< 23 - 24 - 25 - 26 - 27 - 28 - 29 - 30 - 31 - 32 >
Összes találat: 1705 db, 114 oldalon
„Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél” – a szeretet unalomig ismert frázisa, egy határon túl pedig pofátlan hazugság. Kárpáti Pétert az érdekli, hol van az a pont, ahol már képtelenek vagyunk átvenni, átvállalni a másikat: a szeretet határait keresi.
A Scallabouche Társulat korábbi előadásának átdolgozott változata a színlapon azt ígéri, hogy tabukkal fog viccelni, bemutatja az egyszerre “ismerős és idegen, vonzó és taszító” Magyarországot, felvázolja jövőképünket és tükröt tart elénk. Nem semmi.
Az Artus új előadása a „zenét játszani” kifejezése köré gyűjti a zenére, mozgásra, zene és mozgás viszonyára, s nem utolsósorban a játék fogalmára vonatkozó kérdéseket. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
Vannak írók, akiknek személyisége köré makacs mítoszok épültek. Akikről azoknak is van egy képük, akik alig olvasták műveiket.
Címkék: Müpa, Szemző Tibor
Kéznyújtásnyira tőlünk a pszichoanalízis ikonja s vitapartnere. És ott ülünk Freud díványán, foteljében. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Négy nap alatt közel harminc előadást mutatnak be a pécsi Szivárvány Gyermekházban a régió diákszínjátszói. A Revizor szerkesztője, Jászay Tamás kritikus a zsűri tagja, aki naponta számol be a látottakról.
Kesselyák Gergelyt vélhetően egyetlen kérdés foglalkoztatta, amikor belefogott Verdi művének megrendezésébe: milyen jegyben született Nabucco? A darab végére sem tudjuk meg a helyes választ. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Hatásosan és dinamikusan kezdődik, jól kigondolt stilizációba öltöztetve, mozgás, ritmus, gegek mind együtt vannak és működnek, jaj, de jó, nem a filmet fogom látni, gondolom, és nagyjából úgy is lesz. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Kezdhetnénk ott, hogy a két költőzseni megidézésében egy szál versük nem hangzik el. Vagy ott, milyen vicces fiúk volt ez a Petőfi Sendre. Vagy drámaian: ketten együtt sem éltek hetven évet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Az Utcaszínházi Alkotóközösség Hajótörésében nem annyira az előadás a fontos, nem is annyira a közönség. Inkább a tér, ami megnyílik a kettő között. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Az előző beszámolóban már érintettem a függetlenség kérdését, most van itt az ideje a kifejtésnek: a showcase soron következő három napján látható kilenc előadásból hetet budapesti független színházi csapatok készítettek. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
Lehet-e túlélni a háborúk poklát, a megszállások embertelenségeit, a kisközösségek lélekölő kínzásait? Ha igen, hogyan? És milyen áron? NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A feszített munkarendről, a fogyatékosokkal való munka gyökereiről és lefolyásáról, meg arról is beszélt a világhírű koreográfus, hogy miért nem büszke a legelső darabjára, amit Budapesten készített két évtizeddel ezelőtt. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA INTERJÚJA.
Címkék: Jerome Bel, Trafó
Mérsékelten érdekes események, szerény közepes szcenikai eszközök, kiindulásukba fulladó alakítások: a társulat terve szerint saját álmaikból tűzdelt színházi játékban az álmok ülepedtek meg legkevésbé. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Először meglepődöm, aztán arra gondolok, hogy nem lesz ez így jó, végül pedig belenyugszom: ha egyszer ez a helyzet, akkor miért is kellene úgy tennünk, mintha minden rendben lenne a magyar kultúra háza táján? JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
< 23 - 24 - 25 - 26 - 27 - 28 - 29 - 30 - 31 - 32 >
Összes találat: 1705 db, 114 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Március 2-án a Katonában Az M/S című előadást játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu