< 23 - 24 - 25 - 26 - 27 - 28 - 29 - 30 - 31 - 32 >
Összes találat: 1623 db, 109 oldalon
Négy nap négy előadásáról számolok be a szegedi Thealter októberi, idén második születésnapját ünneplő kistestvérén, az U21 Plusz Fesztiválon látottak közül. Nem a Régi Zsinagóga hűvöse volt a fő ok, hogy mindegyik fináléba beleborzongtam. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Sokadszor bizonyosodik be: csupán jobb híján jelölhetünk egy színházi előadást a drámaíró nevével és a darab címével. Amit a Nemzeti Kaszás Attila Termében látunk, színházi értelemben egyik irodalmi előzménye segítségével sem írható le megközelítő pontossággal. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Ez a cikk eredetileg az Armel Operaverseny harmadik produkciójáról, Philip Glass A fegyencgyarmaton című operájának magyarországi bemutatójáról szólt volna. A szerkesztői szándékot azonban felülírta a rideg valóság. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Bizony nem könnyű szüleink gyermekének lenni, s legalább ennyire nehéz gyermekünk szüleinek lenni. Még szerencse, hogy egy derűs, felszabadult bábszínházi előadás keretében is szembe lehet nézni e csöppet sem egyoldalú bonyolultsággal. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Erős, tempós beszéddel igyekszik tolmácsolni a szünet nélkül adott, alaposan megrövidített drámai költemény verssorait a Nemzeti Színház előadása. Önmaga ellen teszi, mivel lényege nem a szóban, hanem a bábos-bábus darabközelítés figurakettőző szimbolikájában lenne. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Látvány és mozgás, no meg nem kevés irónia színezi a szegedi Andrea Chénier bemutatóját, amely az Armel Operaverseny nyitó darabja volt. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Amikor szenvedésem százhetvenedik perce környékén egy szereplő azt tudakolja ájtatos arccal, hogy ki a megmondhatója, mekkora gyötrelem, mekkora fájdalom a földön élni, legszívesebben felüvöltenék: én, én, én. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A Revizor szerkesztői kérték, gondolkodjak, mit tudnék mondani a kritikáról, illetve a lapban folyó kritikavitáról. Utóbbiról azt, hogy szerintem időszerű és hasznos, az előbbiről pedig néhány hívószó jutott eszembe először. UGRAI ISTVÁN ÍRÁSA.
Olykor az igazság áttöréséhez éppen a plakatív tehetség, a furcsának, különösnek, marginálisnak a sémává emelése kell: a szabadságharchoz jól tüzelő, bejáratott poénokra van szükség. FORGÁCH ANDRÁS ELEMZÉSE.
Próbálom megérteni, hogy a KoMa Társulat mi végre választotta ki Shakespeare drámái közül épp az Athéni Timont. Próbálom, de nem értem. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Kellenek ilyen darabok a színházba, hogyne kellenének: muszáj beszélni olyan témákról, amelyekről fehér asztal mellett nem illik, mert nem szokás. De biztos, hogy így? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
„A fogalmak nélküli létezést kutattam, egyfajta új érzékelést. Mindenben ezt kerestem” – állítja Ambrus Sebestyén Anamnesis című novellájának elbeszélője, amikor elmagyarázza, milyen indíttatásból figyeli a tizenegy emeletes háztömb lakóinak mindennapi életét. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
Bár a vita, amelyben ez a hozzászólás megjelenik, a színházkritikáról szól, amikor a felkérés után hamarjában végiggondoltam, kiket tartok igazi nagy kritikusnak, két kivétellel csupa alkotóművész jutott eszembe. A két kivétel pedig két zenetudós. FÁBRI PÉTER ÍRÁSA.
Garaczi László EMKE – Volt egyszer egy kávéház című darabját NEM írta meg, és ilyenformán tökéletesen működött együtt Bagó Bertalannal, aki NEM rendezte meg az előadást. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Mindenkinek van „homlokzata”, amit tevékenységeivel épít, és amit védeni próbál. A kritikus felhatalmazva érzi magát, hogy mások homlokzatát lerombolja – nem csoda hát, ha ellenségesen viszonyulunk hozzá. ZSIGMOND ANDREA ÍRÁSA.
< 23 - 24 - 25 - 26 - 27 - 28 - 29 - 30 - 31 - 32 >
Összes találat: 1623 db, 109 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Jászay Tamás, portálunk szerkesztője a Thealter kapcsán a fesztiválról, a függetlenségről és napjaink fontos színházi kérdéseiről beszél a Tiszatáj online-felületén megjelent interjúban.

Tovább a cikkhez
Port.hu