A Titanic Fesztivál amúgy igényes zenei szekciójából hiányoztak a könnyűzene aktuális helyzetére tett kitekintések. Nem véletlenül: az értékkeresés jegyében zajló, zenei gyökerekhez való visszanyúlás ma a legmarkánsabb zenei trend. SOÓS TAMÁS ÍRÁSA.

Cyberfilmbe oltott könnyes love story vagy love storyba csomagolt cyberfilm? Az Oscar-díjas operatőr, Wally Pfister (Eredet) első rendezői munkája, a Transzcendens láttán az itt a kérdés. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Fantasztikus lételméleti hipszterség és kiválóan értelmezett műfajrevízió – a Halhatatlan szeretők a hatvanas indie atya első zseniális mozija a Kávé és cigaretta óta, valamint a legjobb munkája a Halott ember óta. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.

Erőszakos erotika, vak féltékenység, döntésképtelenség és bizalomhiány – ezek voltak az emészthetőbbre fazonírozott Titanic versenyprogramjának legfontosabb csomópontjai. A kortárs film legjava vonult fel tíz napig Budapesten. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA.

Az amerikai mozi nem egyenlő Hollywooddal: kevesebb és több annál. Az álomgyár technikai háttere és annak fejében elvárt alkui nélkül a filmeken az látszik, jóval őszintébbek és esetlenebbek, vagyis sokkal szerethetőbbek, akkor is, ha rosszak. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.

Jó színészekkel milyen gusztusos filmet csinált ugyanebből a témából Franco Zeffirelli! Nagyjából ezt az egyetlen pozitív felismerést köszönhettük a legújabb Jézus-filmnek. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.

Habár a szuperhősfilm papíron már Christopher Nolan Batman-trilógiája óta felnőtt, mégis ritka az olyan aktuális és komoly témákkal foglalkozó héroszfilm, mint A tél katonája. Amerika Kapitány ezúttal a Marvel-univerzum „megfigyelési botrányát” teszi rendbe. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

Richard Ayoade második nagyjátékfilmje, A hasonmás Dosztojevszkij azonos című 1846-ban született kisregényéből készült. Nem kor- és szöveghű feldolgozás pereg a vásznon, hanem egy figyelemreméltó, bár kissé sterilre sikeredett újraértelmezés. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

A Noé annyiban tipikusnak mondható Darren Aronofsky-mozi, hogy a címszereplője tökéletesen illik a rendező főhőseinek sorába: a küldetésének/sorsának/hivatásának minden mást alárendelő fanatikus karakter. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Lech Wałęsa története a huszadik század egyik legnagyobb története. Filmre kívánkozott. És nem tudnánk a megfilmesítésre méltóbbat megnevezni Andrzej Wajdánál. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.

Azt mondják, Wes Anderson mindegyik filmje ugyanolyan. Pedig ez nem igaz: Wes Anderson egyik filmje jobb, mint a másik. A Grand Budapest Hotel akár a legjobb is lehetne. Helyette csak a legviccesebb szeretne lenni. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

A Need For Speed tényleg egy kis speedért kiált. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Harapófogóval kiráncigált fog, bosszúvággyal átitatott kegyetlenség valamint egy megszállottságtól és bűntudattól kiégett nyomozó. Skandináv krimi – tévéképernyő helyett mozivásznon. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

A Magyar Nemzeti Filmalap beindításával elszaladt átmeneti évek alatt a nagy-, kis- és dokufilmek parkolópályára álltak, a szkeccsfilm műfaja viszont feltámadt.

A tavalyi Cannes legkedvesebb és legintimebb filmje, amely a testi és és lelki vonzódás kifinomult tárgyalásával párhuzamosan vérfagyasztóan izgalmas thrillerré alakul. Guiraudie a vizuális és dramaturgiai visszafogottságból farag bravúrt. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.