Öt Templom Fesztivál / Győr
2008.09.24.

Az Öt Templom Fesztiválról szóló második tudósításom főleg a harmadik napról, az evangélikus templomban rendezett programokról számol be. A Budapesti Tomkins Énekegyüttes jubileumi koncertjén nem voltam jelen, a fesztivál két nappal későbbi zárókoncertjén viszont igen. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Tehát: ha szombat, akkor evangélikus Öregtemplom. Amely forma szerint nem is a Kossuth Lajos utcában áll, hanem a kezdetét képező háromszög alakú kiszélesedés, a Petőfi tér szélén. Ám a térről sem látható, ugyanis az evangélikus egyház hatalmas épületének udvarán épült, mégpedig torony nélkül, 1785-ben, II. József türelmi pátense után három évvel; s éppen ezek voltak a „kalapos király” türelmének mai szemmel nézve meglehetősen kisszerű korlátai: épülhet lutheránus templom a Birodalomban, de a falakon kívül, torony nélkül és körülépítve.

Fehérvári Lilla
Fehérvári Lilla

A nap programja ezúttal délelőtt, a Liszt Ferenc Zeneiskola növendékhangversenyével kezdődött. Délután 2-től az esőtől védett kapualjban a Karzat Alapítvány Vándor Vurstlijának néhány bájos, naiv művészeti alkotásnak is tekinthető dobójátékát próbálhatta ki felnőtt és gyerek.

Háromkor a szakrális népi költészet és előadóművészet elemeiből építkező „oratóriumjáték” következett, amely a fiát kereső illetve gyászoló Mária alakját a humort sem nélkülöző népmesei nézőpontból mutatta meg – bár később „képbe került” a Halotti Beszéd és az Ó-magyar Mária-siralom is. A két előadó, Fehérvári Lilla és Vaskó Zsolt kevés eszközzel – jelzésszerű díszletből, kellékből, hangszerből – nem kevés leleményességgel sokféle kifejező hatást hozott létre. A különböző „szerepeket” Fehérvári Lilla jelenítette meg, Vaskó Zsolt a zenei kíséretet szolgáltatta. Mindketten szépen, színvonalasan és érzékenyen tették dolgukat, különösen tetszett a művésznő maníroktól mentes, minden értelemben tiszta éneklése.

Ezután Székely Zoltán művészettörténész ismertette az Újváros, illetve az öt templom művészeti értékeit, illetve történelmi előzményeit.

A Bartók Béla Ének-zenei Általános Iskola kórusa
A Bartók Béla Ének-zenei Általános Iskola kórusa

Délután 5-kor megint egy belvárosi séta lehetőségét szalasztottam el amiatt, hogy az előző napi csalódás után újabb iskolai énekkar hangversenyét választottam. Döntésemet nem is bántam meg: a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola, Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégium Bartók Béla tagiskolájának gyermekkara (rövidebb nevén a Bartók Béla Ének-zenei Általános Iskola kórusa) Musica Sacra címen szép és rendkívül érdekes hangversennyel örvendeztette meg a közönséget. Pappné Farnadi Tamara nemcsak pontos és hatékony vezényléssel kormányozta és tartotta egységben mintegy hatvan fős, jelentős életkori szórást mutató együttesét, és nemcsak hajszálpontosan vette figyelembe a kórus teljesítőképességét, de a program ráadásul messziről elkerülte a hasonló iskolai kórusok műsor-közhelyeit: változatos, tájékozott és intelligens volt. A műsor gerincét egy győri szerző kompozíciója (Halmos László Győri miséje) alkotta, de a XV. századi kassai töredéktől Liszt Ferencig kalandozott, míg fordulópontjain Michael Praetorius darabjai tagolták. Öröm volt hallgatni a legfiatalabbakból válogatott héttagú kisleány-capella igényes és megható szólóit, és magabiztos együtt-éneklését. Mindehhez pedig hibátlan, tömör és informatív programot is kézhez kapott a közönség. A koncerten az orgona-szólódarabokat Kiss Zsolt játszotta, illetve kísérőként is közreműködött, ugyancsak kifogástalanul.

