< 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 - 18 >
Összes találat: 789 db, 53 oldalon
Az elmélet felől nézve az art deco olyan, mint az angolna, szinte megragadhatatlan, ugyanis ellentmond mindennek, tán még önmagának is. Ebből következően definíciója olyannyira zagyvának tűnik, hogy mellette bármely avantgárd meghatározást gyermekversként taníthatnánk. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Ha két kisfiú leül építőkockázni, biztos, hogy versenyezni fognak, ki tud magasabb tornyot építeni. Csak a természet által parancsolt szükség vagy egy jókora isteni tockos hatására adjuk ennél alább. Úgy tűnik, a fejbekólintás megérkezett - de mi lesz így a tornyainkkal? ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Az irodalomban megszokott formai elem az egyesszám harmadik személyű elbeszélő – de felvehető-e ez a pozíció a festészetben? S ha igen, meddig tartható, és miként hat ez a művek lehetséges értelmezéseire? DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.
A Néphadsereg utcán súlyos Csepel-teherautók dörögtek megállás nélkül egész éjszaka magasföldszinti gyerekszobám ablaka alatt – szállították a dolgozó nép ajándékait Rákosi Mátyás születésnapjára a Munkásmozgalmi Múzeumba. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
A rózsa neve óta tudjuk, hogy nincs mesésebb és veszélyesebb dolog, mint a soha nem olvasott könyvek böngészése. Az Egyetemi Könyvtár húsz éve olvasatlan anyagát nem őrzik sem mérgezett lapok, sem gonosz atyák, igaz, a legféltettebb kincseket sem itt találjuk meg. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
Az otthon a biztonság metaforája. De mi a helyes válasz, ha a cunami a hátsókertben nyaldossa a kerítést? A katasztrófák és az építészet viszonyáról rendezett nemzetközi konferencián feltett kérdés nélkülözte az iróniát. ZÖLDI ANNA BESZÁMOLÓJA.
Ha nem tetszene, bevallanám? – tette fel magának a kérdést egy kritikus Bryn Terfel pesti koncertje után. Engem is ez a gondolat fojtogatott, mielőtt nekiláttam volna a Vargha Mihály írásaiból, rajzaiból, kézírásos céduláiból posztumusz összeállított kötet szemrevételezésének. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A világhírű szerb művésznő több évtizedes pályafutása során összeszabdalta, megégette, megmérgezte, megfojtotta magát, és a tűrőképesség határáig préselte, ostorozta, szúrta, pörkölte testét és lelkét. A Mélycsarnokban inkább a művész neve üt – az viszont nagyot. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
Pőre exhibicionizmus, provokáció vagy feminista művészet, ha valaki hetvenévesen meztelenül pózol a fényképezőgép előtt? DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.
„A zárt tehervagonba zsúfolt, ismeretlen cél felé hurcolt emberek képét egyébként könyvekből, leírásból, ismerőseim elbeszéléséből olyan pontosan ismertem, hogy szinte otthonosan éreztem magam. Ez az élmény, mindenkinek, aki magyarnak született: kijár ebben a században.” BOGDANOV EDIT ÍRÁSA.
Egy nem túl invenciózus válogatás, továbbá egy gyermekrajzokkal kiegészített giccsparádé – nemzeti reprezentáció háromféleképpen. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.
Az ELTE Művészettörténeti Intézetének vezetője, Rényi András beszélgetés-sorozatot indított Baán Lászlóval, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójával. BOGDANOV EDIT ÍRÁSA.
Ha pikáns részletekre vágyik, ne is olvasson tovább, kattintson és meneküljön – itt és most ugyanis egy szabadegyetemi előadásról olvashat. Hogy abban hol az élvezet? Kiábrándítóan hangzik: gondolatmenetként van jelen. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Arbus modelljei belecsábulnak az objektívbe - a fotográfus ritkán örökít meg elkapott pillanatot, inkább beállított helyzeteket látunk. A modell részese a fotózás tevékenységének, sőt nem ritkán provokálja, várja, hogy kattanjon a vaku. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
< 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 - 18 >
Összes találat: 789 db, 53 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Jászay Tamás, portálunk szerkesztője a Thealter kapcsán a fesztiválról, a függetlenségről és napjaink fontos színházi kérdéseiről beszél a Tiszatáj online-felületén megjelent interjúban.

Tovább a cikkhez
Port.hu