< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 1679 db, 112 oldalon
Igen, (majdnem) mindnyájan „tudjuk, mi történik őszi éjjel a galagonyával”. Weöres Sándor verséből tudjuk. De hogy november 4., az ötvenhatos forradalom eltiprásának évforduló-emléknapja utáni őszi éjen miként izzik a galagonya ruhája, mostantól sejtjük. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Megszoktuk, hogy a Színművészeti „fizikai színházas” hallgatói Horváth Csaba keze alatt kiemelkedő teljesítményekre képesek. Most azonban a nyakukba szakadt minden, nyilvánosság, rendezés, koreográfia, szerepek, ami már egy merőben új felállás.
Az írásos hagyaték közreadása e lapokon azt az időszakot dokumentálja, amely a rendezői pálya megkoronázása: nagyjából a zalaegerszegi színházalapítás és a Kossuth-díj közötti bő évtizedet. De ekkor már szorít és éget a korona. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Kell némi naivitás ahhoz, hogy az előadás első jelenetét az abszurd túlzás kategóriájába sorolja a néző: levél érkezik „fentről” a munkában elnyűtt hivatalnokokhoz, s tudatja, mit kell játszania a színháznak. Operát. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Weöres Sándor drámája nem historizáló mű, a kecskeméti színpadon sem konkrét történeti korba ágyazódik a Koltai M. Gábor rendezte előadás: költői maskarádét látunk, amelyben ott kavarog a teljes magyar történelem, a huszadik század összes háborús és politikai tapasztalata. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
A párizsi Centre Pompidou mindig is a fontos, kortárs művészeti jelenségeket gyorsan és jó szemmel kiválogató intézmény hírében állt.
Az óriások, az emeletes házak és az emberek azért születtek, hogy egymásra találjanak - a Tíz emelet boldogság című mese üzenete csodálatosan érvényesül a belőle készült előadás minden elemében: a díszletben és a bábos megoldásokban. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
A kutya esete az éjszakában azért különös, mert az előadás nemcsak, hogy minden előzetes várakozást felülmúl, de annál is nagyságrendekkel jobb, mint amilyennek első ránézésre, a friss élmény hatása alatt tűnik. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
2010-ben a Kaposvári Egyetem hallgatóiként hozták létre a k2 Színházat, mely ősztől állandó társulatként működik majd. Tavaly a Független Előadó-művészeti Szövetség Pályakezdő díját kapta a társulat.
Az együttes szívesen használ bunraku típusú bábokat, de más technikákban is otthonos, például a 2012-es londoni olimpia megnyitóján három és fél-, négyméteres óriásbábokkal mutattak be jelenetet, illetve gyakran dolgoznak pár centis babákkal, amelyeket – akár a sakkbábukat – kézzel tologatnak.
Lazán egymásba indázó jelenetekben mesél Parti Nagy Lajos férfi és nő örök viszonyáról. Az öt, fanyar humorú epizód persze korántsem olyan könnyű, mint amilyennek első pillanatra látszik. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Hét éve annak, hogy Schilling Árpád a magyar színházművészet zászlóshajójának számító független társulat üzemeltetése helyett a színház intézményességének és társadalmi hatásának kritikai vizsgálata felé fordult.
Nem, nem fogom vissza magam, mindent és mindenkit leírok, mert ebben az előadásban mindenkiről van mondanivaló. Hogy ez az előadás rendben van, azt már az első pillanattól fogva lehet tudni, egyszerűen jól kezdődik. FORGÁCH ANDRÁS ESSZÉJE.
A klasszikus abszurd drámák egyike, a szerző színpadi életművében lezáró érvényű tragikus bohóctréfa két szereplőjének a neve alig tér el egymástól. Kettőn áll az életvásár és halálvárás. A legfrissebb premieren is. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha egy musical színpadra állításánál a rendezőnek nincs jó ötlete, akkor logikus és szükségszerű lépés, hogy kinyissa a nagy könyvet és elolvassa benne a tuti receptet. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 1679 db, 112 oldalon

Kiemelt ajánlónk

December 20-án a Miskolci Nemzeti Színházban Örkény István: Tóték című darabját játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu