< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 1691 db, 113 oldalon
Az idei évadban átadta a Stúdió K vezetését a fiataloknak, Zubek Adriennek és Nagypál Gábornak. Rendez és játszik. Nyughatatlan alkat. Színházról, a függetlenek létéről, túlélésről beszélgettünk Fodor Tamás színész-rendezővel, a Stúdió K alapítójával. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A szerencsésebbeknek még vannak emlékeik nagymamájukról. Azokhoz pedig hozzátartozik a vasárnapi ebéd, a kertesház, a régi történetek felidézése, a gondosan megigazított gallér és – ne tagadjuk – elengedhetetlen kellék a nippek alatt nyugvó, vagy a szekrényeket borító csipketerítő is.
Gáspár Ildikót Schiller darabjából láthatóan nem a hatalmi játszmák bemutatása érdekelte, hanem két nő folyton jelmezeket öltő, de mégis meztelen lelke. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A 2010-ben alakult k2 színházi formáció nevét, ha nagyon akarom, így is olvashatom: k(aposvár) a négyzeten. Ha nagyon akarom, új gyökvonásukat, a lecsupaszított Brecht-„újramesélést” nem pusztán jó, hanem elsőrangú előadásnak is nézhetem. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Van abban valami jó, ha az ember annyira öreg, hogy már sok-sok Godot-ra várvát látott, ezért esze ágában sincs megmagyarázni, mit is jelent ez a rettenetesen bonyolult, enigmatikus darab, már nem akarja fölmondani az idevágó Beckett-szakirodalmat – beéri azzal, amit lát: egyszerű.
Komoly fegyvertény a kecskeméti Katona számára: az Örkény és a Thália együttműködésével létrejött nőNYUGAT újrafogalmazását a vidéki társulat házon belül, saját színészeivel is meggyőzően állította színpadra. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Megvan az az emléke az olvasónak, amikor egy rokonnál tett látogatáson az egyetlen érdekes tárgy az elérhetetlen magasságban nyújtózkodó porcelán hattyú vagy a furulyázó juhászlegény volt? RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Ebben az alcíme szerint Szerelmi idillként aposztrofált móriczi történetben kevés van, ami idillikus, a szerelem beteljesedéséhez vezető út pedig végképp nem az. Vehetjük ezt iróniának is a realista széppróza írófejedelmétől?
A bábjáték nemcsak gyerekeknek szól, hiszen ez a színház egyik ősrégi és mostanában reneszánszát élő, sokszínű műfaj – e gondolat köré szerveződött a magyar bábosok két bemutatkozó eseménye.
Meglepő és egyben rettenetes az, ha egy rendezés látszólag a feminista értékek mellett akarja felemelni a hangját, de közben éppen a tárgykör legsúlyosabb sztereotípiáit erősíti fel. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Csákányit jó nézni. Hallgatni is. Most a Spinozában énekel. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Műcímek egyik leggyakoribb szava az „utolsó” jelző. Pozitív, negatív, közömbös, tréfás és számos egyéb színezettel. A szó azonban igen sokszor önmaga jelentésének ellenkezőjét vetíti előre, azaz kezdetet, újraburjánzást, folytatódást sejtethet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Igen, (majdnem) mindnyájan „tudjuk, mi történik őszi éjjel a galagonyával”. Weöres Sándor verséből tudjuk. De hogy november 4., az ötvenhatos forradalom eltiprásának évforduló-emléknapja utáni őszi éjen miként izzik a galagonya ruhája, mostantól sejtjük. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Megszoktuk, hogy a Színművészeti „fizikai színházas” hallgatói Horváth Csaba keze alatt kiemelkedő teljesítményekre képesek. Most azonban a nyakukba szakadt minden, nyilvánosság, rendezés, koreográfia, szerepek, ami már egy merőben új felállás.
Az írásos hagyaték közreadása e lapokon azt az időszakot dokumentálja, amely a rendezői pálya megkoronázása: nagyjából a zalaegerszegi színházalapítás és a Kossuth-díj közötti bő évtizedet. De ekkor már szorít és éget a korona. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 1691 db, 113 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Január 28-án a Trafóban a Lúzer című előadást játsszák Schilling Árpád rendezésében. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu