< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 1719 db, 115 oldalon
Némi – na jó: rémületesen „nyáriszínházas” – leegyszerűsítéssel azt mondhatnánk: a kőszegi Jurisics-várban bemutatott Vízkereszt tétje az, hogy sikerül-e elhitetni a közönséggel, hogy Trokán Nóra és Takács Géza hasonlítanak egymásra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Sokszor a véletlen rendezi úgy a jeleket, hogy azokat összeolvasva értelmes minta születik: angyal, gitár, tenisz, víz, cérna. Megnyitott a 24. THEALTER Szegeden. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA, 1. RÉSZ.
Címkék: Thealter 2014
De nem csak Kerényi Imrének ám, hanem mindazoknak, akik minimális empatikus készséggel sem rendelkeznek ahhoz, hogy mások helyzetébe képzeljék magukat egy percre. Szóval rengeteg embernek Magyarországon. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Kivételesen erős színházi este. Végiggondoltság, sokértelmű képek sora, zene és látvány tökéletes összhangja, színészi pontosság és ihletettség – Luk Perceval módra. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Ugyan van-e naprakészebb látvány a színpadon, mint egy vízadagoló automata, egy bevásárlókocsi vagy egy csapat pomponlány? Oberfrank Pál a korkívánalmaknak megfelelő Carment próbált rendezni. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A Belvárosi Színházban, a negyven méter mélyen levő színházteremben szinte folyamatosan úgy kiabál egymással két ifjú ember, hogy azt akár az Erzsébet téri óriáskerék magasának hintáiban is meg lehetne hallani. Persze van miért kiabálni: a felemelt hang összekiabál egy szerelmet.
A gyenge kezdés után végül jött az erős visszaesés is, még ha a kettő között a kitartó szemlélő rá is bukkanhatott néhány figyelemre méltó megoldásra. A Nemzeti Színház egyenesen Tbilisiből reciklált előbemutatóján jártunk Gyulán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Nino Rotának legalább két dallamát bárki elfütyüli (a 8 és fél tablóihoz írt zenét, illetve a Keresztapa szerelmi dalát). De vajon hányan tudják, hogy tizenegy operát is írt? KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Visszafele olvasva: Kisvárdán a végzős színinövendékekből és frissen végzettekből álló alkalmi társulat Ilja prófétája nyerte a nagydíjat; vaskos, szemtelenkedős-káromkodós, szentséggel cicázós és hihetetlenül gyors tempójú előadás a várdai vár melletti szabad nyári térben. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.
A Budapesti Wagner-napok idén nem szolgált újdonsággal, hisz A bolygó hollandi premierjét a jövő évre időzítették, a nagy operák és zenedrámák közül már csak ez hiányzik a repertoárból, de ha a fesztivál törekszik a teljességre, akkor még talán a Rienzivel is találkozhatunk előbb-utóbb.
Barátaim elhívtak egy közeli rokonuk szalagavató ünnepségére, vidékre, ahol a kisváros parkjának színpadán a fiatalok műsorral készültek. A műsor után engem vizslatott mindenki, hogy én vagyok a kritikus, ez a munkám, mondjam meg, úgy szakmailag ez milyen produkció?
Átlátszó, mint az ablaküveg: Peter Shaffer Amadeus című darabja nem filozofikus értelmezést, világrengető rendezői koncepciót kíván, hanem jó színészeket. De azt nagyon. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A margitszigeti szabadtéri hatalmas színpadán elveszett a soknemzetiségű társulat jobbára a dráma szövegének értelmes interpretálására szorítkozó előadása. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A függöny előtt középen két díszes kerámiaváza áll. Amikor a Viktort játszó Dimény Áron az egyiket az előadás elején heccből földhöz vágja, nyilvánvaló: a másik is el fog törni. A Viktor apját, Károlyt játszó Bogdán Zsolt még a szünet előtt össze is töri. BÍRÓ BENCE KRITIKÁJA.
A színház egyik legfontosabb belpolitikai kérdése mostanság kétségkívül az, hogy miként lehetne ennek a jelenkori mediális viszonyok közt archaikusnak számító közegnek megnyerni a fiatal közönséget.
< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 1719 db, 115 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Március 30-án a Vígszínházban a Julius Caesar című előadást játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu