< 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 >
Összes találat: 1679 db, 112 oldalon
Barátaim elhívtak egy közeli rokonuk szalagavató ünnepségére, vidékre, ahol a kisváros parkjának színpadán a fiatalok műsorral készültek. A műsor után engem vizslatott mindenki, hogy én vagyok a kritikus, ez a munkám, mondjam meg, úgy szakmailag ez milyen produkció?
A margitszigeti szabadtéri hatalmas színpadán elveszett a soknemzetiségű társulat jobbára a dráma szövegének értelmes interpretálására szorítkozó előadása. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Átlátszó, mint az ablaküveg: Peter Shaffer Amadeus című darabja nem filozofikus értelmezést, világrengető rendezői koncepciót kíván, hanem jó színészeket. De azt nagyon. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A függöny előtt középen két díszes kerámiaváza áll. Amikor a Viktort játszó Dimény Áron az egyiket az előadás elején heccből földhöz vágja, nyilvánvaló: a másik is el fog törni. A Viktor apját, Károlyt játszó Bogdán Zsolt még a szünet előtt össze is töri. BÍRÓ BENCE KRITIKÁJA.
A színház egyik legfontosabb belpolitikai kérdése mostanság kétségkívül az, hogy miként lehetne ennek a jelenkori mediális viszonyok közt archaikusnak számító közegnek megnyerni a fiatal közönséget.
A városmajori Szabadtéri Színpadon bemutatott Piszkos Frednek nincs több köze Rejtő Jenő világához, mint az eddig elkészült bármelyik magyar Rejtő-adaptációnak. Ez még akkor is így van, ha az abszurd szerepekre kivételesen sikerült alkalmas színészeket találni. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Március közepén Pécsett minikonferenciát tartottak Székely Csaba Bányavidék-trilógiájának apropóján.
Az ötforintos, egy használat után félredobott, csúf nejlonzacskók (még inkább: nájlonzacskók) táncoló-lebegő tündérekké és fenyegető démonokká változnak a Non Nova két előadásában. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Most akkor ünnepélyesen megígérem, hogy – bár nagy a kísértés rá – egy szót sem fogok az időjárásról írni. PUSKÁS PANNI FESZTIVÁLBESZÁMOLÓJA.
Címkék: POSZT 2014
A Miskolci Nemzeti Színház társulata óriási energiákat mozgósítva dolgozik Kiss Csaba igazgatói keze alatt, s kezd megtérülni a befektetett munka; a nézők szedegethetik az egyre érettebb gyümölcsöket.
Az évad színháztörténeti jelentőségű előadása nem egyszerűen a közbeszéd tárgyává teszi a még ma is tabunak számító világháborús eseményeket, hanem érvényes módon vesz részt a trauma feldolgozásában is. Eszközt és formát mutat, melyből határon innen és túl is nagy a hiány. MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE.
Egy mentálisan sérült fiú beszél, majdnem másfél órán át Székely Csaba Ceauşescu-kort megidéző monodrámájában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Van-e köztünk olyan ember, aki életét áldozná a szeretetért? Sorin Militaru rendezése igenlő választ ad a kérdésre, de biztosít minket arról is, hogy velük együtt tűnik el a világból a jó. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Koltai M. Gábor egy Tamási Áron-drámát dolgozott fel úgy, hogy az alapszövegből az idealizáló-nosztalgikus, lágy részeket kimosta, s helyette kötőelemként a Csík Zenekar zenéit használta föl. SÁNDOR ZITA ÍRÁSA.
< 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 >
Összes találat: 1679 db, 112 oldalon

Kiemelt ajánlónk

December 20-án a Miskolci Nemzeti Színházban Örkény István: Tóték című darabját játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu