013 tavasza óta újra látogatható a bécsi Kunsthistorisches Museum Kunstkammer gyűjteménye. BÉKÉS ENIKŐ ÍRÁSA.
Itt a folytatás: a Szépművészeti Múzeum a négy évvel ezelőtti reneszánsz kiállítás után a barokkal folytatja az (össz)itáliai festészet bemutatását. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Maria Alina Asavei kurátor egy olyan afro-amerikai művész egyik munkáját választotta kortárs reflexiók alapjául, akinek a munkássága még az 1960-as és 1970-es évek politikai és művészeti mozgalmainak jegyében fogant. BAK ÁRPÁD ÍRÁSA.
Eredményt hirdettek a Milánói Világkiállítás építészeti látvány-ötlet pályázatán. A nyertes egy óriási vízimalom, amelynek kereke egykedvűen őrli az egészséges magyar jövőt. Határozottan jobban jártunk, mintha egy invenciózus elme a Dantétól kölcsönzött mottót szó szerint értelmezte volna.
A rendhagyó irodalomóra sokak számára még mindig azt jelenti, hogy a tankönyvek unalmas életrajzait és rímképleteit próbálják meg cukorborításban lenyomni a torkunkon.
Már nem csak értelmiségi hobbi, megkésett hippi-romantika - a közösségi kertészkedést ideje komolyan venni. Annál is inkább, mert ők is komolyan veszik magukat: október közepén megtartották az I. Budapesti Közösségi Kertek Napját, a Grundon. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Ha valaki szereti a fotográfiát, akkor megvesz egy Steichent, egy André Kertészt, vagy az „Ebéd a New York-i felhőkarcolón” képet, mondjuk poszterméretben, és boldog. Mást az tesz boldoggá, ha ezeket a klasszikusokat eredeti kópián csodálja. A Mai Manóban ennek a szenvedélynek hódolhatunk.
Az ikertárlat megtekintése ambivalens érzéseket idéz elő: egyrészt ott a jogos büszkeség a magyar művészt illetően, hogy van nekünk és most sokunkhoz szólhat e megcsonkított életmű, másrészt valami unfairség utóíze is a torkunkon akad, hisz Chagall mellé nehéz teher kiáll(íta)ni.
A Műcsarnok legújabb kiállítása a kortárs létezés két leginkább zavarba ejtő szimbólumát állítja a figyelem középpontjába: az Időt és a Várost.
A volt kóser hentes kollekciója – avagy példázat arról, hogy miért ne rendeljünk alá egy kiállítást bugyuta reklámfogásoknak. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.
Az Iparművészeti Múzeum legfelső szintjén szerényen a folyosóra húzódik az a kiállítás, amelyért érdemes megmászni a kényelmes, ám számos lépcsőfokokat: észt könyvkötészeti csodák énekelnek az arra tévedőknek. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
< 4 - 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 >
Összes találat: 812 db, 55 oldalon

Kiemelt ajánlónk

December 21-én a Katona Színházban a Godot-ra várva című előadást játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu