< 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 >
Összes találat: 418 db, 28 oldalon
„Egy kulturális intézmény igazgatóját nem szükséges szeretnünk, elég ha tisztelhetjük majd az elért eredményei miatt. Egy színházigazgatói posztra mártírként, önáldozatként bevonulni nem lehet.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA.
A kulturális sokszínűség és esélyegyenlőség európai hagyomány, amelyet az innováció iránt elkötelezett kortárs művészeknek elemi érdeke és egyben kötelessége ápolni és megvédeni.
Ha a csomagolás csokis kekszet ígér, viszont csokival legfeljebb csak az összetevők felsorolásában találkozom, csalódott leszek. Pedig lehet, hogy a keksz amúgy nem rossz. Valami ilyesmit éreztem a PR-Evolution Héjanász című előadását nézve is. MAUL ÁGNES ÍRÁSA.
Ha egy koreográfus rövid szólókkal és duókkal akar kitölteni egy estét és megtölteni egy nagyszínházat, akkor ott sok ötletre, briliáns koreográfiára és változatos programra van szükség. De mi történik, ha mindez nem adott? Nos, akkor kell bevetni Sylvie Guillemet. MEGYERI LÉNA ÍRÁSA.
Fehér Ferenc Draculája nem félelmetes vámpír, gonosz vérszívó, hegyes fülű, hosszú karmú pokolfajzat, akit mindenki retteg, hanem a világ talán legmulatságosabb (képzelt) „gyilkosa”, aki ha csupasz női nyakat lát, kitátja a száját, de nem harap. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Azok a kérdések, amelyeket Gergye a Trilógia Maratonban színpadra visz, a tánchoz, a testhez, az identitáshoz, idegenséghez és otthonossághoz, a művészet és világ viszonyához kapcsolódnak, miközben sorvezetőjévé az (előadó)művészi megszólalás problémáját teszi. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA.
A hotel, a Goethe Intézet és a Corvin mozi háromszögében találkozunk. Egy rövid beszélgetés, néhány kanál leves és pár szó belefér. Befejeződik a vetítés, és szerencsés lenne, ha Barbara Kaufmann és Andrey Berezin színpadra állva köszönthetné a mozi közönségét. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA INTERJÚJA.
A KET új Shakespeare-előadása olyan, mintha az alkotók Shakespeare drámáiból a legnagyobb szerelmeket, a legkegyetlenebb gyilkosságokat, a legemlékezetesebb karaktereket, a legjellemzőbb jelképeket bedobálták volna egy turmixgépbe, hogy aztán bekapcsolják a masinát. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Zambrzycki Ádám a Merlin Színház november eleji Tánckeddjén két koreográfiát tett publikussá a színpadon. A Profil az arcunkat veszi célba, a Solº egyenesen a Napot. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Nem vaskos monográfia, „csupán” a polcon szerényen meghúzódó, vékonyka kötet a Pina Bauschról most magyarul megjelent, a két éve elhunyt táncművész emléke előtt tisztelgő munka. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Ritka, hogy a közönség körbeüljön egy táncelőadást, mert a koreográfiák általában egynézetűek, s fenemód tisztelik is ezt a hagyományos perspektívát, hacsak nem helyszínspecifikus előadásról vagy performanszról van szó. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Wuppertál nem tartozik a leglátogatottabb német városok közé, de két jelenség miatt feltétlenül figyelmet érdemel: az egyik a függővasút, amely a járókelők feje fölött cikázva szeli át az utcákat, a másik a koreográfus, Pina Bausch. NAGY BORI ÍRÁSA.
Gergye Krisztián nyáron elkezdett Trilógia Maratonjának harmadik része, a Csendélet zajjal című produkció kitekintés, lezárás, összefoglalás, búcsú. De mintha ez a finisszázs nemcsak A Nyolcak című kiállítást búcsúztatná. KELEMEN ORSOLYA KRITIKÁJA.
Hód Adrienn különös, egyszerre távolságtartó, mégis magához vonzó koreográfiát mutatott be a MU Színházban. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
A megtévesztő névre „átkeresztelt” budapesti őszi fesztivál egyik vendégművésze Nagy József (Szkipe) volt, akinek két igen eltérő karakterű, ám azonos lényegű produkcióját lehetett látni. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
< 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 >
Összes találat: 418 db, 28 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Május 6-án a Budapest Bábszínházban a Kabaré című előadást játsszák Alföldi Róbert rendezésében. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu