< 23 - 24 - 25 - 26 - 27 - 28 - 29 - 30 - 31 - 32 >
Összes találat: 805 db, 54 oldalon
Lázadó lengyel nők alkotásai és holland-magyar-belga pszichiátriai festészet. Két eltérő, ám az általánosan elfogadott társadalmi és művészeti normák pilléreit egyaránt furkáló kiállítás Pécsen. SISSO KRITIKÁJA.
Normál esetben az ember az ablakon keresztül mászik be a múzeumba műkincset lopni. De mi van akkor, ha a művész teszi oda a létrát, ráadásul az maga a mű? Nem beszélve arról, hogy amiért az ember az említett művet megmászva bemegy, azt nem lehet kihozni, mivel az maga a tér. MÜLLNER ANDRÁS ÍRÁSA.
Az EKF-programok tervezése idején állítólaga város egyik kulturális potentátja kétségbeesésében azt hajtogatta, hogy „csak egy nagy dobás kell, csak egy”. Fölmerült a U2, aztán Michael Flatley. Mostanra örülhetünk a Debrecentől kölcsönkapott Munkácsy-képeknek is. MILBACHER RÓBERT ÍRÁSA.
„Joe Dallessandro szemlélésébe sosem fárad bele az ember” ‒ állította Wieland Speck. Németh Hajnal kiállításának címadó sztárja ezúttal az esztétikai űr igézetével hálózza be közönségét. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
Nem tudom, pontosan mi is a vasárnapi iskola, de rettenetes dolog lehet. Az összetett kifejezés két tagja közt feszülő antagonisztikus ellentét eleve lehetetlenné teszi, hogy a dologból bármi jó kisüljön – a Nyóckerben tett látogatásunk mégis felért egy kétéves alapképzéssel. ZÖLDI ANNA BESZÁMOLÓJA.
Az idei örökségnapok szerényen a Felemelő század, a nemzeti „styl” címet viselte. Indokoltnak látszott tehát sétánkat a kies Kőbányára szervezni. Nem csalódtunk, felemelő élményben volt részünk – igaz, jórészt a föld alatt. ZÖLDI ANNA BESZÁMOLÓJA.
Tulajdonképpen tetszik Nagy Kriszta Godot-beli kiállítása, de hogy mér’? IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Csepelen másként telik az idő: az itt lakó embereket a Gyár valaha felkarolta, majd cserbenhagyta, ezért is sajátosan kötődnek múltjukhoz. Kovalovszky Dániel Csepelen készült fotói azonban nem a lelassult idő álmosságát, hanem e zárvány büszkeségét, méltóságát ragadják meg. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
A korai portrékat – ragyogó rajztudásról árulkodnak – nincs módunk összehasonlítani az „eredetivel”, ezért amikor azt mondjuk: hasonlítanak, úgy értjük, hogy egy emberre, akinek története van. Később nem a portré, hanem a történet irányába haladt Szabó Vladimir pályája. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
André Kertész, Kepes György, Lucien Hervé, Pécsi József és Angelo – ezek a legrangosabb nevek a Mai Manó Ház kiállításán, amely kevésbé ismert képeken keresztül és kronologikus rendben vezet végig a magyar fotográfia száznegyven éves történetén. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA.
A konyhaszekrény polca felől nézve, a teaedények tervezése nem tűnik túlságosan izgalmasnak. Mint ahogy a teánk sem az. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Megöregedtem. Arra nem gondoltam, hogy ezzel a Dózsa György út Ötvenhatosok terének keresztelt stációjánál fogok szembesülni. A 11. ARC Kiállítás óriásplakátjai és kistestvéreik azonban kíméletlenül az ARComba vágták: van a világnak olyan ARCa, amit én már hírből sem ismerek. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Idén ősszel, harmadik alkalommal rendezték meg a Piknik Fesztivált Esztergomban. Kicsi, pörgős és vidám volt. Progresszív szín a Dunakanyar kulturális palettáján, hamisítatlan összművészeti találkozó. SISSO ÍRÁSA.
Ha férfinak születek, asztalosnak állok. Még a holt fának is megbabonáz az illata, ha pedig én lennék holt, a mennyországot buja rengetegnek tudnám elképzelni. Irigylem a három művészeti egyetem diákjait, akik egy hétig testközelből ismerkedhettek a varázslatos anyaggal. ZÖLDI ANNA BESZÁMOLÓJA.
Tényleg kell? Boldogulni csak másutt lehet? Patartics Zorán Ybl díjas pécsi építész és kezdeményezése választ remél a még mindig aktuális kérdésre: szükségszerű-e, hogy a tehetség útja a forrástól mind távolabb vezet? ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
< 23 - 24 - 25 - 26 - 27 - 28 - 29 - 30 - 31 - 32 >
Összes találat: 805 db, 54 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Október 31-én a Trafóban az Utolsó című előadást játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu