A Gondnokság I. / Katona József Színház
2011.11.30.

Fokozott érdeklődés övezi a Katona nyolcrészesre tervezett szituációs komédiáját, de a háttérben, mint mindig, ennél többről van szó. A rejtélyes megnevezés: földalatti szupertitkos csoport A Gondnokság hőseire és az előadás alkotóira egyaránt vonatkozik. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.

A Gondnokság alapötlete kimondva, kimondatlanul is abból az elsődleges igényből fogant, hogy a társulat fiatal rendezői több lehetőséghez jussanak, s az új epizóddal havonta jelentkező, színházi formát öltő szituációs komédia a debütálás alapján egyöntetű sikerre számíthat. A tervezett egy alkalomhoz képest már az első előadást is kétszer játszották el egyetlen estén: úgy tűnik, hogy a Katona  ragaszkodik a koncepcióhoz, hiszen – a színház lényege szerint – éppen A Gondnokság alkalmisága, pillanatnyisága, az akkor és ott ismételhetetlensége teszi különlegessé az előadást. Ehhez mérten az improvizációkra épülő színházi sitcom anélkül nyeri el végleges formáját a nézők szeme láttára, hogy ennek esetleges hátrányai éreztetnék hatásukat. Egyfelől tehát az előadás kuriózum.

Dankó István, Kocsis Gergely, Rajkai Zoltán, Pálos Hanna, Ötvös András
Dankó István, Kocsis Gergely, Rajkai Zoltán, Pálos Hanna, Ötvös András
Másfelől az időpontok és a férőhelyek korlátozottsága miatt az előadásokra szinte lehetetlen jegyet váltani, a színházi pillanatokért pedig aligha kárpótol, hogy A Gondnokság november vége óta az interneten is követhető. Teljes egészében (persze késleltetve) kerülnek fel az előadások felvételei a YouTube-ra, de az első részek tanulsága szerint csupán a történet fonalát segítik felvenni, a multimedialitás ellenére ugyanis A Gondnokság az egyébként alternatív színházi kezdeményezést egészen exkluzívvá teszi – újragondolva az underground szellemiségét. Ezért érdekes már a helyszín is, hiszen az előadás, úgy a Gondnokok titkos főhadiszállása, mint a Katona alagsorában megbúvó Sufni révén, földfelszín alatt játszódik, s ennek az átértelmezésnek a jegyében teremt felszabadult, kötetlen légkört a premier is.

Az előző rész tartalmából. A Sufni, vagyis a főhadiszállás ezúttal a vészkijáraton keresztül, az alagsor titkos labirintusrendszerén át közelíthető meg, miközben a folyosó diszkrét feliratai figyelmeztetik a szemfüles nézőt a teleportáló cső forróságára éppúgy, mint a 4-es metró munkálatainak veszélyeire. Az előadás Fekete Ernő narrátori szólamával indul, vázolva az alapkoncepciót: a kereszthímzés próféciája már jóval az írás megjelenése előtt kódolta történelmünket, de I. István király – Bajor Gizellával kötött – házassága megfertőzte a vérvonalat, ezért a Gondnokok a később kihaltnak hitt Árpád-ház egy titkos oldalágát óvják évszázadok óta. Tulajdonképpen hatan vannak, de Junior, a csapat orvosa korán belehal sérüléseibe, a lekicsinyített Feri pedig csak akkor hallható, ha légy hátán ül, így a Gondnokság négy, sematikus tagból áll: Vera az esetlen, de nagyon ügyes programozó, Endre, a pozőr harcos, Attila, a miniatürizálás buzgó szakértője, és Endre, a kódfejtő, akit hagyni kell, hadd koncentráljon.

A színészek mindegyike karikíroz, de saját karakterére olyannyira jellemző vonást túlozva el, hogy az előadás nem válik komolytalanná. Pálos Hanna mindent megtesz azért, hogy Vera ne tűnjön gyengébbnek a férfiaknál, ezért nagyszerűek azok a momentumok, amikor előtérbe kerül nőiessége; nem úgy Rajkai Zoltán Endréje, akit legfeljebb a fejkendője és a terpeszállása teszi férfiassá. Dankó István alakításában Attila alacsony termetével küzd, amit izgága, fontoskodó mozgásával és szemüvege igazgatásával igyekszik kompenzálni, szemben a másik Endrével, akit Kocsis Gergely formál feszült, ingerült, a bölcsességet mímelő vezetővé.
A képeket készítette: Dömölky Dániel
A képeket készítette: Dömölky Dániel (A képek forrása: Katona József Színház)

