< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 814 db, 55 oldalon
A graffiti utca-művészete vizuális kultúránk része lett. A világ minden városában találkozunk ugyanazokkal a sablonokkal, a támadó, hegyes, agitált betűformákkal, a színes spray-nyomokkal.
Hosszú évek után megint divatba jött a séta. Ingyen van – és lassacskán ez nem is elhanyagolható szempont. Manapság pedig már nem csak úgy, céltalanul lődörgünk, sétafikálunk - ha már útra kelünk, tudatosan gyűjtjük az élményeket. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Minden olyan ismerős. A fehér fal elé állított ivóvizes ballon, a balra nyíló konditerem, odébb a biológia szertár, még tovább a földrajzi terepasztal. Csak éppen semmi sem az, aminek látszik. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A Műcsarnok sajtósai a hajukat téphették, amikor a Mi a magyar? kiállítás után a Másik Magyarország címűt kellett propagálniuk. Bár a cím találó is, meg nem is, de a Bukta Imre hatvanadik születésnapjára időzített válogatást mindenképpen érdemes akár többször is megnézni. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA.
Címkék: Bukta Imre, Műcsarnok
Őszre átalakult a Katona József Színház belső és egyben külső arculata, amit azóta számos kritika méltatott, szinte mind elismerően. Nem is igen lehet máshogy, hiszen eddig egyetlen hazai színház esetében sem volt példa ilyen mérvű átalakításra.
A Média Építészeti Díját idén kortárs építészeti ’live&show’-ként aposztrofálták szervezői –így szabva irányt a most nyolcadik alkalommal megrendezett díjátadó esemény jövőjének. A szakmai zsűri egyik jeles tagja szerint viszont épp az életteli virtus az, ami a kortárs magyar építészetből hiányzik.
A címbéli kifejezéssel nem túl szerencsés viccelni, pedig csak arról van szó, hogy az Alkotmány utcai kArton Galériában demokratikus hangulatú, világ-jelképnek szánt művek láthatók. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Mivel a bankok nemesfémek adásvételével is foglalkoznak, van valami pikáns abban, ha egy bank által szponzorált kiállítás képein is megjelenik az arany és az ezüst. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
Október első hétfője minden évben az építészet világnapja, jelmondattal és állami díjakkal, ahogy az ilyen jeles területnek dukál. A jeles terület azonban pillanatnyilag cseppet sem érzi jól magát – közhely, hogy a válság legnagyobb vesztese az építőipar. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A Slow Design kiállításon bemutatott szuperragasztó hasznos, individuális és természetes - csak akkor lenne tökéletesebb, ha visszaforgatott guanóból állítanák elő. De ne legyünk telhetetlenek: az idei Design Hét népszerűbb volt minden eddiginél. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A nőket (főleg őket, habár mindenki mást is) meg lehet enni. Nem egyszerűen jó étvággyal, de akár áhítattal, netán falánk étvággyal. Attól függ, ki, mikor, hol és hogyan lát neki(k). Két művésznő most megmutatott két alternatívát. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A gazdasági válságnak nevezett káosz legsúlyosabban az építési ágazatot érintette. Hogyan reagál erre a nemzetközi építész-szakma – erről ad számot az augusztus végén megnyílt 13. Velencei Építészeti Biennálé.
A digitális képek fullasztó dominanciája idején már-már az is forradalmi tettnek számít, ha valaki analóg technikával készít képeket – Szabó Dezső effajta csendes forradalmár. SIMON BETTINA KRITIKÁJA.
Ugyan a megnyitón az alagsorig is leszűrődő füstköd és a lézerrel megvilágított bejárati csarnok már-már pszichedelikus élményt nyújtott, a Műcsarnokbeli kiállítás nem goa-party, inkább egy „árokbetemetési kísérlet” látványos kudarca. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.
Hírhedt tavalyi pekingi képzőművészeti kiállításunkra hamar megérkezett a kínai válasz: egy nem kevésbé botrányos válogatás, amelyet a Szépművészeti Múzeumnak nem lett volna szabad befogadnia. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
< 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13 - 14 - 15 - 16 - 17 >
Összes találat: 814 db, 55 oldalon

Kiemelt ajánlónk

Január 26-án a Trafóban a Lúzer című előadást játsszák Schilling Árpád rendezésében. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu