Nem idegen Krasznahorkaitól, az elvonultság, a magány ábrázolása, mint az alkotói munka szükséges (és néha majdnem hogy elégséges) feltétele és egyáltalán, annak keserű romantikája, hogy milyen végletesen és végzetesen egyedül van mindenki a világban. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
És akkor azt láttuk, hogy valaki, de ezt hogyan is mondjam úgy, hogy ne végezze máris olvasóimban szörnyhalállal a lélek, de jó, legyen, inkább úgy fejezem ki magam, ahogy kell, valaki a szeretett házunk bejárata elé szart. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A könyv címe, Elmondani az elmondhatatlant, részben arra utal, hogy nyelvi fordulatra is szükség van ahhoz, hogy kibeszélhetővé váljon a második világháborús szovjet csapatok katonái által elkövetett tömeges nemi erőszak traumája. KONOK PÉTER RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Különben egy Vojnich képről szeretnék beszámolni, ami a nagyszobánk, na most ez elég relatív, már hogy nagy vagy nem a nagyszoba, mindenesetre annak a falán függ, és magától a művésznőtől kaptam. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Szeretettel kérdezem, már miért ne vághatna húst a miniszterelnök úr a kés – egy menzai kés, vagy akár egy otthoni, tepertőt kicikkező bugylis – tompább felével? SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ha ránézünk a Kalligram kiadóra, könnyen azonosítható képet látunk, s ez a kép némileg különbözik a néhány évvel korábbitól. A Kalligram zömmel magyar szerzőket ad ki, figyel az új, „peremről” bekerült szerzőkre. Tovább a cikkhez
A magyar képeskönyv műfajának évtizedek óta egyik legőszintébb és legmeghatározóbb alkotója Marék Veronika. Tovább a cikkhez
