< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 1640 db, 110 oldalon
Művészet és hatalom viszonya persze örök színházi téma. Ám a művészek és a diktátorok valóságos csörtéi tragikomikus helyzeteket szülhetnek. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Béres Attila Woyzeck rendezésében megmutatkozik a Miskolci Nemzeti Színházban második éve folyó műhelymunka eredménye, hatékonysága: testet és lelket egyaránt megdolgoztató, gondolatokkal és retinába égő jelenetekkel megtűzdelt előadás jött létre. SÁNDOR ZITA KRITIKÁJA.
A pszichothriller nem csak egy filmes műfaj. Kiválóan működik színpadon, a nézőtéren pedig lehet rettegni, jobban, mint a tévé előtt, mert itt nem lehet elkapcsolni a legdurvább részeknél. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Kecskemét-szerte ismert tény, hogy Danyi Judit és Hegedűs Zoltán a való életben egy pár. Kézenfekvő tehát, hogy kétszereplős, romantikus komédiában lássuk őket a színpadon. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Vári Éva. A kilenc évvel ezelőtt a Budapesti Kamaraszínházban bemutatott monodráma, a Rose ismét látható a Spinozában – az intim tér, a fokozott közelség jó, Vári Éva meg még jobb. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A Centrál Színház célkitűzése pofonegyszerű, mégis egyedülálló: olyan zenés színházat akar a fővárosba, amelynek tétje is van. December végén például nem egy, hanem rögtön három Chicagót mutattak be. FRAUENHOFFER GYÖRGY KRITIKÁJA.
Kamasznak lenni eléggé rettenetes. Még akkor is, ha a dolgok körülöttünk viszonylag normális mederben folynak, hát még úgy, hogy a világ teljesen a feje tetejére áll körülöttünk. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Amennyiben a Szobor című előadás középpontjában álló műalkotást egy nagy fába vágott fejszeként értelmezzük, akkor azt bizony vonatkoztathatjuk a Káva emlékezés-projektjének egészére is. KRICSFALUSI BEATRIX KRITIKÁJA.
Bagó Bertalan rendezése a generációváltás problémáján keresztül szemléli a Lear királyt: a visszavonuló uralkodó tényleges hatalmát, teljes birodalmát készül szétosztani három lánya között. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
Mintha egy Thomas Bernhard-színdarabba csöppentem volna. Előttem a nagy operaigazgató, a makulátlanul elegáns Ioan Holender foglalt helyet, az egyik páholyban, sok más prominens társaságában, a nagy politikus, Franz Vranitzky, mögöttem, körülményesen és morogva a nagy festő, Hermann Nitsch.
Táborosi Margaréta precízen kidolgozott, erős hatású, letisztult, fizikai valóságában szikár, mégis érzékeny rendezése nem csak emlékezik és emlékeztet a XX. század legnagyobb magyar költőjére, Sziveri Jánosra, de markánsan jelzi egy új színházi-alkotói nemzedék megszületését is.
Inkább a tér és a látvány vinne némi jelentéses mozgékonyságot, új tartalmakat a sótlan, merev előadásba, mint a rendezői akarat és a színészi játék. Nem nyílik fel az Ibsen-konzerv. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
„…ki nem nyílt ejtőernyőjű deszantosok, zuhanunk a világegyetem jeges magánya felé”: a beharangozók egyikét épp úgy nem kell teljesen komolyan venni, mint a többi előzetest, melyeknek nagy szavai lötyögnek a vékonyka és hosszúcska előadáson. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Minden látszat ellenére Bodó Viktor véresen komolyan vette mindazt, amit Gogol 178 évvel ezelőtt leírt. A műtét sikerült, a klasszikus jól van, és csodálkozva pillant körül ágyáról: hát tényleg minden ugyanúgy van? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha megpróbálnánk összegyűjteni a színház világának híres kivándorlóit, meglepően hosszú listát kapnánk. FRAUENHOFFER GYÖRGY KRITIKÁJA.
< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 1640 db, 110 oldalon

Kiemelt ajánlónk

A CAFe Budapest számos színházi és irodalmi eseményt, bemutatót kínál. Az ajánló itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu