< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 831 db, 56 oldalon
Minden képnek, legyen az bármilyen régi is, megvan az esélye a kortársi megszólalásra, amint kíváncsi, értelmező, kommunikálni képes tekintetek elé kerül.
Ki ez az ember, aki a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek legtöbbet foglalkoztatott, egyik legismertebb fotósa volt? A Szépművészeti Múzeum “szóróanyaga” kissé leegyszerűsítő tömörséggel fogalmaz: “Már fiatalon szeretett fényképezni, felnőtt korában pedig igazi szenvedélyévé vált”.
A mi kis falunk című sorozat a kisközösségi, részvételi alapú public-art munkák legjobbjait mutatja Kertész László művészettörténésznek, a pályáztok gazdájának moderálásával. Az ilyen típusú művek természetes sorsa az elmúlás, illetve az, hogy csak szűk közönség számára jelentnek közvetlen élményt.
Címkék: MÜSZI
Karinthy Frigyes „mindenkinek rokona, ismerőse”. Örökös, telhetetlen kíváncsisága okán élete valóságos élményutazás. A feleségszöktetéstől az 1931-es Budapest fölött lebegő Zeppelinben való utazásig sok minden megesett Karinthyval, ahogy azt is túlélte, hogy humoristából tumoristává lett.
Mikor egy életműnek még nem rendeztek retrospektív tárlatot, minden egyes kiállítás efelé mutat. Ilyen kimondatlan elvárásokkal sétálunk be a Véri Dániel művészettörténész által rendezett Major János kiállításra is, holott szó sincs erről: tematikus kiállításon vagyunk.
Még csak egy év telt el a népből jött, szimpatikus király uralkodásából, amikor életbe léptette azt a rendeletet, miszerint pénz-, de akár börtönbüntetéssel is sújtható az, aki becses személyét előnytelen színben tünteti fel a sajtóban. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Nem kell egyetértenünk egyes műkritikusok azon már-már hitbéli meggyőződésével, mely szerint manapság kizárólag a politikai művészetnek van létjogosultsága – hiszen a művészet szerencsére jóval gazdagabb ennél. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA.
A nemtelen anyag megnemesedésének és az átlényegülés bűvészetének kétszeresen is lettünk tanúi a Fővárosi Képtár kiállítótermeiben. Két éppen beérett képzőművész külön-külön celebrálta a maga mágiáját. P.SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA.
Manapság ritkán ejtjük ki mellékgondolatok nélkül ezt a szót: nemzeti.
A történelem hálás műfaj: folytonos újraírása sokaknak ad életre szóló elfoglaltságot. A tények ugyan makacs dolgok, a nyelv és a kontextus azonban változik: a fazonírozás elkerülhetetlen.
A Műcsarnokot és fiókintézményeit önnön galériájaként kezelő, igazgatói feladatai mellett a főkurátor szerepét is betöltő Gulyás Gábor legújabb vizuális opusa ugyan az általa feltett álkérdésekre nem ad választ, ellenben megismerhetjük személyes preferenciáit. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.
Habár a helyszín Délegyháza, mégse gondoljon senki pucér fenekekre. Hokedlin mozizni, tavon szaunázni, padon parolázni mostantól legalább annyira jelenti a Budapest környéki település vonzó szenzációját, mint az FKK strand paradicsomi örömei. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Mínusz harmincöt fokban tavaszi ruhás, biciklis hadtestnek lenni abszurd és tragikus. A Centrális Galéria kiállítása megmutatja, hogy a Don-kanyarnál lejátszódott eseményeknél talán csak a történtek utólagos értelmezései lehetnek abszurdabbak. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
Pierre & Gilles „Vive la France” című művével plakatírozzák a kiállítást, amely három meztelen játékost ábrázol, gondolom a nemzeti tizenegyből – egy feketét, egy arabot és egy fehéret.
Sosem rendeztek még Magyarországon önálló kiállítást Paul Cézanne műveiből, és bizonyos értelemben a Szépművészeti Múzeum most sem arra vállalkozott, hogy főművek kölcsönzésével kielégítse a közönségigényt, illetve hogy ismételje a kanonikus narratívát, mely szerint Cézanne nélkül nincs modernizmus.
< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 831 db, 56 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Füst Milán és felesége, Helfer Erzsébet műgyűjteménye szeptemberig tekinthető meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu