Ahogy a történelmi események is újraíródnak a jelen szemszögéből, a nemzet fogalma sem állandó. A Magyar Nemzeti Galériában látható kiállítás azt a folyamatot mutatja be, ahogy a XIX. században fokozatosan felépült/átalakult a magyar nemzet képi reprezentációja. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Élt egyszer nyolc, különböző műfajban és stílusban alkotó fiatal művész, akik együtt meséltek el egy történetet. Igen ám, de nem tudták, hogy az miről is szól... FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Volt egy időszak, amikor alig lehetett kihámozni a plakátokból, hogy a szép nők mit is reklámoznak. Mivel azonban ez akkor még nem volt élet-halál kérdése, az utca embere nem is járt olyan rosszul. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Utópia Budapest-makettjét mintha marslakók állították volna elő, hogy társaiknak laboratóriumi körülmények között demonstrálják, milyen emlékek, sémák és benyomások élnek bennük a városban tett látogatásuk után. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bierbauer (Borbíró) Virgil építész a Kelenföldi Hőerőmű kapcsán jut erre a meghökkentő következtetésre. Az 1927-33 között épült létesítményről készült fotók alátámasztják érvelését: az üveggel fedett kapcsolóteremből tényleg csak a jedi lovagok tanácsa hiányzik. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A legendásan hosszú, szép, repetitív Krasznahorkai-mondatok újra lidérces, apokaliptikus övezetekben kígyóznak. A zónák létrejötte azonban ezúttal egy képsorozathoz tapad. MILIÁN ORSOLYA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kiállítás legkellemetlenebb tárgya egy térkép, amelyen a rendezők feltüntették a numerus clausus bevezetésének országonként eltérő időpontját. Magyarország nem az egyetlen hely volt, ahol a kirekesztést törvényre emelték, de nyilvánvalóan a legbuzgóbb. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kéri Gáspár múltidézésében csak mellékszereplő a neonreklám és a „Turbo Super” felszereltségű Zsiguli. Az emlékezés tárgya a Pajtás fényképezőgép, és képeinek homályos, misztikus világa. Az objektív visszanéz, hogy magára tekinthessen. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A már meglévő kincseket leporolni és újra birtokba venni legalább akkora élmény, mint új szerzeményekkel gazdagodni. A Ludwig Múzeum új koncepció szerint válogatott, újrarendezett gyűjteménye is friss és üde értelmezési lehetőségekkel kecsegtet. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Február végéig látható a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum 19. századi divatmetszeteket bemutató kiállítása, mely méltán tekinthető az első évtized egyik legfontosabb magyar divattörténeti tárgyú eseményének. ZANIN ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A tajvani kortárs képzőművészek most először mutatkoznak be Magyarországon, munkáik ráadásul rögtön két helyszínen jelennek meg: a Ludwig Múzeum és a Műcsarnok egyedülálló összefogásából született a Taiwan Calling című válogatás. MATÓ ZSÓFIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Korábban színesként és szürrealistaként jellemezték, az autodidakta vagy a naiv művészet skatulyájába zárták őket. A Fővárosi Cigányház gyűjteményéből válogatott több kilós album példázza, hogy a magyarországi roma művészek ugyanúgy sok nyelven beszélnek, mint többségi társaik. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Nemzeti Múzeum – tisztébe tavaly installált – főigazgatója, Csorba László köztudomás szerint Széchenyi István személyiségének és életművének (egyik) legavatottabb ismerője. A múzeum mintaszerű Széchenyi-kiállítása még e tény ismeretében is felettébb kellemes meglepetés. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Menny és pokol bugyraiba szól az invit a MemoArt Galériában Zoltán Sándor tárlatán, csakhogy itt nem maga az infernó a tátongó mélység, hanem az emberi lélek. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A festmények fekete térben lebegő fénycsíkokká változnak, az akváriumban háromdimenziós, vetített lézeralakok táncolnak, sétálni pedig foszforeszkáló, zenélő kertben lehet. Mengyán András kiállításán a tudománnyal ölelkező művészet kedvelői fotoszintetizálhatnak. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