A remek hangverseny után éppen át tudtam érni a Keleti István Művészeti Iskola K2 csoportjának A salemi boszorkányok-produkciójára, amelynek a Rác templom kertjében kellett volna zajlania, de amely a makacsul kitartó esőre való tekintettel bekényszerült a színpadként igencsak szűk templomba. Bizonyosan nem a diákszínjátszók személyén és akarásán múlott, hogy azzal az érzéssel álltam fel: amit láttam, messze nem volt elég érett és izgalmas ahhoz, hogy bekerüljön egy igényes fesztivál műsorába. A 48 percre meghúzott adaptációt élvezhetetlennek, az előadás tempóját kapkodónak tartottam, de legjobban a mindent elborító rossz hangsúlyozás szomorított el; rá kellett jönnöm, hogy a szöveg értelmét kerékbe törő hangsúlyokkal azért találkozhatni egyre gyakrabban, mert már az iskolapadban erre szoktatják a színészpalántákat.

Gryllus Dániel
Gryllus Dániel

A fesztivál 22-i záróhangversenye azután megint érett művészi teljesítménnyel ajándékozta meg a hallgatókat. Gryllus Dániel szakrális tartalmú hangversenyei a fesztivál hagyományai közé tartoznak – ezúttal Pál apostol levelei, illetve Sumonyi Zoltán általi újraköltéseik szolgáltak kiindulásul. Gryllus ezeket csaknem két évtizede énekli, de az Öt Templom Fesztivál ideális befogadója a műsornak. A zsúfolásig megtelt, tágas református templomban Kuti József presbiter, a református egyházközség gondnoka, meleg szavakkal konferálta fel nemcsak Gryllus Dánielt, Ferenczi Györgyöt és művésztársaikat, hanem Ittzés János evangélikus püspököt is, aki Pál apostol alakjáról és leveleiről mondott bevezetőt, majd a tizenegy levelet és egy Pál szellemében Sumonyi által költött záró imát feldolgozó műsor zenei blokkjai előtt külön bevezetőt is tartott, jóleső ritmust adva így az egész estnek.

Gryllus citerakísérettel énekelte Szent Pál–Sumonyi szövegét, zenésztársai közül elsősorban a szájharmonikázó-hegedülő Ferenczi György zenei jelenléte, éles, erőteljes színei voltak meghatározók. A főszereplő mégis egyértelműen és egyedül Gryllus Dániel volt ezen az estén. Viszonya a versekhez kivételesen bensőséges, feldolgozásai – mint általában – úgy hangzanak, mintha a dallam a verssel együtt, azzal elválaszthatatlanul összefonódva született volna meg. Ezen az estén azonban elsősorban a kivételes előadó ragadott meg. Az előadó, aki egy citerával egy estén át magával képes ragadni a hallgatót, aki megengedheti magának a teljes lazaságot és sallangmentességet, mert sugárzik belőle a vers, tulajdonképp nem is tudjuk, hogy ének-e vagy beszéd, amit hallunk. Ezt az énekbeszédet úgy izzítja fel, úgy változtatja megrendült, csendbe hasító vallomássá, majd emeli meg ismét, ahogy a költői szöveg, helyesebben a költő megkívánja – Gryllus maga a vers, maga a költő, amikor énekel. Nagyon nagy egyéniség.

Az Öt Templom Fesztivál pedig izgalmas és gondolatébresztő, vonzóan besorolhatatlan jelenség. Várjuk a folytatást.
Kapcsolódó cikkünk: Malina János: Ökuméné Győrben
Szerző: Malina János
Helyszín:  Győr-Újváros,  Időpont:  2008. szeptember 18-22.
Megítélt támogatás: 3 500 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
Az Öt Templom Fesztivál megrendezésére