Négy dán fotós két témakörben mond egymásnak ellent: patetikus és ironikus tájképek illetve élők és holtak portréi találkoznak, hogy a kibékíthetetlennek tűnő oppozícióikból végül mégis valamiféle egység bontakozzon ki. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

Az örök kérdés: díjra érdemes lesz-e egy – amúgy esetlegesen (nem) komponált, nem túl érdekes – pillanatkép csupán attól, hogy a képen látható barrettsapkás ember, aki egy erdei lejtőn megcsúszván karját lengetve küzd az egyensúlyáért, történetesen a Magyar Köztáraság elnöke? SZÜTS MIKLÓS ÍRÁSA.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál elérte azt a kort, melyről sokan közülünk ma már csak ábrándoznak: idén töltötte be a harmincat. Ebben a korban még nem jelenthet problémát a folytonos megújulás, s a fesztivál friss ötlettel rukkolt elő: kreatív kirakatokkal szórta tele a várost. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

Halász kísértetiessége, pontosabban a kísértetiesség iránti vonzalma rabul ejtő, a dolog innentől már tényleg a szellemidézés körül forog. MÜLLNER ANDRÁS ÍRÁSA.

Eperjesi Ágnes szereti bevonni a megfigyelőt a munkáiba. Ezúttal is a kereten belülre invitál, most azonban nem saját befogadói aktivitásunkkal, hanem társadalmi, morális szerepvállalásunkkal szembesít. FÜRTH ESZTER KRITIKÁJA.

Kinek kell ma aranyfog? - tette fel a kérdést az első előadó a KÉK immár hagyományossá váló tavaszköszöntő konferenciáján, amelyet ezúttal a történeti építészeti közegbe illesztett kortárs épületek gyakran indulatokat gerjesztő problémakörének szentelt a szervezőgárda. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

Átépítési lázban ég London, amit sokan a 2012-es olimpia közeledtének tudnak be. Készül az új Tate Modern - egy piramis formájú óriási tizenemeletes üvegpalota - s hamarosan a Tate Britain galériát is bezárják és renoválják. KOZA KAROLINA ÍRÁSA.

Él egy festő Angliában, akinek a kisujjában van a művészettörténet példatára. A kiállítás tanúsága szerint a rokokó Fragonard-tól a szürrealista Daliig, a romantikus John Martintól – most kapaszkodjanak – a magyar Székely Bertalanig terjed prezentációs készlete. P. SZŰCS JULIANNA ÍRÁSA.

Nem tudom, átlagosan hány példányban fogynak el a néprajzi tanulmánykötetek, de gyanítom, nem tartoznak a bestsellerek közé. Pedig vannak köztük roppant szórakoztatóak is. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.

Újlipótváros járókelők elől elzárt építészeti értékeit mutatja be az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény új tárlata. Egy fotókiállítás Újlipótváros Bauhaus lépcsőházairól – ezt az alcímet viseli a kiállítás, de ennél többre vállalkozott a rendező, Maczó Balázs. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.

Az építészet aktív jelenlétének hiánya a médiában régóta fájó pontja a hazai építész társadalom egyebekben kevéssé integrált organizmusának. Ezt a fantomfájdalmat azonban kivétel nélkül érzi az egész építész szakma. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

Klasszikus stílus, a valóság sajátos, szubjektív rögzítése, szavakkal nehezen megragadható hangulatok – ezek Vancsó Zoltán fotóival kapcsolatban a leggyakrabban elhangzó kijelentések. A Szándéktalan fény képei ezt a vonalat folytatják, egyszerűen, szavak nélkül. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

Ebben a kiállításban minden együtt van, ami a nívós múzeumi tárlatoktól elvárható: a rendezők egy vonzó stílus illetve látványos műfaj szétszóródott becses darabjait konzekvens logikával és szolid eleganciával tárják a néző elé. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.

A cet gyomrában ücsörögni nem kellemes, legalábbis sem Jónás, sem Pinocchio nem erről számoltak be az utókornak. Hozzájuk csatlakozhatott most a KÉK (Kortárs Építészeti Központ) szervezésében lezajlott vita három meghívott résztvevője. ZÖLDI ANNA BESZÁMOLÓJA.

Másodízben rendezte meg a londoni Kinetikus Múzeum a Kinetica Art Fair-t, ahol végre a kortárs magyar művészek összehangolt megjelenésének lehettünk tanúi. KOZA KAROLINA ÖSSZEFOGLALÓJA.