A Gondnokok egy zöld sast vizionáló zavaros próféciából kiindulva a kiválasztottat keresik, s így jutnak el a Zöld sasok nevű kocsmába. Itt épp érdekegyeztetés és némi vér folyik a zöldvérűek és egy lelkes ellendrukker, Zsolt között, aki igyekszik vitapartnerei értésére adni Zöld a sálad, folyik a nyálad kezdetű rigmusát, de az odakívánkozó rím előtt minduntalan félbeszakad a skandálás. A Gondnokok az utolsó pillanatban mentik meg Zsoltot, s bár a bocskor, az ostor és a süveg együttes viselése után bizonyossá válik, hogy nem Zsolt a király, a férfi szívszakajtó képessége tiszta magyarságáról árulkodik. Zsolt kiállja a beavatás próbatételeit, és rögvest bizonyítja rátermettségét: a népszámlálási kérdőíveken a kereszthímzéssel díszített kendő X-ei kérlelhetetlenül jelölik ki a leendő ősanya illetve ősapa személyét. Zsolt szerepében Ötvös András: a részeg provokátor kezdeti félelmét fokozatosan veszi át a gyanakvó együttműködés; mondjuk a teleportálás azért többé-kevésbé meggyőzi.

Ehhez csupán egy Suzuki kipufogójába dugott hüvelykujjakra, a kézfejekkel imitált szárnycsapásokra és a közismert refrén – Szállj, szállj sólyomszárnyán / három hegyen túl – éneklésére van szükség, de vigyázat, mert az első teleportálást követően enni kell A nagy kun gyökérleveséből. A bázisról a teleportálás jóval egyszerűbb, hiszen csak egy Commodore 64-et idéző számítógép, egy telefonközpont kapcsolótáblája, egy nyilazó mozdulat láthatatlan energianyalábja és egy fémszekrény kell hozzá, ezzel együtt a Kálmán Eszter munkáját dicsérő díszlet, vagyis a főhadiszállás uralkodó eleme egy redőny, ami felhúzva és leengedve is kivetítőként funkcionál: a kocsmaverekedést színpadi jelenet, Zsolt első önálló teleportálását pedig kisfilm mutatja meg. A Katona József Színház előtt játszódó kültéri jelenetek az előadás fiktív helyszínét az igazival azonosítják, pontosabban azzal játszanak el, mintha a Sufni színpada valójában a főhadiszállás álcája volna.

A Gondnokság, Dömötör András és Kovács Dániel ígéretes rendezésében a naiv eredetmítoszokat a sci-fi utópikusságával, a népmesei fordulatokat a kémtörténetek kötelező elemeivel ötvözi, miközben a valóságot kifordítva, nem kevés iróniával keres fiktív összefüggéseket a jelen eseményei és a múlt jelenségei között, ez pedig a sorozatokhoz mérten sűrű, jó tempójú, könnyfakasztóan vicces stílusparódiát eredményez. Az előadás helyenként egészen abszurd hangvételűnek tűnik, hiszen tényként kezeli, hogy a négyes metró késleltetésének hátterében – a munkások, politikusok százainak manipulálásával járó – szarkofágépítés áll, s mint kiderül, Suzukira azért van ilyen nagy számban szükség az országban, mert a Gondnokok csak a mi autónk kipufogóján keresztül képesek a bázisra teleportálni. Az előadás aktuálpolitikai, közéleti jelenségekre vonatkozó magyarázatai azonban semmivel sem ésszerűtlenebbek, nevetségesebbek, mint a valóságos, legitim válaszok. És ez az, ami igazán abszurd.
 
Rendező:  Dömötör András és Kovács Dániel,  Látvány:  Kálmán Eszter m.v.,  Dramaturg:  Laboda Kornél m.v.,  Konzultáns:  Radnai Annamária,  Produkciós vezető:  Gerlóczy Judit és Héricz Anna,  Játsszák:  Dankó István, Kocsis Gergely, Ötvös András, Pálos Hanna e.h., Rajkai Zoltán, Rezes Judit,  Megjegyzés:  az NKA által nem támogatott