Szuperhősök tematikában Zemeckis óvatosan beint a mindenen átgázoló igazságosztónak, majd kényelmesen ellavíroz az amúgy megfontolandó, de persze jól szájbarágott tanulságig. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

Az elnök is csak ember, a király is csak ember - üzeni nekünk A király látogatása című film. S voltaképpen ember még az a kritikus is, aki laposnak véli ezt a tanulságot. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.

Tarantino nagyon szereti a spagetti westernt – ez kiderült a Kill Bill-ből, a Becstelen brigantykból és az ismeretlen olasz filmcímekkel dobálózó interjúkból is. Az egykori videotékás csak most kerített sort rá, hogy egy teljes filmmel tisztelegjen a lenézett alműfaj előtt. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.

Arisztotelész óta tudjuk, hogy a rút is lehet szép. A tavalyi év Sundance-kedvence minden percében ezt bizonyítja: Lucy Alibar egyfelvonásos színdarabjából egyszerre naprakész, tragikus és varázslatos feldolgozás született. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.

Kinevetni a legsúlyosabb lelki nyűgjeinket – többek között erre csábít David O. Russell bipoláris randifilmje. A felváltva vicces és szívfacsaró Napos oldal alighanem az egyik legjobb amerikai mozi tavalyról. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.

A lehetetlen című film majdhogynem a lehetetlenre vállalkozott, amikor a 2004-es cunamit választotta témájaként. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Tom Cruise legújabb filmjéhez ugyan maga mellé toborzott jó néhány zsenit Werner Herzogtól kezdve Richard Jenkinsen át Robert Duvallig, ráadásul a forgatókönyvet a Közönséges bűnözők írója, Christopher McQuarrie adaptálta, a végeredmény viszont annál inkább érthetetlen. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.

Ahogy azt a műfaj elkötelezett hívei is jól tudják, a musicalek előadásának rendszerint két buktatója szokott lenni: a játék meg az éneklés. Erre a sokszorosan megalapozott vélelemre még az olyan szuperprodukciók sem cáfolnak rá, mint amilyen A nyomorultak. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.

Aki szerette a Blue Valentine című filmet, a Volt egy táncot is valószínűleg kedvelni fogja. És nem csupán azért, mert mindkettőnek az angyali Michelle Williams a női főszereplője, hanem mert a hangulatuk is nagyon hasonló: érzékeny, intim, lírai, lebegős-levegős, melankóliára hajlamos.

Ang Lee spirituális látványmozijában mintha a Gettómilliomos hősét a Titanic egyik Mentőcsónakján látnánk, amelyen egy animált bengáli tigris az egyik potyautas. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.

Időnként valóban vicces, néhány jó színészi pillanattal megáldott, szolidan hímsovén magyar vígjáték. Nejem, nőm, csajom – így, birtokos esetben, csak hogy mindenki értse, hol az asszony helye. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

2012 sokak által legjobban várt filmje, A hobbit - Váratlan utazás bravúros alkotás. Igaz: azt, hogy bravúrra kényszerül, magának köszönheti. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.

Lehetett volna könyörtelen fekete komédia, ám csak egy szenvedélytelen leckefelmondás sült ki belőle. A Börni egy galamblelkű gyilkos története. Hivatalos címe azonban kínos és víg pillanatokat sugall – ami súlyos félrevezetés. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.

Martin McDonagh új filmjében hemzsegnek a hollywoodi sablonokra tett utalások és a pszichopaták. A Si-cu az előbbiek közül való. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

A hollywoodi zsánerfilm középvonalát erősítő Scott Derrickson egy ördögűzős horror és egy inváziós sci-fi után újra a rémisztgetés műfajában igyekszik bizonyítani – de a Sinister nem nagyon üti felül az elődei nívóját. NAGY V. GERGŐ CIKKE.