< 4 - 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 >
Összes találat: 849 db, 57 oldalon
A fotográfiának nagyon hosszú utat kellett megtennie, mire befogadták a művészetek közé. És ebben Amerikának nagy szerepe van, a MoMÁ-nak (Museum of Modern Art) pláne. VÁRADI ANDRÁS ÍRÁSA.
Roma kultúra a belvárosban. Súlyos téma, pro és kontra sztereotípiákkal terhelve. A kultúrát alattomosan deformáló intézkedések nem arra sarkallják a szellem embereit, hogy elemző kritikával viszonyuljanak a jelenségekhez, leginkább arra érezne kedvet az ember, hogy hallgasson.
A Mai Manó Ház Budapest egyik legszebb múzeuma, bár ezt ritkán vesszük észre, nemcsak azért, mert nincs előtte impozáns klasszicista lépcsősor, vagy történelmi szoborkompozíció, hanem mert inkább a benne rejlő tartalomra koncentrálunk.
20 éves a soproni Alkalmazott Művészeti Intézet. Éppen annyi idős, mint a Z-generáció tagjai.
Valljuk be, miközben a teremőr nem lát minket, szeretünk újra meg újra eljátszani a gondolattal, hogy hozzáérünk valamelyik festményhez – sőt, némelyiket talán még meg is nyalnánk. Efféle éhségünket csillapíthatjuk a pécsi Néprajzi Múzeumban, a Konyha a tükörben című kiállításon.
A medencék esztétikájának tragikuma nem absztrahált tragédia többé, hanem kortársi dráma. Nem kalkulált, de nem is irányítható, legfeljebb aggódva lehet figyelni, ahogy a tét emelkedik. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
Címkék: Vojnich Erzsébet
Tanítják festőéknél: amikor elindulsz, pakolj föl minél több dolgot a képre, aztán majd lassan, ahogy keresed az egyetlen, a tiszta mondatot, minden, aminek nincs helye úgyis lekopik onnan. SZÜTS MIKLÓS KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓJA.
Címkék: Krajcsovics Éva
A melegvizet nem kell feltalálni, avagy minden remek ötlet közkincs: az egy évvel ezelőtti Ganymed Goes Europe nyomán készült Textúra 2014 című produkció a Szépművészetiben előre vetíti sorozat-jellegét. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Azok a cipők, amelyeket a bécsi KunstHaus „SHOEting Stars” kiállításán lehet látni, semmilyen cipőboltban nem kaphatók. Ezek a cipők ugyanis nem hordásra készültek, hanem az extravagancia korlátok nélküli tobzódását valósítják meg. VÁRADI ANDRÁS ÍRÁSA.
Néhány éve a Szeretem Budapestet mozgalom még akciót hirdetett a nagykörút graffiti-mentesítésére.
Helyzet, közöny, tehetség, mutyi, szárnyalás, szarnyalás, stadion, hit, remény, szeretet – az ARC jórészt efféle hívószavakkal próbálta idén vitára invitálni a potenciális alkotókat, s már-már lemondóan tette hozzá: Te miben hiszel? HADI BARBARA ÍRÁSA.
A fast food pucér, nem jár vele sok kellék, csak egy szalvéta, komplikáltabb esetben tányér, tálca és evőeszköz, lehetőleg műanyagból. A slow food-ot lehet öltöztetni, és akkor nem csak ráérősen, de élvezettel lehet étkezni. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Egyenlővé válhat-e az élet a művészettel, elmosódhatnak-e a határok: a golflabda, a festékes palettaasztal, az ékszerdoboz, ötven köbcentiméter párizsi levegő 1919-ből átlényegülhet-e művészi alkotássá egy kiállított térben?
Még két hétig látható a Műcsarnokban az I. Építészeti Nemzeti Szalon. A kortárs hazai építészet eddigi legteljesebb válogatását nyújtó tárlatot szakmai, politikai, érzelmi megfontolások mentén számtalan kritika érte, mégis jó szívvel ajánlom: aki teheti, nézze meg. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Harmincnégy kép nem sok, a tárlatban mégis benne az életmű, de nem a rendezés, vagy az átfogott időtáv okán, hanem, mert Anna Margit összetéveszthetetlen. Ha csak egyetlen műve lógna a falon, abból az egyből is kisütne egyéni hangja, festészetének különös súlya. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
< 4 - 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 >
Összes találat: 849 db, 57 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Február 11-én a Mu Színházban a Káva Kulturális Műhely 3050 gramm című előadását játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu