Zalán Tibor: Rettentő görög vitéz / Stúdió „K”, III. Deszka Fesztivál, XX. Stúdiószínházi Fesztivál, V. Gyermekszínházi Szemle, DASZSZ 2009, POSZT 2010
2008.09.19.

„Többet ésszel, mint a karddal, / rólam szól majd minden kardal!” – bizakodik a győzhetetlen Thészeusz, s nem ok nélkül. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.

A görög mitológia egyik héroszát tizenhat éves sihederként úgy lendíti erőpróbától erőpróbáig az előadás, ahogy a magyar népmesékben a legkisebb fiú tart célja felé. Báb, maszk, díszlet: Németh Ilona és Bodor Kata kincset érő egyszerű eszközökkel oldotta meg a színtér és a bábuk kialakítását (a tervezők munkatársa: Takáts Zoltán). A sokjelentésű tereptárgyakat és a feketébe öltözött színészek hajlékony kis játszótársait nézve az elemi természetességet pompás találékonyságnak és magas fokú technikai készségnek kell tekintenünk. A teknők, fakerekek, taligaszerűségek, edények, nyeles eszközök, a tekergő fasodrony a folklór – azaz a tárgyi néprajzi örökség – fél távolából biztosítják az alkalmatosságokat, melyek szívesen társulnak a gyerekszobából a tenger kettős-kék selymével, a félelmetessége ellenére mulatságosan nagy és nagybendőjű (meg a kicsi, ékszer) teknősbékával, a háncshajóval, a különféle kiegészítő eszközökkel. Nyilván Fodor Tamás rendező is ötletgazda, hiszen például korábban a shakespeare-i Vihart is hasonló közegbe helyezte.

Németh Ilona és Bodor Kata bábjai: Periphétész, a bunkós ember és Thészeusz
Németh Ilona és Bodor Kata bábjai: Periphétész, a bunkós ember és Thészeusz
Hannus Zoltán (Aigeusz, Periphétész, Szkirón), Nyakó Júlia (Aithra, Teknősbéka, Koca), Lovas Dániel (Szinisz, Prokrusztész, Minótaurusz) és Homonnai Katalin (Ariadné, Öregasszony) a bábok mozgatásával és megszólaltatásával tökéletes összhangban látja el az ötfelé elosztott egyszerű, tiszta, humoros-komolykodó történetmondás feladatait. Függetlenül attól, hogy rokonszenves vagy ellenszenves alak mozdulataiba lehelnek-e lelket, akkor is jó szülei a babáknak, ha a csalafinta főhős alvilágra küldendő szörny-, ember- és állat-ellenfeleiről van szó. Nagypál Gábor (Thészeusz) színésztársaihoz hasonlóan nem „játssza le” a rongy/pálcika/drótfigurát, hanem mellőle-fölüle-mögüle simul egybe vele (s a legényke fringiájának jó helye van a színész varkocsos hajában. Ketten ettől is egyek). Iskolázott bábszínészeknek is becsületére válna a Stúdió „K”-sok ügyessége, együttműködése. Hangsúly, mimika értékelő gesztusaiba bújva hagyják, hogy a rájuk bízottak a mesebeli értékrend szerint (a jó győz a rossz felett) éljék vagy halják életüket. Kétszer harminc perc alatt is nagyon sok kedves, tartalmas megoldásnak örülhet felnőtt és gyermek néző egyaránt. A mitológia könnyeden érintkezik a mai családi élettel. Ógörög kamasz sem szereti, ha anyuci túlzottan félti – meleg harisnyát meg kiváltképp nem kérünk a héroszkodáshoz!

Nagypál Gábor, Thészeusz és Minótaurusz
Nagypál Gábor, Thészeusz és Minótaurusz
A szöveg életkorok közötti friss mozgása, takarékos vonalvezetése, kajánsága a meseműfajban otthonos Zalán Tibor író érdeme. Sok kín- és kancsal rímmel, nyelvi ötlettel, a saját szövegébe való reflexív, futó belekotyogással öltötte össze az „antik mesejáték” jeleneteit, bátran használva akár olyan tűt, amely összecsengésként a koszos és a szokok fonalát futtatja párrímbe. Egymásra erősen hasonlító, de az ábrázolásban különféle utakat nyitó epizódokkal készíti elő a legnagyobb szabásút, a labirintus-epizódot, s ezt még megtoldja az inkább a papa- s mama-észre ható befejezéssel, miszerint az ifjú Thészeusznak adott szó és kötelező hála ellenére sincs ínyére nagy hirtelen feleségül venni a frigybe magát már beleélő Ariadnét.

