Bugyborékoló formák, csikorgó alakok – mozivászonra varázsolt szinesztézia. Újra az univerzum csomagoltatik be és ki Bucsi Réka Berlinben bemutatott rövidfilmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pornográfia határát súroló képekben valósul meg teljes önfeltárulkozás az idei Berlinale versenyének legeredetibb alkotásában. Az intimitás testi és érzelmi kutatása lenyűgöző képeken keresztül saját bensőnk mélyébe is elvezet. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Pentagon titkai a The Washington Post és a The New York Times közös küzdelmét mutatja be a sajtószabadságért a kormányzattal szemben a hetvenes évek elejéről, avagy Steven Spielberg különvéleménye a demokratikus alapjogokról. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Aki képben akar lenni, merre tart a világ, az a Black Mirrort nézi. Még akkor is, ha korunk legfontosabb sci-fi sorozata mostanra áldozatul esett a saját sikerének. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Guillermo del Toro szerelmesfilmjében mindenért lehet rajongani, csak a szerelemért nem. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fontos film a Fekete párduc, de végeredményben csak egy újabb szuperhősmozi a szuperhősmozik végeláthatatlan sorában. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ahol sok a folytatás, kevés az ötlet, mondja a filmes álmoskönyv. És mennyire igaza van! A Valami Amerika harmadik része kimaradt poénok és újramelegített történetek durva egyvelege, melyen nevetve sírunk vagy inkább sírva heherészünk. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az izraeli Samuel Maoz hazájában politikai botrány kavart (és számos szakmai díjjal kitüntetett) filmje Velencében megkapta az Ezüst Oroszlánt, s csak épphogy lecsúszott az idei legjobb idegen nyelvű alkotások Oscar-ötöséről. Pedig ott lenne a helye. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Elég-e, ha a szemnek kellemes egy nagyregény tévésorozat-feldolgozása, vagy számon kérhetjük az írói szándékot is a forgatókönyvírón? PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az iráni botrányfilm akkor is szívet facsar, ha közhelyekbe botlik. Mert ami itt melodráma, az ott szomorú realitás. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mivel a magyar mozikban most bemutatott Szólíts a neveden valójában tavalyi premier, nyugodtan kijelenthetjük: az év legszebb szerelmes filmje volt. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tudta ön, hogy hetvenen túl is létezik szex, szerelem és barátság? A Grace and Frankie című sorozat nagyon bájosan csinál tévés forradalmat. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az 1970-71-ben készült A fekete várost azóta, hogy az eszemet tudom, ha ezerszer nem is, de tucatszor biztosan láttam. A Magyar Televízió archívumából legutóbb a karácsonyi szünetben vették elő a fakuló kópiát a komótos sorozatnézők komfortérzetének növelésére. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Van, amit még a műkorcsolya légiessége sem bír el. Hiszen ki látott már káromkodó, verőembereket felfogadó élsportolót? Az Én, Tonya igen hatásos mozi: azon nevetünk, amit amúgy nem bírnánk elviselni. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Akire nem figyelnek, az tényleg eltűnik. Ebből a tézisből indul ki a világhírű Andrej Zvjagincev monumentálisan kegyetlen filmje. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
