Az emlékezetes viszontagságok következtében Verdi Requiemje hangzott fel az operaházban a Filharmóniai Társaság Zenekara 159. évadjának október végi hangversenyén, Kolonits Klára, Gál Erika, Fekete Attila és Fried Péter szólójával, Ion Marin vezényletével. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Steve Reich a kortárs zene doyenje, s ha nem is a zenei minimalizmus úttörője, de bizonnyal legtekintélyesebb ma élő élharcosa. Pár hete töltötte be a hetvenötödik életévét – magyar muzsikusok köszöntötték nagy szívvel és tudással. ASZÓDI MÁRK CIKKE.

Szinte hazajár már Magyarországra, mégsem lehet játékával betelni. Ez alkalommal is két egymás utáni napon játszott ugyanott, ám egy pengetőt sem lehetett volna leejteni a teremben egyik koncerten sem. ASZÓDI MÁRK CIKKE.

Meglehet, jobb is, hogy nem voltam jelen az Ensemble Matheus magyarországi bemutatkozásán, a 2009-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Az ötödik szakrális transz-zenei sorozat keretében adott teltházas koncertet Kudsi Ergüner neves triója a Trafóban. SZABÓ BÁLINT ÍRÁSA.

„Ezek a lányok nem úgy játszanak, mint ahogy az lányokhoz illik, hanem úgy, mint a megvadult tigrisek” – írta Vivaldi egyik kortársa, hallván az Ospedale della Pietà lányokból álló együttesét. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

Az idén nyáron elhunyt zongorista-zeneszerző emlékének ajánlott koncerthez az Olasz Kultúrintézet adta a helyszínt, bár csalódottan konstatálnunk kellett, hogy fele ennyi nézőt befogadó terem is bőven elég lett volna. ASZÓDI MÁRK ÍRÁSA.

Míg élt, Pavarotti volt "az olasz tenorista": a fogalom megtestesülése maga. Ma Cecilia Bartoli a legnagyobb olasz énekes sztár, de egészen más módon. Bartoli ugyanis beskatulyázhatatlan; ha szabad azt mondanom, a lényege a beskatulyázhatatlanság. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Peter Stein mellett idén Christoph Marthaler is visszatért Salzburgba operát rendezni: az 1998-as, nagyhatású Kátya Kabanova után ismét Janáčeket állított színpadra, újra Angela Denokéval a főszerepben. KÉKESI KUN ÁRPÁD ÍRÁSA.

Az idei Armel Operafesztivál első két estéjének nem éppen felvillanyozó színpadi élményei után Alföldi Róberttől vártuk, hogy helyrebillentse az egyensúlyt. BÓKA GÁBOR ÍRÁSA.

Ígéretes, szép előadásnak indult – aztán mennyivel több lett belőle. Bán István, aki Ausztriában tanult karmesterként, orgonistaként és egyházzenészként, néhány éve pedig a Bécsikapu téri evangélikus templom orgonistája és karnagya, újra meglepetéssel szolgált. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Csak a hangszer új, minden egyéb a régi: korokon, tájakon átívelő mesteri történetmesélés hagyományon innen és túl. Szaxofon vagy furulya, szaxofon és furulya. ASZÓDI MÁRK KRITIKÁJA.

Bogányi Gergely Liszt-koncertjének első részében a kolerikusaknak kedvezett, a szünet utáni résszel pedig a melankolikusok szívét igyekezett megnyerni. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

Az Armel Operafesztivál legjobb produkciójának címét elnyerő előadás valóban koherensen működött, ám az alapkoncepció, vagyis a piros bohócorr dekódolhatóságát mi mégis túl könnyűnek találtuk. IBOS ÉVA ÍRÁSA.

Miként a fesztivál első estéje, a Francesca Da Rimini premierje, úgy a másodikként bemutatott Mysliveček-opusz is izgalmas mű izgalmas előadásának lehetőségével kecsegtette a fesztiválturistát. BÓKA GÁBOR ÍRÁSA.