< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 1954 db, 131 oldalon
Interaktív panaszirodát nyit a Trafóban a STEREO Akt: a We Hear You – Hallgatlak! című előadásban azonban nem csak arra kíváncsiak az alkotók, mi a bajunk a rendszerrel, de arra is biztatnak, hogy megoldásokat keressünk.
Nekem akárhányszor le lehet nyomni a torkomon a Ványa bácsit. Legalább tízszer gondoltam eddig úgy, hogy életem Ványa bácsiját láttam. Vagyis kíváncsian mentem Miskolcra, egy újabb Ványa bácsira. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Volt is, nem is. Amikor a „Van még tíz évem” reményét osztotta meg barátjával, már közelített a végzetes betegség. De a Független Színpad után, 1994-től számítva megadatott az egy évtized, a rendezői mérlegkészítés. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Címkék: Ruszt József
Nehéz szeretni a nyíltan tanító jellegű előadásokat, ahol nem az okosan feltett kérdések, és a kérdések generálta (el)gondolkodtatás a fő csapásirány, hanem a készen tálalt útmutatás. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Romkocsmákban merengünk, jártatjuk a szánkat társadalmi érzékenységről, politikáról, igazságtalanságokról, közben ülünk, iszunk, szívunk, néha kimegyünk egy tüntetésre, de amúgy semmit nem csinálunk. Na, ezek vagyunk mi, az Y-generáció. PUSKÁS PANNI IÍRÁSA.
A Tünet Együttes csapata vitte színre Sóvirág címmel Fahidi Éva és Cuhorka Emese találkozását. Éva annak idején túlélte Auschwitz-Birkenaut, kilencven éves. Emese kíváncsi, táncos, harmadannyi idős. PROICS LILLA ÍRÁSA.
A görög sorstragédiát nem látom benne, pedig a beharangozóban ilyesmit ígérnek; igaz, van kar, meg a szereplők neve is maga a szerep, de mégsem görög sorstragédia, hanem súlyos magyar és kortársi társadalmi látlelet a Katonában bemutatott előadás, Az olaszliszkai. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
„Súlyos komédia, bár látszatra könnyű” – írta történelmietlen történelmi színművéről Dürrenmatt. Keszég László miskolci rendezésében szerencsésen megvalósul e kettősség. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Talán lehetne még segíteni ezen, lehiggadva, belátva, elismerve a hibát. De az uralkodó rendszerébe egyszerűen nincsen beleépítve a korrekció lehetősége. Ezért fog erre rámenni minden és mindenki. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Nekem sok kell a színházban a nevetéshez, több, mint egy normális nézőnek – tán mert civilben nagyon is röhögős vagyok. Szóval amin más a térdét csapkodva kacag, azon én többnyire nem is mosolygok. Mert rendszerint mást látok, mint a többiek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Roberto Frabetti a csecsemőszínházi mozgalom egyik európai elindítója, a bolognai Teatro Baracca alapítója.
Minél őrültebb valaki, annál nagyobb hatalomra tehet szert. Az ostoba, béklyózó szabály is szabály, de nem azért vannak-e a szabályok, hogy áthágjuk őket? A darab a maga kissé közhelyes módján kihívóan állít és kérdez ma is. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Erős előadásokat újranézni legalább akkora örömforrás, mint egy jó könyvet újraolvasni: hirtelen más részletek lesznek fontosak, de az is előfordulhat, hogy a nagy egészről alkotott kép változik meg. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Tucat-Tosca helyett egyediségre törekvő, s több ponton sikeres produkciót hívtak életre Miskolcon Kesselyák Gergely és alkotótársai. Nem csupán a merészségért jár a méltatás. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 1954 db, 131 oldalon

Kiemelt ajánlónk

BÍROD A KRITIKÁT? MENNYIRE? NAGYON? AKKOR TÁMOGASD!

Tovább a cikkhez
Port.hu