Fodor Tamás ötletei perfektül színszerű, azonnal célt érő, jobbnál jobb (báb)színházi megoldások. Az egy helyben forgó kerék vasalásán vágtázva Thészeusz csodálatosan szaporázhatja a mérföldeket, a fenyőhajlító rabló saját dugájába dőlve két egyforma félre szakadhat, a lábmosató útonálló irdatlan hosszú karja önmagában is jellemez, s a falusi fonó költészete éled újra, ha a labirintba be-, onnan kivezető zsineg Ariadné derekáról gombolyodik. A méretek, léptékek dinamikája (az emberszínész – bábfigura, bábu – kisebb bábu, kisebb bábu – még kisebb „ólomkatona” reláció) még inkább elvarázsolja a valóság és fantáziálás közt lengő históriát.

Thészeusz és Szinisz, a fenyőhajlító rabló - és a színészek. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Thészeusz és Szinisz, a fenyőhajlító rabló - és a színészek. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Sajna, épp a Minótauruszt rejtő csigavonalas építmény megérzékítéséhez nem teljesen alkalmas a taligák-tákolmányok sok lába, nyele, kereke. Hiába igyekszik a rendező e szerkentyűk mozgatásával az útvesztő lüktetését kifejezni, a tér üres, határolatlan marad, s a kelleténél tán jámborabbra formázott emberevő rémség is a hazai és nemzetközi rajz- és bábfilm-kínálat derék behemótjaira hajaz inkább. Mindazonáltal halálra csiklandozása jótékonyan kapcsolja ki az atléta Thészeusznak és (athéni uralkodóként érintett, áldozatküldésre kötelezett) roskatag atyjának indokolt megtorlásából a véresebb mozzanatokat, ismételten és végtére is a mese derűjét táncoltatva előtérbe.

„A zenék szféráját” Spilák Lajos lakja be: ki tudja, hány hangszert ütve, fújva, pengetve, nyúzva festi alá vidám, kackiás futamokkal a cselekményt. A szféra épp csak egy kuckó. Még jó, hogy elfér benne a zenész – mert a kisebb-nagyobb nézők nemcsak az üléseket, de majdhogynem a színpadot is ellepik.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a III. Deszka Fesztivál gyűjtőlapon olvashatják.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait az V. Gyermekszínházi Szemle gyűjtőlapján olvashatják.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a DASZSZ 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Kapcsolódó cikkeinket és a fesztivál támogatásának adatait a POSZT 2010 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Zappe László: Mese kell
Stuber Andrea: Egy antik hős kamaszkora
Sándor L. István: Egy kamasz útja
Csáki Judit: Tészeusz, a rettentő
Nánay István: Egy kamasz hőstettei
Koltai Tamás: Mese ez, gyermek?
Sándor L. István: A bábok tekintete / Beszélgetés Fodor Tamással

Báb, maszk, díszlet:  Németh Ilona, Bodor Kata,  A tervezők munkatársa:  Takáts Zoltán,  Zene:  Monori András, Spilák Lajos,  A rendező munkatársa:  Gyarmati Kata,  Hang:  Fodor Gergely,  Rendező:  Fodor Tamás,  Szereplők:  Nagypál Gábor,  Hannus Zoltán,  Nyakó Júlia,  Homonnai Katalin,  Lovas Dániel,  Spilák Lajos
Megítélt támogatás: 1 500 000 Ft
Támogató: Katona József Produkciós Pályázat
Az előadás bemutatására (2008)
További támogatás: 650 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Az előadás bemutatására az Újvidéki Színházban (2008)
További támogatás: 5 500 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
A XX. Stúdiószínházi Fesztivál megrendezésére (2009)