Megcsináltam. Na jó, nem futva, hanem ülve, de azért ez sem semmi: délután kettőtől este tízig néztem és hallgattam, ahogy innen és onnan húzott képzeletbeli vonalakból Arany János sajátos arcképének kellene megjelenni előttem. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ez az ország támogatta – sok egyéb kártékony hatalmi arrogancia mellett - a férfiuralom gőgjét is, szavazta, tapsolta, kezét csókolta. Inkább ne változzon, mint változzon. Ezért, és nem másért nem volt rendszerváltás. Például. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Olykor érteni vélem azokat, akik egy idő után úgy döntenek, nem mozdulnak ki többé. Azt mondják, nem, elég. Maradás van. Ami kint van, félelmetes. Ami kint van, megbízhatatlan, veszélyes, és leginkább minek. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Na, most tegnap az történt, hogy édesanyámat el akarta rabolni Soros György, aki a Sátán, illetve még egy szörnyű tekintetű, fölgránátozott migráns is. Így hárman. Ja, ez kettő. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mindegy mit, csak olvasson a gyerek! Aki eljutott eddig a kétségbeesett gondolatig, vagy épp ellenkezőleg, nem bízza a véletlenre a környezete kulturális nevelését, azt biztosan érdekelni fogja a Mesebeszéd. HARMATH ARTEMISZ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A rózsa erős metafora. A nőiségé, az erőé, a hallgatásé, a törékenységé. Az egyszervolt kerté. A sub rosa a titoké. Ahogy Vilmos, az Omerta központi figurája látja, láttatja rózsáit, indítja el a történetszálakat, mondja új regényéről Tompa Andrea. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Négy, jóvátehetetlenül személyes belső térben hangzik el Tompa Andrea regényének négy belső monológja, amit semmiféle külső nézőpont nem old fel: annyit „látunk”, amennyit ők látnak és értelmezni képesek a körülöttük zajló politikai-társadalmi folyamatokból. SIPOS BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kántor Péter egy szemtelenül együgyű dalocskát választ vezérversnek. Egy madár repül. Ez a címe. HARMATH ARTEMISZ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vannak írók, akik szerelmesek saját szövegeikbe – bizonyos értelemben persze minden író az. Olyanok is vannak, akik önmagukba szerelmesek: írásművészetük az önimádat tárgya, eszköze, kiteljesítési formája egyszerre. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Inszomnia című verseskötetben megvan minden, ami csak kell az olvasónak az álmatlanság ellen. Mélység, humor, erotika. HARMATH ARTEMISZ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Az utak megnyílnak”, aztán bezárulnak. Van, amikor már az első száz méteren. Jó, ha számolnak ezzel az útra kelők. DOMJÁN EDIT észrevételei Sipos Balázs Az utak megnyílnak című írásáról. Tovább a cikkhez
Különös egotrip-regénnyel rukkolt elő Szijj Ferenc, nemzedéke meghatározó költője. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A gyászév rég letelt. Mégis tapintatlan gesztusnak minősülne a Holmi második antológiáját drasztikus kritikában részesíteni. Túl sok a halottunk, sokan nagybetegek: megszoktuk, hogy hagyományunk rekvizítumai közt lábujjhegyen járkáljunk. SIPOS BALÁZS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Rakovszky Zsuzsa klasszikus férfiszerepbe bújik új regényében. Ezzel hátat fordít a „női nézőpont” kortárs divatjának, de saját, női elbeszélőket játékba hozó próza-gyakorlatának is. HARMATH ARTEMISZ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem véletlenül tette kötete borítójának a rendszerváltás napján készült fényképet; a köztársaság kikiáltásakor (1989. Tovább a cikkhez
