Megfilmesíthetetlen a regényed? Bízd Michel Gondryra! A legromantikusabb szürrealista rendező ezúttal Boris Vian makulátlan elméjének őrült ragyogását búskedves börleszk és szívtépő melodráma kevercseként képzelte vászonra. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

A leglátványosabb wuxiák világa keveredik a leghétköznapibb kínai valóság realizmusával korunk egyik legeredetibb kínai rendezőjének új filmjében. Az idei Cannes első szenzációja A bűn érintése. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

Sok rutin után végre a Coen fivérek vették a fáradtságot és rendesen elkészítettek egy filmet. Az Inside Llewny Davis érzékenysége, kifinomultsága párját ritkító, és végre nem olyan harsány, mint az életmű néhány utóbbi darabja. Egyelőre vezeti a cannes-i kritikusok toplistáját.

A filmtörténet legféktelenebb partijain evickélnek át a pénz, a szerelem és a múlt között vergődő hősök. A zseniális regény meglepően jó adaptációja elsősorban az eredeti szöveget, de rögtön utána a filmkészítőket dicséri. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

J. J. Abrams-ról vannak, akik úgy gondolják, hogy ő a legpofátlanabb Spielberg-klón, mások szerint a legügyesebb Spielberg-tanítvány, és akadnak, akik szerint esetleg maga az új Spielberg. Szerethetjük is, gyűlölhetjük is, mindenesetre egy dologhoz vitán felül nagyon ért, és ez a siker.

Idealizmus és realitás, fiatalság és/vagy bolondság, avagy mihez kezdjen a múlt örökségével a XXI. században az, aki részese volt a hetvenes évek radikális politikai mozgalmainak? A hallgatás szabálya a mozikban. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Ha van valaki, aki teljes joggal tartható Tarkovszkij szellemi örökösének, akkor A sziget című film alapján Pavel Lungin az. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.

Hiába a sztárok garmadája meg az emberséges, alig másfél órányi játékidő, a recenzens mégsem képes elrebegni az igent a legújabb esküvős vígjáték láttán. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.

Az idei Titanic Filmfesztivál díjnyertes filmje, a Lore lírai portré egy tinédzser lány és egy nemzet eszméléséről. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Az ellenállás melankóliája címet is ellophatná a fehérorosz Loznyica, ha egyáltalán hallott volna Krasznahorkairól. Kíméletlen filmjében a második világégés nagy hadszíntereitől távol csetlik-botlik az ellenállás három tétova bábuja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

Az Ébredés melodrámába fulladt látlelet három diszfunkcionális brit családról, avagy Londonban, hej… HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Rapperből színész, majd rendező. A Plan B néven ismert brit zenész, Ben Drew direktori bemutatkozása sikerült bűnfilmes hatáshibrid.

A nyitó film vetítésekor komoly aggodalom fogalmazódott meg bennem: mi van, ha ennél jobbat már nem látunk a fesztiválon? A versenyszekció végignézése után sajnos azt kell mondanunk, nem hogy jobbat, de még a The Master közelébe érő alkotást se láttunk. És ez nem a The Master-t dicséri.

Az idei Titanic dokumentumfilmjei többször mutattak olyan szenzációt, amelyet nehéz volt elhinni – legyen szó indonéz mészárosok bizarr színjátékáról vagy a Ragyogás agyzsibbasztóan idióta elemzéséről. NAGY V.

Négy dolog tűnt fel az idei Titanicon: megszűnt a Francia zátonyok (ahol a legtöbb érdektelen filmbe lehetett ütközni), kevesebb lett a beteg távol-keleti film, erősödött az északi vonal. Illetve, ki tudja mi okból, feltűnően sok film témája volt a háború. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.