< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 1636 db, 110 oldalon
Vári Éva. A kilenc évvel ezelőtt a Budapesti Kamaraszínházban bemutatott monodráma, a Rose ismét látható a Spinozában – az intim tér, a fokozott közelség jó, Vári Éva meg még jobb. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A Centrál Színház célkitűzése pofonegyszerű, mégis egyedülálló: olyan zenés színházat akar a fővárosba, amelynek tétje is van. December végén például nem egy, hanem rögtön három Chicagót mutattak be. FRAUENHOFFER GYÖRGY KRITIKÁJA.
Kamasznak lenni eléggé rettenetes. Még akkor is, ha a dolgok körülöttünk viszonylag normális mederben folynak, hát még úgy, hogy a világ teljesen a feje tetejére áll körülöttünk. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Amennyiben a Szobor című előadás középpontjában álló műalkotást egy nagy fába vágott fejszeként értelmezzük, akkor azt bizony vonatkoztathatjuk a Káva emlékezés-projektjének egészére is. KRICSFALUSI BEATRIX KRITIKÁJA.
Bagó Bertalan rendezése a generációváltás problémáján keresztül szemléli a Lear királyt: a visszavonuló uralkodó tényleges hatalmát, teljes birodalmát készül szétosztani három lánya között. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
Mintha egy Thomas Bernhard-színdarabba csöppentem volna. Előttem a nagy operaigazgató, a makulátlanul elegáns Ioan Holender foglalt helyet, az egyik páholyban, sok más prominens társaságában, a nagy politikus, Franz Vranitzky, mögöttem, körülményesen és morogva a nagy festő, Hermann Nitsch.
Táborosi Margaréta precízen kidolgozott, erős hatású, letisztult, fizikai valóságában szikár, mégis érzékeny rendezése nem csak emlékezik és emlékeztet a XX. század legnagyobb magyar költőjére, Sziveri Jánosra, de markánsan jelzi egy új színházi-alkotói nemzedék megszületését is.
Inkább a tér és a látvány vinne némi jelentéses mozgékonyságot, új tartalmakat a sótlan, merev előadásba, mint a rendezői akarat és a színészi játék. Nem nyílik fel az Ibsen-konzerv. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
„…ki nem nyílt ejtőernyőjű deszantosok, zuhanunk a világegyetem jeges magánya felé”: a beharangozók egyikét épp úgy nem kell teljesen komolyan venni, mint a többi előzetest, melyeknek nagy szavai lötyögnek a vékonyka és hosszúcska előadáson. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Minden látszat ellenére Bodó Viktor véresen komolyan vette mindazt, amit Gogol 178 évvel ezelőtt leírt. A műtét sikerült, a klasszikus jól van, és csodálkozva pillant körül ágyáról: hát tényleg minden ugyanúgy van? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha megpróbálnánk összegyűjteni a színház világának híres kivándorlóit, meglepően hosszú listát kapnánk. FRAUENHOFFER GYÖRGY KRITIKÁJA.
Ardai Petra és a Tünet Együttes találkozása bő egy év leforgása alatt újabb szeretnivaló, jó levegőjű, keresetlen könnyedsége mellett is húsba vágó kérdésekkel szembesítő előadást eredményezett. Moszkva tér, végállomás, leszállás. Kérjük, hagyják el a szerelvényt. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A Müpa újcirkusz-sorozatának keretében, a Compagnia Finzi Pasca által bemutatott La Verita című előadásra készülve bizarr szürrealitást, színtiszta, tömény Dalí-élményt képzeltem magam elé. Aztán egy bájos varázsvilágba kaptam belépőt. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Márpedig a színháznak muszáj politizálnia, ha másért nem, hát azért, mert a politika pont olyan, mint a színház: kulisszahasogató ripacsok és istenadta tehetségek váltják egymást a pulpituson, vagyis a világot jelentő deszkákon. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
I am Desiré – mondaná ma magáról Kosztolányi Dezső, és ez az alcíme a 2013-as Desiré Central Station Fesztiválnak is, amit ötödik alkalommal rendez meg a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház. I am Desiré – pecsételi a mellkasára Urbán András igazgató a fesztivál megnyitóján. BÍRÓ BENCE ÍRÁSA.
< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 1636 db, 110 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Szeptember 19-ig az Átrium Film-Színház átalakul az Őrült Nők Ketrecévé. Ugye megnézitek ti is? Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu