Különleges vándorkiállítás időzik Budapesten. Az EU elnökségét egymás után betöltő három ország, Spanyolország, Belgium és Magyarország egy-egy építész mesterének: Antoni Gaudínak, Victor Horta-nak és Lechner Ödönnek a munkássága elevenedik meg a Nemzeti Múzeum kerítésén. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ha palackot, ládikát vagy hasonló tárgyat nyitunk fel, abból többnyire szellem szökik ki. Nincs ez másként Minyó Szert Károly szabadkézi fotográfus dobozaival sem. Aki felnyitja őket, három kívánsága is teljesül: láthat fotográfiát, festészetet, de főleg a kettő határterületét. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A belga animációs filmrendező workshopot tartott a MOME-n, és ha már itt volt, rendezett egy kiállítást is a Ponton Galériában. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az absztrakt művészet szigorú, geometrikus formáit egy prizma, néhány tükröződés vagy reflexió, esetleg egymásra vetített alakzat szemkápráztató játékba képes hozni. A Transzparencia kiállításon impozáns művésznévsor állt össze egy optikai játékra. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Műcsarnokban mostantól permanens házibuli van. A patinás épület termei április végéig várják szeretettel a parti remélhetőleg szép számmal érkező vendégeit, akik tematikus szobákban ismerkedhetnek a vendéglátó tizenöt csoport munkájával, és persze közben önmagukkal. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Festmények, de kik a festők? Mert Elekes Károly csapatmunkában dolgozik, így a képek elvileg közösek, gyakorlatilag most már csak az övéi. A módszer talán egyféle interpretációnak tekinthető, amely viszont végeredményben már önálló koncept. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az én fiam biztosan nem fog úgy járni, mint a konferencián citált iskoláscsoport, ahol a gyerekek rácsodálkoztak a zöldségesnél a koszos barna gumóra: ez a krumpli?! ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A rettentő csúnya lakótelepekkel sokan szeretnének valamit csinálni. Felújítani, lebontani, elfelejteni, vagy legalább gigantikus reklámponyvákba bújtatni. Weiler Péter festményei szeretik a panelt, és felvillantják a kockaházak mélyén megbúvó vadont. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az Illúziók birodalma - Barokk iskoladrámák színpadképei címet viselő kiállítás[1] kicsit megkurtított megnyitója a Budapesti Történeti Múzeumban legalább annyira talányos, mint a szóban forgó, 106 darabból álló páratlan anyag históriája. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Papír, papír, papír. Kézirat, okmány, levél, kivágat, képeslap, fotográfia, rajz, plakát, fénymásolat. A háromdimenziós tárgyak is papírból: újságok, könyvek. S a papír megszólal: életrajznál többet mond el. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az egészen közelmúlt bútortörténete elevenedik fel a kötetben, kevésbé a lakás, inkább a második otthonnak számító presszók és néhány „repi” hely korabeli enteriőrjei. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy design-terv kiállítás akkor jó és „életrevaló”, ha a tárgyak láttán kimondjuk: használni akarom! Mint az ifjú ösztöndíjasok idei beszámolóján az Iparművészeti Múzeumban. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A KÉK – Kortárs Építészeti Központ harmadszor rendezte meg a Budapesti Építészeti Filmnapokat a Toldi moziban. Megtapasztalhattuk, hogy mi a helyzet a világ nagyvárosaiban az épületek és a köztük vagy bennük élő, illetve azokat megálmodó emberek kapcsolatát illetően. SISSO ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
A Kovács Gábor Alapítvány 2007-ben hirdette meg azt a programot, mely az elmúlt évtizedek kiemelkedő képzőművészeti alkotásaiból válogatva létrehozta egy kortárs gyűjtemény alapjait. Az idén is egy tárlat keretében mutatják be a legfrissebb, 2010-es szerzeményeket. MATÓ ZSÓFIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A beton most magyar szemnek szokatlanul új szerepkörben debütál. Kendőzetlenül tárja elénk lényének lényegét – a Kortárs Építészeti Központ egész fesztivált szentelt a divatos új építőanyagnak: a látszóbetonnak. ZÖLDI ANNA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
