< 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 - 18 >
Összes találat: 834 db, 56 oldalon
Mínusz harmincöt fokban tavaszi ruhás, biciklis hadtestnek lenni abszurd és tragikus. A Centrális Galéria kiállítása megmutatja, hogy a Don-kanyarnál lejátszódott eseményeknél talán csak a történtek utólagos értelmezései lehetnek abszurdabbak. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
Pierre & Gilles „Vive la France” című művével plakatírozzák a kiállítást, amely három meztelen játékost ábrázol, gondolom a nemzeti tizenegyből – egy feketét, egy arabot és egy fehéret.
Sosem rendeztek még Magyarországon önálló kiállítást Paul Cézanne műveiből, és bizonyos értelemben a Szépművészeti Múzeum most sem arra vállalkozott, hogy főművek kölcsönzésével kielégítse a közönségigényt, illetve hogy ismételje a kanonikus narratívát, mely szerint Cézanne nélkül nincs modernizmus.
Edward Hopper bevette Párizst. A különc New York-i művésznek első alkalommal rendeztek a teljes életművet feldolgozó retrospektív kiállítást Franciaországban, amelynek február elejéig az előkelő Grand Palais ad otthont. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
Buda szívében - úgy tűnik – hamarosan elkészül a Luca széke. Lezárult a Széll Kálmán (óhitűek kedvéért: Moszkva) tér rendezésére kiírt építészeti tervpályázat. A tér lassan harminc éve jelent fejtörést a főváros és az érintett három kerület számára.
A graffiti utca-művészete vizuális kultúránk része lett. A világ minden városában találkozunk ugyanazokkal a sablonokkal, a támadó, hegyes, agitált betűformákkal, a színes spray-nyomokkal.
Hosszú évek után megint divatba jött a séta. Ingyen van – és lassacskán ez nem is elhanyagolható szempont. Manapság pedig már nem csak úgy, céltalanul lődörgünk, sétafikálunk - ha már útra kelünk, tudatosan gyűjtjük az élményeket. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Minden olyan ismerős. A fehér fal elé állított ivóvizes ballon, a balra nyíló konditerem, odébb a biológia szertár, még tovább a földrajzi terepasztal. Csak éppen semmi sem az, aminek látszik. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A Műcsarnok sajtósai a hajukat téphették, amikor a Mi a magyar? kiállítás után a Másik Magyarország címűt kellett propagálniuk. Bár a cím találó is, meg nem is, de a Bukta Imre hatvanadik születésnapjára időzített válogatást mindenképpen érdemes akár többször is megnézni. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA.
Címkék: Bukta Imre, Műcsarnok
Őszre átalakult a Katona József Színház belső és egyben külső arculata, amit azóta számos kritika méltatott, szinte mind elismerően. Nem is igen lehet máshogy, hiszen eddig egyetlen hazai színház esetében sem volt példa ilyen mérvű átalakításra.
A Média Építészeti Díját idén kortárs építészeti ’live&show’-ként aposztrofálták szervezői –így szabva irányt a most nyolcadik alkalommal megrendezett díjátadó esemény jövőjének. A szakmai zsűri egyik jeles tagja szerint viszont épp az életteli virtus az, ami a kortárs magyar építészetből hiányzik.
A címbéli kifejezéssel nem túl szerencsés viccelni, pedig csak arról van szó, hogy az Alkotmány utcai kArton Galériában demokratikus hangulatú, világ-jelképnek szánt művek láthatók. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Mivel a bankok nemesfémek adásvételével is foglalkoznak, van valami pikáns abban, ha egy bank által szponzorált kiállítás képein is megjelenik az arany és az ezüst. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Október első hétfője minden évben az építészet világnapja, jelmondattal és állami díjakkal, ahogy az ilyen jeles területnek dukál. A jeles terület azonban pillanatnyilag cseppet sem érzi jól magát – közhely, hogy a válság legnagyobb vesztese az építőipar. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A Slow Design kiállításon bemutatott szuperragasztó hasznos, individuális és természetes - csak akkor lenne tökéletesebb, ha visszaforgatott guanóból állítanák elő. De ne legyünk telhetetlenek: az idei Design Hét népszerűbb volt minden eddiginél. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
< 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 - 18 >
Összes találat: 834 db, 56 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Füst Milán és felesége, Helfer Erzsébet műgyűjteménye szeptemberig tekinthető meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu