Tíz évvel az okkal-joggal műfaji klasszikussá vált Mártírok (és a hervasztóan semmilyen, 2012-es A magas ember) után a francia extrémhorror-vonulat nagyágyúja, Pascal Laugier ismét előállt egy intelligens, igencsak megterhelő horrorfilmmel. Természetesen most is nőkkel a főszerepben. Tovább a cikkhez
Vannak olyan filmek, amelyek csak abban bízhatnak, hogy elég rámenősen kérik a nézőt: másfél órára kapcsolják ki az agyukat. Tovább a cikkhez
Bogdán Árpád második nagyjátékfilmje nem egy tragikus eseménylánc okainak következetes feltárására, hanem annak emberi drámáira összpontosít. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Téli fivérek hol rögrealista, hol szürreális bolyongás a fehér sivatagban: a mészkő porával és a hóval beterített, isten háta mögötti vidéken. Balladai történet, balladába illő végkifejlettel, dán módra, némi ká európai bizsergéssel. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Képmás egy HBO-ra illő, okosan építkező sci-fi a világokat szétválasztó, ideológiai és önismereti szakadékról. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Oscar-díj után, de még az amerikai áttörés előtt csíptük el a Mindenki rendezőjét és drónkoreográfus feleségét, hogy Hollywoodról, mesterséges intelligenciáról és a tökéletes filmritmusról beszélgessünk velük az új kisfilmjük kapcsán. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az öt évvel ezelőtti első részben Guillermo del Toro még hatékonyan üzente nekünk, hogy ő tulajdonképpen egy boldog kölyök, aki a kádban játszik a műanyag jaegerekkel és a kaijukkal. Azonban Steven S. DeKnight folytatásában a robotok és a szörnyek kitakarják a filmet. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Úgy alakult, hogy az idei Friss Hús rövidfilmfesztivál erős és változatos felhozatalából a legnagyobb kedvenceink mind súlyos témákkal foglalkoznak. De nem kell megijedni, ettől még öröm nézni őket, egyébként pedig vetítenek szuper, vidám filmeket is a fesztiválon. BUJDOSÓ BORI AJÁNLÓJA. Tovább a cikkhez
Sok Magdolna közt elvész a bába. Valami ehhez hasonló érzettel jöhet ki a néző Garth Davis új filmjéről: a sok lehetséges értelmezés közül sikerült egy kimondottan steril és üres „igazsággal” előrukkolnia. Tovább a cikkhez
A Lajkó: Cigány az űrben című fekete komédia érdekes műfaji kísérlet, ami ugyan sokszor vicces, végül mégsem találja telibe a nézőt. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mi lenne, ha Tarantino rendezne vígjátékot a mexikói drogkartellről? Erre próbál kiizzadni magából valamiféle választ az Edgerton testvérpár kevésbé ismert tagja. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tizedik évéhez érkezett a Budapesti Építészeti Filmnapok. A Szervita térről azóta eltűnt irodaházból indult underground programként útjára, hogy mára nemzetközi hírű rendezvénnyé váljon. Egyre bővülő tömeget vonz a szlogen: „Ha épületben laksz, és szereted a filmeket, itt a helyed. Tovább a cikkhez
Beatrix Potter 1902-ben indult könyvsorozata alapján számos feldolgozás készült (még egy balettfilm is!), ám egész estés hollywoodi mozi most először. Will Gluck rendezése pont annyira „modernizált”, hogy még elégségesen jópofa maradhasson. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Meghalt a király, éljen a király! De ki is az? A francia-angol Sztálin halála kíméletlen szatíra arról, hogyan boldogulhat egy politikus a Szovjetunió történelmének zivataros századában. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Láthatás című dráma mesteri rendezői bemutatkozás, amely gyomorszorítóan ábrázolja a családon belüli erőszak kegyetlen hétköznapiságát. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
