Kritizálni fogják a rozsdás vasaimat - nyilatkozta Bernar Venet. A nemzetközileg elismert, New Yorkban élő francia művész munkáinak a versailles-i kastélyban való kiállításával újra aktivizálódott az ellendrukkerek tábora. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.

Hans Makartról, a XIX. század végi Bécs „festőfejedelméről” nehezen dönthető el, hogy művésznek vagy életművésznek volt-e nagyobb, hogy teljesítménye, stílusa saját korszakának csúcsát, egyben lezárását jelentette-e, vagy az első modern volt a század utolsó harmadában. BOGDANOV EDIT ÍRÁSA.

Mikes Kelemen kétszázötven esztendővel ezelőtt, 1761. október 2-án hunyt el Rodostóban. Mikesre – ahogy nevezni szokták: II. Rákóczi Ferencnek emigrációjában leghűségesebb kísérőjére – emlékezik kiállításával a négyszázötven éves könyvtár. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.

Hogyan jutunk el a Hősök teréről a Liliom utcába? És hogyan jutott el William Kentridge Dél-Afrikából a Metropolitan Operába? A Szépművészeti Múzeumban nyílt Kentridge-kiállítás kapcsán Jákfalvi Magdolnát kérdeztük. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.

Ha a gyémánt félkrajcáros kiskakasnak sikerülhetett, Vik Muniz képzőművész miért is ne találná meg saját kincsét a szemétkupacon kapirgálva. Rio de Janeiro gigantikus hulladékhegyein pedig igazi kincsek vannak – akikről kiderül, ők maguk a kiskakasok. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

Moholy-Nagy, Capa, Munkácsi, Kertész, Brassai neve ismét Magyarországra irányította az angliai művészetkedvelők figyelmét. Vajon beszélhetünk-e egységes kompozícióról akkor, ha egy tárlat 100 év fényképészeti keresztmetszetét akarja bemutatni 50 alkotón keresztül? RÁCZ GERGŐ ÍRÁSA.

A nyolcvanas évek elején működő, nagyrészt képzőművészekből összeálló underground zenekar gigantikus mennybemenetelét, azaz kanonizációját megcélzó kiállításhoz egyszerre kapcsolódik a botrány és az unalom. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.

Gobbi Hilda a kisfiatjából, Passuth László macskával, Ruttkai és Latinovits kiábrándultan néz ránk. Valós és eljátszott, nagyközönségnek szánt és intim, színpadon megélt és az életben tettetett pillantok kergetik egymást Keleti Éva fotóin. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

Nem mondja, de mutatja. Az elmutogatott érzelmek és a zongoraszóként feltörő jajkiáltások világába vezet el a Műcsarnok magyar némafilmeket bemutató kiállítása. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

A kiállítás felé haladva kissé zavarba ejtő az Iparművészeti Múzeum aulájának intenzív architektúrája, ám ez csak addig tart, amíg bele nem nézzük magunkat az első műbe. Attól kezdve már mindegy, hol vagyunk, mert Lugossy Mária szobrai egyszerűen kitisztítják maguk körül a teret. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.

ET-t, miután hazatelefonált, biciklin menekítették a szupertechnikai felszereltségű, jövőért aggódó tudósok elől. És láss csodát: a bicikli az égbe emelkedett. A FUGA biciklis kiállítása a maga módján ugyanezt teszi: a néggyel szemben a két kerék mellé teszi le a voksát. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

Piros, fehér, zöld, rózsaszín. Négy szín a palettáról, négy nagyon is konkrét jelentéstartalmat hordozó szimbólum. Szenvedély, tisztaság, nyugalom, erotika. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

Egy kevéssé ismert, de a hatvanas évektől egyre erőteljesebben tért hódító műfaj: a természetművészet lelt otthonra egy fejújított, és ezzel a pusztulástól megmentett magtár épületben, Bódvaszilason. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

Sehol egy kendős nőábrázolás, miért is lenne, hiszen a századfordulón járunk, persze nem az elgyötört legutóbbin, hanem az új kihívásokat el- és befogadó, távlatosabbnak tetsző ezelőttin, a többek közt ekkor modernizálódó Perzsia még nem leáldozni készülő, utolsó fénykorában. IBOS ÉVA ÍRÁSA.

Minden, ami ingyen van, ajándék. Ezt megköszönni illik, kritizálni semmiképp. A Valyo csoport három hónapra szóló ajándékkal kedveskedik a budapestieknek: a Dunát nyújtja át szeretettel, jogos tulajdonosainak. Védőöltözet és geo cathcing felszerelés híján azonban hoppon maradunk. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.