ÚGYIS JÖNNEK?

Múzeumpedagógiai Évnyitó / Iparművészeti Múzeum - Múzeumok Őszi Fesztiválja

Hogyan tegyük izgalmasabbá, kényelmesebbé vagy egyszerűen jobbá a múzeumban őrzött tárgyak megtekintését? A múzeumpedagógia feladata nagyjából az erre adott válasz keresése – erről szólt a Múzeumok Őszi Fesztiválját megnyitó, egész napos rendezvény is az Iparművészeti Múzeumban. KOVÁCS BÁLINT ÍRÁSA.

Ipaművészeti Múzeum

Noha így vagy úgy mindenki körül tudná írni, mit jelent a múzeumpedagógia, definícióból mégis tizenhárom különböző született egy tizenhárom múzeum munkatársainak részvételével tartott, korábbi konferencián. A meghatározás kérdésén túllépve viszont nincs probléma – legalábbis az Iparművészeti Múzeum (IMM) rendkívül optimista rendezvényén így tűnt. És ha egy újabb definíció nem is, de a fenti kérdésre rengeteg válasz elhangzott, megjelentek jobbnál jobb ötletek és azok profi kivitelezései, a téma lenyűgöző szakértői, a tendenciák álomszerű alakulása – a Múzeumpedagógiai Évnyitó után már „csak” az a kérdés, hogy kívülről vajon miért nem látható a sikertörténet? Vajon egyelőre miért nem kiemelt hétvégi vagy délutáni program sem a családok, sem az egyedülállók életében a múzeumlátogatás?

A válasz alighanem összefüggött volna két, a múzeumpedagógia jelentőségével vetekedő témával: a kulturális marketinggel és a privát szféra múzeumi pénzügyekbe való bevonásával. E témákat egy vitatható döntéssel nem ítélték idevalónak – tény, hogy érintésükkel az előadásoknak messzebbre kellett volna vezetniük, ám segítségükkel átfogóbb képet kaphatott volna a hallgatóság a múzeumpedagógiának nemcsak az ügymenetéről, hanem eredményességéről is.

Múzeumpedagógiai előadás

Az IMM könyvtárában tartott, rendkívül pörgős – és így a hallgatóság esetleges kérdéseinek teret nem engedő – előadások mindenesetre csak a szkeptikusoknak adtak okot az eredményesség megkérdőjelezésére: az előadók minden megemlített kezdeményezést sikeresnek ítéltek. S ez nem is volna csoda – ha ez teljes egészében a könyvtárban előadó szakembereken múlna. A rendelkezésre álló párszor tíz-húsz perc is elegendő volt arra, hogy a laikus is megismerkedjen a múzeumpedagógia legfőbb kérdéseivel (noha nem tudni, jelen voltak-e laikusok ezen a munkanapi délelőttön – ahogy a célközönség sem tűnt éppen egyértelműnek, támpontot csak a „kedves kollégák”-megszólítás adott, némiképp ellentétesen az IMM tágra nyitott kapuinak sugalmazásával).

Az előadások tanúsága szerint a múzeumpedagógia gyakorlatilag nem más, mint a célcsoport teljes, pontos és felelős feltérképezése, majd az így csoportosított vendégek igényeinek minél kreatívabb és minél adekvátabb kielégítése. A dolog tehát korántsem a kreativitásnál kezdődik – talán fontosabb, hogy a múzeumok felhagyjanak a jelenleg még elterjedtnek nevezhető nézettel, miszerint a nyugdíjasok „úgyis jönnek”, tehát felesleges külön programokkal elcsábítani őket. Olyan alapvetőnek tűnő helyzetekbe is érdemes belegondolni, mint hogy mi a látogató legelső dolga egy tárlaton? Nyilván körülnézni. Nem elég tehát tapintható tárlatot létrehozni vagy Braille-írással is feliratozni vakok és gyengénlátók számára: ha valóban egyenlő esélyeket akarunk teremteni, legyen a legelső tárgy egy domború térkép. Vagy épp: nem elég helyet biztosítani a kerekesszéknek, ha a vitrinek vagy egyéb tárgyak nincsenek a mozgáskorlátozottak számára is szemmagasságban.

Múzeumban, másként

Csak az ilyen „apróságok” után jöhet például az integráció kérdése (hogy soha ne szervezzenek csak a speciális igényű látogatóknak kiállítást, hiszen az ő múzeumlátogatásuk a társadalomba való integrálás egyik lépése), vagy a megvalósítás mikéntje: például a rendkívül olcsó, mégsem eléggé elterjedt zajszűrő hangosító a gyengén hallók számára; az idősekkel, a gyerekekkel, családokkal vagy fogyatékkal élőkkel való foglalkozások formája; a minden célcsoport számára elérhető múzeumpedagógiai kezdeményezések kitalálása és megalkotása.

Utóbbi jelentősen fejlődik, és ez nem szubjektív benyomás: egyértelműen látszik a Múzeumpedagógiai Évnyitón kiosztott Múzeumpedagógiai Nívódíjra pályázók számának határozott emelkedéséből és a pályázati anyagok folyamatos fejlődéséből. Kiadvány-kategóriában (melynek két idei nyertese a Magyar Nemzeti Galéria lett Zichy- és Vaszarely-tárlatának, valamint a Szépművészeti Múzeum a Picassót, Kleet és Kandinszkijt bemutató kiállításának kísérőfüzeteivel) egyre többen neveznek a kiállításhoz kapcsolódó társasjátékkal, de olyan is van, aki megkóstolható „attrakciót” nyújt a kiállítás mellé.

Pincétől a padlásig. Szkárossy Zsuzsa fotói

Még többen aspiráltak a legjobb múzeumpedagógiai kezdeményezésért járó díjra: a lehetőségek itt is szinte végtelenek. Pályázott kiállítás saját különbusza, a Duna Múzeum evezőstúrája, évszázados tortareceptet elkészítő múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum rengeteg társművészetet ötvöző „100 éves a Pál utcai fiúk”-kezdeményezése. A fődíjakat itt a tápiószelei Blaskovich Múzeum és a Miskolci Galéria nyerték el, előbbi műemléki környezetben szervezett, sétálófüzettel, memóriajátékkal és akadálypályával megtámogatott botanikai tanösvényével, utóbbi pedig egy „képzeletbeli zenés utazással” Kondor Béla festményeinek ihletésére.

Igazán kár, hogy a remek ötletekből egyes esetekben csak néhány félmondatot, többnyire viszont még annyit sem ismerhetett meg a közönség: az IMM utolsónak meghirdetett programja, a nyertesek rövid bemutatkozása ugyanis nemhogy elmaradt, de egyetlen szó sem esett róla – mintha soha senki nem is ígérte volna. De legalább lesz rá hat hetünk, hogy a Múzeumok Őszi Fesztiválján magunk is felkeressük a díjazottakat – meg a többit.

Kapcsolódó cikkünk:
Kovács Bálint: Akár Indiana Jones / Magyar Nemzeti Galéria, Országos Műszaki Múzeum
Rádai Andrea: Hegy, Mohamed 1. rész / Gázmúzeum, Országos Műszaki Múzeum
Rádai Andrea: Hegy, Mohamed 2. rész / Hadtörténeti Múzeum, Mezőgazdasági Múzeum