A 174/B egy fontos, a közgondolkodást és a magyar társadalom állapotát jellemző ügyet helyez reflektorfénybe. Az előadás fő célja mégsem az igazságszolgáltatás, hanem az, hogy a néző - reflexszerű válaszok helyett - átgondolja, feldolgozza: megélje az igazság(ok)hoz vezető ut(ak)at.

A most hatodik alkalommal, ezúttal Nagyváradon megrendezett Interetnikai Színházi Fesztiválnak van egy ikerpárja az erdélyi fesztiválpalettán, a gyergyószentmiklósi Nemzetiségi Színházi Kollokvium.

A szaxofon tehet mindenről. Érces, dévaj hangjai beúsznak az elektronikus zongora futamai alá; finom dzsesszfíling, csipetnyi melankólia, meg némi erotika, megbizsergetik a szívet, a lelket, a gyomrot, s egyéb testrészeket. Mire föleszmélsz, már levettek a lábadról. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.

Ha az ember belebotlik az interneten Angéla súgólyukába, akkor arra juthat, hogy Réterdős valahol a MÁV ibusári szárnyvonalán található. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.

Az elmúlt évek legjobb eladását nézhetjük a Radnótiban. Bátor, egyenes, elkeseredett és felemelően szép. JÁKFALVI MAGDOLNA ELEMZÉSE.

A régóta állami pénzen működő bulvár gigaszínházakat hamar túlszárnyalta Orlai Tibor a szakma kiválóságaival együttműködve.

A nyári miskolci premier még kétesélyesnek tűnt, ám az első pesti előadás sajnos már nem hagyott kétséget a musical operává transzponált Bohémélet kudarca felől. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.

Van valami finom irónia abban, hogy az év drámája Miskolcon voltaképpen nem dráma, hanem a dráma töredékeit is felhasználó regényadaptáció. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Pici, szuggesztív fesztivál a lengyelországi Demoludy, ám méreteihez képest a meghívott előadások nagyon széles skáláját jelenítik meg a kelet-közép-európai színháznak. Szeretném valamelyik vidéki fesztiválunkhoz hasonlítani, de nem tehetem, mert nekünk sajnos nincs ilyenünk. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.

„A tehetséges embereknek szükségük van rá, hogy néha kimozdítsák őket a megszokott, biztonságos támogatási rendszerből, mert különben elkurvulnak.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA.

A színmű eredeti hosszú címét – Beszélgetés a Stein-házban a távollevő von Goethe úrról – a szokásos Lotte helyett egyetlen betűre rövidítették. A lényeg ugyanaz maradt. De mi is a nyolcvanöt perces önvallomás lényege? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

A nézőtérrel szembeszegezett festmény nem sokáig terelheti el a gondolatokat: éles penge szabdalja darabokra. Csupán a képkeret marad meg, azon keresztül láthatjuk a koszlott falakat és a kaotikus történések sorát. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Egy negyvenöt éves színész öndefiníciós problémákkal küzd, s az önmagához vezető utat a motorkerékpár-ápoláson, Kassák Lajoson, Csontváry Kosztka Tivadaron, na meg a nyúlon keresztül találja meg. Megyünk utána és közben sokszor eltévedünk. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

A Csokonai Színház ambiciózusan, egy hetes „ünnepi” fesztivállal kezdi a 2012/2013-as évadot azért, hogy egybegyűjtve mutassa fel az elmúlt években Debrecenben született értékeket. KRICSFALUSI BEATRIX ELEMZÉSE.

Az író mesterfokon oldotta meg a némi tartózkodással várt munkát, saját nagysikerű művének színpadra ültetését. A regény legfontosabb tartalmai, erényei, jegyei megmaradtak, de egy másik Jadviga párnája keletkezett. Szuverén alkotás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.