A kortárs textilművészetnek negyven éve Szombathely a fellegvára. A kor önmagában még nem vívna ki tiszteletet, az viszont igen, hogy az itt rendezett kiállítás-sorozat meg tudta őrizni a rangját, mert folyamatosan meg tudta újítani önmagát. IBOS ÉVA ÍRÁSA.

A szocialista graffiti egyáltalán nem oximoron, elég, ha felidézzük a panelházak és közintézmények falán egykor divatos, boldog proletárpillanatokat megörökítő vasrajzokat. A Randomroutines előásta az elfeledett műfajt, és gyermeki emlékeihez ragasztva töltötte meg új élettel. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

Minden, amit az Esterházy családról és viselt dolgaikról tudni érdemes - ez lehetne az alcíme a kiállításnak. Közönségcsalogatás gyanánt pedig hozzátehetnék a szervezők: zenés, színes, szagos, pompázatos bevezetés az Esterházy-glamur világába. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

Kovásznai György életművének bemutatása és rekontextualizálása nem pusztán egy kevéssé ismert életmű leporolását és a kisszámú rajongótábor félhomályos emlékeinek felidézését jelenti, hanem a hatvanas-hetvenes évek képzőművészetének újragondolását is. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.

A 20. századi és kortárs könyvillusztrátorokat bemutató sorozatában a Holnap Kiadó most egy kissé visszalépett időben, s legújabb kötetét a pályáját a múlt század első évtizedében kezdő Kós Károly könyvalkotói tevékenységének szentelte. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.

A fotográfia csupán a XX. század eleje óta számít a hatodik művészeti ágnak, s máig vitatható, hogy mikor művészet és mikor nem az. A londoni Tate Modern nyári kiállítása a fényképezés vitás (és pikáns) témáival foglalkozik, és „nem hivatalosan” készített fotókat mutat be. KOZA KAROLINA ÍRÁSA.

2010-ben tudvalevőleg Pécs Európa kulturális fővárosa. Remek apropó arra, hogy elfeledett értékekre irányuljon a figyelem. Pécsről a kultúra ürügyén számos dolog eszébe jut az átlag magyarnak, a Bauhaus aligha. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.

Kérünk hosszút, rövidet, tejeset, jegeset és kapucsínót, néha elhangzik az eszpresszó is, de az, hogy fekete, dupla, szimpla - ma már sohasem. Főzzük otthon, isszuk munkahelyen – még a múzeumban is – a kávét... IBOS ÉVA ÍRÁSA.

Kérdés, hogy képzeletbeli vagy valóságos várost látunk-e Hámos Gusztáv fekete-fehér, fekvő formátumú városképein. FORGÁCH ANDRÁS ÍRÁSA.

Az inkább történelmi, mint művészettörténeti jelentőségű kiállításairól közismert londoni British Museum most Itáliai reneszánsz rajzok címmel a nyugati művészettörténet legjelentősebb rajzait mutatja be a XV. századi Itáliából. KOZA KAROLINA ÍRÁSA.

Ha a nyájas olvasó is hajlamos elmerülni egy-egy, antikváriumi kirakatban vagy magánorvosi várószoba falán fölfedezett régi térkép böngészésében, úgy könnyen átérezheti a tömény, szinte érzéki gyönyört.. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Egy esetleges XXI. századi polgári forradalom esetén nyugodtak lehetünk: a Nemzeti Múzeum lépcsője sértetlenül rendelkezésre fog állni ifjak és vének számára, bármit is óhajtanának közölni lelkes hallgatóságukkal.

Csak kettő: a Vízipók-csodapók és a Magyar népmesék sorozat elég lenne ahhoz, hogy aranyba foglaljuk a Kecskeméti Rajzfilmstúdió nevét. Erre most kísérlet is történt könyv formájában, ám a foglalat nem állná ki a királyvíz-próbát. IBOS ÉVA ÍRÁSA.

A bűn kétféle módon határozható meg: vallásilag és (szekurális) jogilag. Az alapvető forma a vallási/metafizikai. A 18. század egyik nagy kérdése volt, hogy miképpen lehet fenntartani a bűn ekképpen kreált formáját... MESTYÁN ÁDÁM KRITIKÁJA.

Három alkotó művei láthatók a galériában, nem mindnyájan egymás kortársai. Kérdés, hogy a tematikán kívül más is összeköti őket? IBOS ÉVA KRITIKÁJA.