< 23 - 24 - 25 - 26 - 27 - 28 - 29 - 30 - 31 - 32 >
Összes találat: 1679 db, 112 oldalon
Mi az értelme egy lepkehálójával rovarokat gyűjtögető, modern életet élő tanárember mindennapjainak? És milyen értelmet tulajdoníthat valaki – például egy homoksírba temetett asszony – az életnek, akinek a mindennapjai, látszólag örömtelenül, a puszta önfenntartás körül forognak?
Mit tudunk a józsefvárosi drogosokról? Tudunk egyáltalán róluk bármit? A -011-es alkotócsoport tagjai oknyomozók, akik azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy megismertessék velünk ezt a média által tökéletesen mellőzött világot. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Megszokhattuk, hogy a Mohácsi testvérek keze közé kerülő drámai alapanyag soha nem marad érintetlen, Szigligeti Ede vígjátékával sem történik ez másképp. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
„Én nem azt mondom, hogy kussolni kell. Engem nagyon is érdekel, hogy a kollégák mit mondanak, de csak abban az esetben, ha az nem csak őróluk szól.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA.
A Nemzeti Kulturális Alap idei miniszteri döntése alapján 15.000.000 forinttal támogatja az Újszínház két előadásának megalkotását. Felkerekedtem hát, hogy megnézzem, mire költjük a pénzünket. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Az ifjú alkotók a mostanság oly gyakran hangoztatott „operettország” kifejezést szó szerint véve e „habkönnyű” műfaj kódrendszerén keresztül igyekeztek megmutatni a jelen Magyarországának társadalmi és politikai problémáit. KRICSFALUSI BEATRIX KRITIKÁJA.
A tavaly megjelent, történetét időben visszafelé göngyölítő sikeres regény színpadi változata sokat megőrzött a színtiszta epikumból, elmesélésből. Ha egy narrátor három percben összefoglalná az első részt, máris kezdődhetne a sokkal ütőképesebb második. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A gesztus – fontos dolog az emberi érintkezésben; a politikában is, a diplomáciában is. Fontosak a körülményei is: ki teszi, kinek, hogyan és miért. A gesztus a kultúra része, a kulturált viselkedés egyik eleme. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Örvendetes a kortárs lengyel drámák térhódítása magyar színpadokon. Ahogy üdítő volt a korábbi években, évtizedekben mondjuk a kortárs cseh szerzők, rendezők magyarországi diadalútja Hrabaltól Kunderán át Ivo Krobotig és Jirí Menzelig. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Van az úgy, hogy az ember szívesen kiszakadna a mindennapos robotból, és csupán arra vágyik, hogy valaki végre észrevegye: a kopottas egyenruha alatt érző szív dobog. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Mélyen gyökerező és megokolt idegenkedéssel készültem az új operaházi Bolygó hollandi-produkcióra. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
A címbeli kifejezés – Действующие лица – oroszul annyit tesz, mint magyarul Makai Imre fordítása elején a Személyek felsorolás. A Nemzeti premierjén a színmű valamennyi alakjával együtt mindenki „szereplő”, aki csak jelen van a teremben. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Tizenötmillió magyar színházát fogja igazgatni, ha betartja a szavát Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színházban. Ne tegye. PARÁSZKA BORÓKA ÍRÁSA.
Mitől érezzük fájóan aktuálisnak Mrożek – számos lengyel kritikus szerint – „hosszúra nyújtott egyfelvonásosnak ható, lélektanilag elnagyolt figurák problematikus dialógusban” előadott darabját? NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Mezítelennek mutatkozik a Kelemen László Kamaraszínház színpada; Ambrus Mária gyakorlatilag teljesen lecsupaszíttatta a teret. A négy világító neoncsőn kívül csak a padló tudatosítja a terembe lépő nézővel, hogy itt ma előadást fog látni. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
< 23 - 24 - 25 - 26 - 27 - 28 - 29 - 30 - 31 - 32 >
Összes találat: 1679 db, 112 oldalon

Kiemelt ajánlónk

December 19-én az Örkényben a Mohácsi-testvérek - Kovács Márton: e föld befogad avagy számodra hely című előadását játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu