Túl direkt. EP régi intése jut eszembe a film második felében, szinte jelenetenként. Túl direkt a fájdalom, a világvége, a naplemente, a könnyek. Túl direkt a vicceskedő szentimentalizmus. És nemcsak lekicsinyítve, kis dózisban. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Aaron Sorkin első rendezésének nem kisebb tétje volt, mint hogy a szózsönglőr forgatókönyvíró képes-e csak rá jellemző brandjét mozgóképre is átültetni. Az Elit játszma alapján nyugodtan kijelenthetjük: képes. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az eredeti, vagyis kifejezetten a filmszínháznak írt musical olyan ritka, mint amennyire biztosak lehetünk benne, hogy az éneklő Hugh Jackmannel a porondon nem túl nehéz valamiféle világszámot bemutatni. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy tudhatjuk biztosan, hogy szerelmesek vagyunk? Ilyen filozofikus kérdéseket feszeget Claire Denis romantikus filmje, de szerencsére ki is tudja röhögni őket. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Munro Leaf és Robert Lawson Amerikában kultikus népszerűségnek örvendő mesekönyvéből a Disney még az első megjelenést követően készített egy Oscar-díjat is nyert rövid rajzfilmet. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Naná, hogy tudjuk: az igazság odaát van. Ott kell keresni, onnan kell kipiszkálni. Amit a való életünkben sikeresen fojtunk vagy rejtünk el, amivel nem merünk szembenézni, az a virtuális világban többé már nem leplezhető, meg kell küzdeni vele. Tovább a cikkhez
Három évad után véget ért a Terápia, ennek kapcsán beszélgettünk Gigor Attilával börtönlingóról, lelki erőszakról, és arról, hogy miért maradt ki a provokatív meleg figura a sorozatból. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA. FIGYELEM, SPOILERES TARTALOM! Tovább a cikkhez
Nem akartuk, de Julia Roberts akkor is megdolgozta a szívünket. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor egy kínai animációs film Tolsztoj Feltámadás című regényéből kölcsönzi a városi élet mibenlétét fejtegető mottóját, ami ráadásul egyszerre tükrözi az író filozófiai és érzékien lírai gondolkodásmódját, akkor joggal sejthetjük, hogy nem egy egynyári élményt tartogató darabról lesz szó. Tovább a cikkhez
Lenyűgözően merész és provokatív Star Wars-film lett Az utolsó Jedik. Paradigmaváltást ugyan nem hoz, de élénkíti a franchise arculatát. Csak ne akarna ennyire széles nézőbázisnak megfelelni. KOVÁCS PATRIK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Férfiasan tökéletes, hirdette valamikor a reklám. 1971-ben egy eldugott svájci faluban ez még hihető illúziónak számít, de aztán betör a hippikor a női szavazati jog képében. A nőkért című mulatságos film bárkiből kicsalogathatja a feminista énjét. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A németek is bizonyították, hogy szabad viccelni a holokauszttal. De az is kiderül, hogy Mácsai Pálnak kifejezetten jól áll a humor. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az idei Woody Allen-film is megérkezett a mozikba. A Wonder Wheel: Az óriáskerék – stílszerűen – megfutja a szokásos, mestertől elvárható tiszteletköröket, a kilátás sem rossz a tetejéről, de nem akkora élmény, hogy befizessünk egy újabb körre. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jó tudni, hogy a Mikulásnak is van zsörtölődő családja, és hogy a gyerekei még sosem láttak asztalost. Ennél nagyobb felismeréssel viszont nem szolgál a norvég családi film, a Mikulás karácsonyra. De legalább bő egy óráig tart csupán. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lassú tempójú, kilátástalan neowestern a román pusztán, ahol csak a gaz nő, és a kutyát is Rendőrségnek hívják. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
