Nem Janis Joplin legendájáról, hanem a texasi lány magányáról szól Amy Berg dokumentumfilmje. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lassan, de biztosan csinálta meg a maga elkötelezett közönségét 2001-ben a Zoolander, a trendkívüli. Tizenöt évvel később itt a divatidióta férfimodellek sztorijának folytatása (meglepő módon a Zoolander 2 címre hallgat), ami sajnos messze nem az eredeti. Stílszerűen: replika csupán. Tovább a cikkhez
Mi lett volna, ha a nácik és a japánok nyerik meg a II. világháborút? Ezzel a gondolattal játszik el az Amazon saját gyártású sorozata. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Váradi Júlia kitűnő interjúkötetében érdekes beszélgetéseket közöl a Saul fia rendezőjével, főszereplőjével, operatőrével, hangmérnökével, díszlettervezőjével, történész tanácsadójával, producerével és a filmet finanszírozó alap vezérigazgatójával. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A színész-rendező Roschdy Zem pazar kiállítású életrajzi filmet forgatott a francia cirkuszvilág egyik legtragikusabb figurájáról. Könnyű, érzelgős, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas mozi ez, melynek nagyon nem szabadna ennyire könnyednek, érzelgősnek, könnyen fogyaszthatónak lennie. Tovább a cikkhez
Nem is az a baj, ha egy viszonylag megbízható iparos hosszú filmcsendet követően hirtelen érzékeny téma után nyúl. Az sem, ha mindez alig másfél óra. De ha egyetlen eredeti ötlete sincs, akkor ez lesz életünk leghosszabb nyolcvan perce. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A sorozat eredeti címe, a Flesh and Bone (Hús és vér) sokkal kifejezőbb és helytállóbb a Kegyetlen táncnál. Mert bár a balett rettentő kemény műfaj, amiről profi táncosok hosszan mesélhetnének: az élet az, ami igazán kegyetlen, nem a tánc. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mi nyűgözte le a Mad Maxben? Mikor játszaná el Búvár Kundot? Milyen nőként a magyar filmszakmában dolgozni? Ónodi Eszterrel tekintettük át a filmes pályafutását. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Építészeti Filmnapok Budapesten - szokatlan tematikájú rendezvény a romkocsma-bulik városában. Persze ha tekintetbe vesszük, hogy többnyire mind házakban lakunk, ahol gyakran nézünk filmeket – nem elvetemült ötlet a kettőt összekötni. Tovább a cikkhez
Egy jelentős francia filozófus levelet ír a Saul fia rendezőjének. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Disney animációs részlegének változatlanul jót tesz, hogy a pixaros John Lasseter irányítja ott a dolgokat. Legújabb művük, csakúgy, mint mondjuk a Rontó Ralph és a Hős6os volt, szinte annyira jó, mint egy tökéletes Pixar-produkció. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A legjobb idegen nyelvű film az Oscar legfontosabb kategóriája, mivel Hollywood már a jelöléssel is olyan külföldi mozikra irányít megérdemelt reflektorfényt, amilyen például ez a rendhagyó dán háborús dráma. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem is az a legnagyobb baj ezzel a visszatérő-újrakezdő miniszezonnal, hogy olyanok a sztorik, mintha Pataky Attila és Chris Carter együtt szövegszerkesztették volna bele az átpálinkázott, ufófényes éjszakába. Tovább a cikkhez
Abel Ferrara régi álomprojektjét hozta tető alá: példaképe, Pier Paolo Pasolini krimibe illő haláláról forgatott filmet, főszerepben Willem Dafoe-val. Amilyen csábítóan hangzik a koncepció, olyan csalódást keltő a végeredmény. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Filmre írt költészet valósul meg egy szemkápráztató jangcei utazásban, ahol a kínai Szindbád önmaga történetének olvasójává és megvalósítójává válik. Az idei Berlinálé legszebb filmje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
